Eger - hetilap, 1868

1868-07-02 / 27. szám

232

A fővárosi társasélet s irodalom köréből.

Pest, junius 28.

(Cs. Gy.) Dxczára, hogy a kellemes zöld, a változatos estélyek s kirándulási Ünnepélyek, s az e héten kiválólag érdekes színházi repertoire annyira igénybe veszik a közérdekeltséget, mégis az ma főleg egy pont felé van irányulva —■ az országgyűlés felé.

Korántsem azért, mintha az utolsó levelemben is említett tárgyalási lassúság valami épületes dolog volna, sőt e fölött inkább általános a boszankodás, hanem a közfigyelem tárgya a két előterjesztett nagy horderejű javaslat a népnevelés és védrendszer ügyében.

E javaslatok két különböző irányban igyekszenek biztosítani nemzetünk jövőjét, annyiban rokonnemüek. Az első javaslat, melylyel a miniszter tettleg felelt Simonyi báró interpelíátiójára, sok derék pontot tartalmaz, melyek ha a gyakorlatban is, mint reméljük, úgy keresztülvitetuek, a mint a papíron megállapitvák, a nép értelmi kifejlődésére, mely ma szükséges föltétele a polgári joggyakorlatnak, lényeges befolyással leendenek.

Örömmel olvassuk a javaslatban, hogy a népiskolákban a hazai alkotmánytan is elő fog adatni. Mert valóban szomorú, sőt anomal volt az eddigi helyzet, melyben a nép legnagyobb része részt vett az alkotmányos jogélvezetben, választott, szavazott, de nem tudta, hogy miért szavaz erre, vagy arra, nem birt semmi tájékozottsággal a közéleti intézmények, alkotmányos jogok és kötelmek iránt; előtte terra incognita volt az alkotmány, még az állás is, melyet a pártok ez irányban elfoglalnak, s szavazott, merre kortesvezérei vitték; a javaslat e tekintetben igen czélszeriien intézkedett, de reméljük, hogy a népiskolákban előadandó alkotmánytan soha sem leend fegyver egyik vagy másik kormány vagy párt kezében, hanem egész tárgyilagosságban taglalandja az alkotmány vázlatát. A javaslat még testgyakorlatokat is fölvesz a népiskolák tárgyai közé. Lényeges, s nem ke- vésbbé fontos a védrendszerről szóló javaslat: három főrészt tartalmaz, a közös hadseregről, a nemzeti honvédelem s a nép- fölkelésröl szóló részleteket.

Tekintve a viszonyokat, azon reactiót, mely a Grivicsicsek s hasonszőrűek részéről még oly erősen munkálkodik nemzetünk t8 királyunk intentiói ellen,nem üdvözölhetjük másként e javaslókat, mint a legnagyobb örömmel. Meglehet, hogy a nemzet jogos „pium desiderium-“ai még nem nyertele egészen benuök megtestesítést, de nem kell felednünk Deák s pártjának azon helyes vezérelvét: lassan járj, tovább érsz! Egyik chance-ot foglalt el már ez a másik után, e javaslatok eldöntését is befolyása eszközölte, miután tudva levőleg nagy ellenszenv mutatkozott azok iránt a hadsereg reactionarius tábornokainál, de a trónnál győzött a magyar befolyás.

Különben ha az ország méltán örömmel fogadhatja e javaslatokat, melyek a régi honvédség tiszteit is alkalmaztatják az új honvédelemben, annál fájdalmasabb érzet lepi el a szegény érzékenykedő mamákat, hogy fiokat „elviszik katonának/' e miatt keseregnek, sírnak vigasztalhattam!!. Vájjon mit szólna erre egy Szilágyi Erzsébet vagy Zrínyi Ilona? mit szólnának Eger várának rettenthetlen amazonjai?!

Igen változtak az idők azóta. A nők, s az ifjak más foglalkozást űznek, nem láthatni ez utóbbiakat többé kaczagányos, paizszsal, vasinggel fedett öltözékben, korunk szolidebb iránya másfelé unszolja őket. Nem láthatod többé fegyverjátékoknál vagy teljes díszben egybegyűjtve a daliák seregét; ily látványokat csak a színház falai között szemlélhetsz. A színpad hívja csak emlékezetedbe a hajdani élet ezen felejthetetlen alakjait; ha ilyenekkel megismerkedni kívánsz, tekintsd meg Adelburg Ágoston uj, nagyszerű zeneképét, „Zrínyit,“ mely e héten főnevezetessége volt a repertoirenak.

„Zrínyi“ nem annyira opera, hanem, miként szerzője helyesen nevezé, zenekép, benne egy uj iránynyal, a művészet nemzeti jogosultságával találkozunk. Szerző, ki születésére nézve horvát, mint ilyen, megismerkedék a horvát nemzeti dalokkal, továbbá a keleti zene tanulmányozására is hosszas időt fordított, s ezen tanulmányainak gyümölcsét nyujtá „Zrinyi-“jében, melyet dallamfü- zérei, kép csoportjai, irály beli könnyűsége s alakjainak kellemes kidomboritása miatt e nemben elsőrendű termékeink közé lehet számítanunk. Sietett is azt üdvözleni az összes sajtó, s a nem mindenkor egyenlő hangú kritika ma egyhangú méltánylásban része- sité a fiatal szerzőt, kitől még nemzeti művészetünk sokat remélhet.

