Eger - hetilap, 1868
1868-07-02 / 27. szám
231 Országgyűlési tudósítás. Pest, jun. 29. j A képviselöbáz a múlt hét folytán mindennap tartott ülést, s hogy az ügyek mégis oly lassan haladnak, oka az, mert az ellenzék nagyon szeret interpellálni és opponálni. A jun. 23-iki ülésben b. Eötvös miniszter b. Simonyi Lajos azon minapi interpellátiójára felelt: szándékozik-e az egyházak és iskolák segélyezése iránt törvényjavaslatot még a jelen ülésszak alatt előterjeszteni ? A miniszter kijelenté, hogy az összes egyházak segélyezése iránt törvényjavaslatot előterjeszteni nem szándékozik, mert azt az ország pénzügyei, a szükséges adatok hiánya s a felekezetek által féltékenyen őrzött autonómia nem engedi. Az iskolákra nézve pedig legjobban vél felelhetni azzal, hogy a népiskolákról szóló törvényjavaslatot a ház asztalára leteszi. Mit midőn teljesitett, fölkérte a házat, hogy, tekintve a népnevelés nagy fontosságát, vegye elő roppant halmaz teendői közt is ez ügyet. Simonyi kijelenté, hogy a legjobb választ nyerte, midőn a miniszter az általa óhajtott törvényjavaslatot elöter- jeszté, melynek mielőbbi tárgyalása elhatároztatott. — Napi renden volt az Angliával kötött hajózási szerződés s a Jungholz tiroli község Bajorország vám- és közvetett adórendszeréhez csatolása iránt kötött szerződés tárgyalása. A szerződések rövid vita után változtatás nélkül elfogadtattak, s azután megkezdetett a dohány- jövedékről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása. A jun. 24-iki ülésben b. Eötvös miniszter felelt Csanády S. múltkori interpellátiójára a vallásegyenlöségről szóló 48-iki tör- vényczikk végrehajtása iránt. A miniszter elismeri, hogy ez ügy igen fontos, és hogy mindamellett ilynemű törvényjavaslatot elő nem terjesztett, oka a különféle vallások különféle állása. Az összes vallásokról szóló törvényt kell hozni, mi csak akkor lehető, ha minden vallásnak az állam iránti állása egyenlő lesz, mi most nincs; de hiszi, hogy az e tekintetben megindult mozgalom sikeres leend, s a kath. egyház autonómiáját biztositó törvényt a ház nemsokára meghozhatja. Biztosítja a házat, hogy mihelyt a lehetőség meglesz, a kívánt törvényjavaslatot azonnal elő fogja terjeszteni. E nyilatkozat Csanádyt nem nyugtatta meg, s fentartá magának, e tekintetben további lépéseket tenni. — Ugyanezen alésben véglegesen megszavaztatott az angol hajózási szerződés, d Jungholz tiroli községre vonatkozó vámszerződés és a söjöve- üéki törvényjavaslat. Ezután folytattatott a dohányjövedéki törI vényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása, melynek befejezése után a szeszadóról szóló törvényjavaslat tárgyalása következett. A jun. 25-iki ülést majd egészen a Böszörményi elitéltetésének Ugye foglalta el. Ugyanis a ház elnöke bemutatván a pesti sajtóbiróság által hiteles másolatban megküldött Ítéletet Böszörményi ellen, Simonyi Ernő nem tartja a képviselői immunitással megegyeztethetőnek, hogy az elitéit Böszörményi a ház enge- delme nélkül elfogassák. Az elnök azt hiszi, hogy a ház ezen ítéletet vita alá nem, csak tudomásul veheti; de Madarász J. azt vitatja, hogy a ház határozhat is fölötte. E kérdés fölött nagy vita támadt, melyben számosán vettek részt. Végre a többség a tudomásulvételt mondá ki. Ezután a doháuyjövedéki és szesz- adórul szóló törvényjavaslatok véglegesen elfogadtattak, s tárgyalás alá vétettek a közterheknek szept. 30-ig viselése, a lotto- jövedék, söradó, czukoradó és fémjelzés iránti törvényjavaslatok, melyek elfogadtatván, végleges megszavazásuk a legközelebbi ülésre tűzetett ki. A jun. 26-iki ülésben Várady J. többek nevében az úrbéri viszonyok rendezése tárgyában interpellálta az igazságügyminisztert, ki megigéré, hogy az erre vonatkozó törvényjavaslatok egy részét már legközelebb előterjesztendi. Ezután Csanády S. azon indítványt tette: utasítsa a ház határozatilag a kormányt az 1848. 