A helybeli német színház ügyében is történt valahára már

mozgalom. Miútán a jelenlegi szinigazgatóság, mely a színházat 1870-ig tartja bérben, semmikép sem felel meg a közön ség várakozásának, s gyakran ízléstelen darabjai semmi erkölcsi élvezetet sem nyújtanak, dr. Bróde Lipót, Dux Adolf és Ybl Miklós a városi hatóságnak egy kérvényt nyújtottak be egy részvénytársulat által fölállítandó német színház ügyében. Folyamodványukban igen helyesen hangsúlyozzák, mi lehet egy Magyarország fővárosában létező német színháznak főczélja? Az, hogy a magyar dráma főbb termékeit, németre áttéve, megismertesse a külföld előtt, hogy nemzeti irányú müvek által a nemzeti érzést ápolja a fővárosnak még mindig nagyszámú németajkú közönségében. Remény szerint a városi hatóság nem fogja megtagadni a szükséges engedélyt s a háztelket; mi szeretjük hinni, hogy siker esetében folyamodók igyekeznek programmjoknak megfelelő eljárást s irányt követni.

Az akadémia utolsó (jun. 22-iki) osztályülése fölötte érdekes volt. Henszlmann Imre mutatta be Kanitz Ferencz hazánkfia uj müvét: „Utazások Dél-Szerbiában s Bulgáriában“, melyben igen érdekes s fontos nyomozások foglaltatnak, melyeknek folytatására fölkérte az akadémia a derék szerzőt. Ugyancsak Henszlmann mutatott be egy régi codexet, melyet némelyek Mátyás király építészének tulajdonítanak. Henszlmann ellene szól e föltevésnek, s a könyvet későbbi korból származtatja. Ezenkívül Karácson Mihály Ív. tag értekezett „Budaváráról a kunok idejében,“ számos vitás pontot földerítvén, s érdekesen illustrálván, végre Hunfal vy Pál bemutatta dr. Kohut Sándor tanulmányait „a Tál- mudról.“

Politikai hetiszemle.

Eger, jun. 30.

Király ő Felsége, mint tudjuk, közelébb Prágát meglátogatta. Ez alkalommal úgy ö Felsége, mint b. Beust s az osztrák miniszterelnök hir szerint tárgyalásokba bocsátkoztak a cseh párt főnökeivel, Rygerrel és Paíaczkyval. Az eredmény még nincs tudva. A csehek állítólag udv. kanczelláriát fognak kapni, mely Prágában székelve, az ország ügyei vezetésére nézve kivételes hatáskörrel ruháztatnék föl. A prágai „Politik“ azt írja, hogy a kiegyezkedési tárgyalások eredménytelenek maradtak; kijelentetett, hogy az oppositio szaporodni fog, mig az ország követelései ki nem elégittetnek.

Nagy figyelmet ébresztett azon allocutio, melyet a pápa a múlt héten titkos consistoriumban Ausztria vallási ügyei fölött tartott. 0 szentsége nem hitte, hogy Ausztriában a concordatum megkötése után, hasonló egyházi calamitások fölött kell panaszt emelnie. A május 25-diki törvényeket nagyon roszalja, s mint az egyházi tanokkal ellenkezőket elitéli, és inti azokat, kik e törvényeket javaslatba hozták s helyeselték, emlékezzenek meg azon egyházi fényi fékekről, melyek azokra szabvák, kik az egyház jogait sértik. A pápa megdicséri az osztrák püspökök maguk- tartását, s reményét fejezi ki, hogy példájokat a magyar püspökök követni fogják. — Ezen allocutio bécsi kormánykörökben nagy izgatottságot szült. Minisztertanács tartatott, mely leginkább az allocutióval foglalkozott. Egyik miniszter (Giskra) azt indítványozta, hogy a bécsi apostoli nunciusnak szolgáltassák ki útlevele. De a többi miniszterek higgadtabbak voltak, s ez indítvány elejtetett. Hirszerint azt határozták, hogy az allocutióra válaszolni fognak. Minthogy az osztrák püspökök az uj intercoűfessionaüs törvényeket nyíltan kárhoztatják, a reichs- rathban hg. Auersperg miniszterelnököt interpellálták ez ügyben, ki azt felelte, hogy a kormány szükség esetében szigorúbb rendszabályokkal is tudni fog ezen törvényeknek érvényt szerezni.

Belgrádban a fejedelem meggyilkotatására vonatkozó per végtárgyalása megtartatott. A vádirat constatálja, hogy Kara- gyorgyevics Péter javára összeeskiiyés szerveztetek. Lege- jöszöris Maricsot haligaták ki, ki azt vallotta, hogy a gyilkolási és forradalmi tervet Paja Radovanovics tervezte még ezelőtt tizenkét hóval; márczius óta alakult a gyilkoló társulat. Paja Radovanovics bevallotta, hogy Karagyorgyevicset ép oly képtelennek tartja a kormányra, mint fiát Pétert. Ö megcsalta őket, s egészen más kormányformát akart alapítani. Azt vallja továbbá, hogy Karagyorgyevics Sándor titkárával april 15-én Szegeden titkos összejövetelt tartott, kinek átadta a tervezett alkotmányt, melyet Péter hgnek alá kellett írnia. Paja pénzt osztott ki. Tadics azt vallja, hogy az Újvidéken száműzetésben élő Jovanovics és Jan- kovics nem helyeselték a gyilkosságot. Tadics, Rogics és Maries egészben véve Paja Radovanovicscsal egyenlő vallomást tettek. Az ítélet kimondása tegnapra volt kitűzve.