21. tczikk végrehajtására, mely azt rendeli, hogy minden középületre a nemzeti lobogó és czimer tűzessék ki. Ki fog nyomatni és aztán tárgyaltatni. Napi renden volt a bor- és husfo- gyasztási adóra vonatkozó törvényjavaslat tárgyalása, mely Vad- nay L. azon módositványával fogadtatott el, hogy az úgynevezett lőre a fogyasztási adótól ment legyen. Ezután a bélyeg- és illetékről szóló törvényjavaslat tárgyalása kezdetett meg, s jun. 27-én folytattatott. Midőn szavazásra került a dolog, kitűnt, hogy a ház határozatképtelen, a szavazást tehát a holnapi ülésre kellett halasztani. Ugyanezen ülésben a miniszterelnök a ház asztalára letette a végrendszerre, a honvédség alakítására, a nép fölkelésre és a magyar ezredek ideiglenes kiegészítésére vonatkozó törvényjavaslatokat, melyeknek megvizsglására 15 tagú bizottságot kért kiküldetni. A bizottság a holnapi ülésben fog megválasztatni. A császári pár igen boldogul élt. Bauquettek és bálok gyakoriak valának. Csinos kamarások, fekete udvaronczok és piper- kőczök keringőztek ilyenkor fekete udvarhölgyekkel, berczegnők-, grófnők- és bárónőkkel, kik azelőtt egy kutnál mostak a császárnéval. Soulouque császárnak kora és testének nehézkessége nem engedheté ugyan meg, hogy magát mint polkatánczos kitüntesse; mindazonáltal egy-egy csendes polonaiseben gyakran lehetett látni karján egy herczegnővel a kört megkezdeni. A császárné sokkal fiatalabb lévén, egyéb tánezokban is részt vett. Olivia herczegnő azonban úgy polkázott és galoppirozott, mint akármely herczegnő az európai udvaroknál. Az uralkodás s igy a boldogság, fájdalom, nem sokáig tartott. A fekete császárság alig tiz évi fennállás után föloszlattatott. A mint utazónk 1859-ben St. Thomas sziget mellett elvonulna, a parton három idegent vett észre, kik ismerősöknek látszottak. — „Uram kik ezek ?“ kérdé a kapitányt. „Ezek Soulouque excsászár, Adelina excsászárné és leányuk Olivia exherczegnő, kiket udvariatlan alattvalóik elkergettek, s most a számkivetésben jobb napok után várnak, melyek azonban még ekkoráig nem érkeztek meg.“ M. Gy. Az elfogatási levél. Azon iratok között, melyek XIV. XV. és XVI-ik Lajos fran- czia királyok kormányidejére vonatkoznak, gyakran találhatni oly levelekre, melyek közönségesen „lettres de cachet“ név alatt valának ismeretesek, t. i. a király nevében és pecsétje alatt kiadott oly iratok, melyek erejénél fogva a kormány hivatalnokai bárkit, kihez intézve valának, állás- és állapotkülönbség nélkül elfogathattak és bebörtönöztethettek, hol azután a szerencsétlenek elfogatásuk valódi okát gyakran nem is gyanítva, évekik szenvedtek ártatlanul. Ezen levelekkel, különösen a 18-ik század kezdetén, a leggyalázatosabb visszaélés űzetett. A legfelsőbb államhivatalnokok korlátlan fölhatalmazással bírtak ily levelek kiadására, — s igy ki nekik, családjuknak vagy barátaiknak nem tetszett, az biztos lehetett arról, hogy egy ily elfogatási levél a Bastillébe vagy más erős fogházba küldendi, hol mindaddig fogva marad és szenvedni fog, mig ellenségeinek boszuja kielégítve nem lesz. Ezen levelek legtöbb esetben kislelkü neheztelés és alacsony boszuvágynak szolgáltak kielégítésére ; mert az elfogatás okai, melyek a fogházi lajstromba, az ily „lettres de cachet“ által elfogott személyekről — bevezettettek, eléggé bizonyítják, mily visz- szaélés és önkénynyel rendelkeztek akkor az állam hivatalnokai a személyes szabadság felett. XV. Lajos egyik miniszteréről tudva van, hogy ezerre megy az ily levelek száma, miket kiosztott meghitt emberei között; ezek el valának ugyan látva a király neve és pecsétjével, azonban a visszaélés, mely az ő neve és pecsétjével űzetett, előtte mindig ismeretlen maradt. így XVI. Lajosról beszélik, hogy ismerni akarván az álta- I lános hangulatot, Blaizot könyvkereskedőt fölszólitá, a lehető legtitkosabb utón minden oly röpiratot hozzá küldeni, melyek az állam intézkedéseihez tartoznak. A miniszterek ezen idő óta a királyt bizonyos dolgok felől sokkal értesültebbnek találták, mint ezt talán kívánták volna. Szorgalmasan kutattak azért a forrás után, melyből a nekik oly kedvetlen tudósítások merittetnek. A kémek tevékenységének végre sikerült Blaizot könyvárusban fölfedezni a vétkest. A miniszterek legkevésbbé sem gyaniták, hogy Blaizot a király parancsára cselekedett; s igy egy hozzá küldött „lettres de cachet“ őt a bastillében a jövőre ártalmatlanná tévé. XVI. Lajos nem tudta mire vélni, hogy a könyvárus eddig szokott küldeményei elmaradnak. Tudakozván a mulasztások okai után, a legnagyobb csodálkozással hallá, hogy Blaizot a király parancsára a bastillében senyved, mert egy kávéházban lá- zitott. — Blajzot természetesen azonnal szabadon bocsáttatott mindazonáltal ez még nem vetett véget az elfogatási levelekkeli gyalászatos garázdálkodásnak — csak a franczia forradalom viharai valának képesek ezen borzasztó visszaélést megszűnteink M—i Cry—a.
