Eger - hetilap, 1868
1868-06-25 / 26. szám
219 De miután a delegatio tagjait maga az országgyűlés és pedig minden évben megújítva, szabadon választja önkebeléből, — kérdjük, lehet-e nagyobb biztositékot nyújtani e testület hazafiusága, értelmisége s részrebajlatlanságáról, mint épen ez által? Továbbá úgy a magyar, mint az örökös tartományok delegatiója egymással mint két önálló testület és pedig csak Írásban érintkezik és önállóan határoz, és csak azon rendkívüli esetben, ha a két delegatio megegyezni nem tudna, tartatik együttes ülés, de csupán csak egyszerű szavazás végett. A delegatio tehát úgy a magyar, mint a lajthántuli, magát az országgyűlést, mely azt kiküldötte, képviseli, s szükségesek azért, hogy általuk azon viszonyok, melyek a pragmatica sanctio szerint Magyarországot az örökös tartományokkal közösen érdeklik, kölcsönös egyetértéssel, alkotmányos utón fennakadás nélkül intéztet- hessenek el,s különösen,hogy Magyarország a külügyek kérdéseinek elintézésére is, mint önálló s független állam, az eddiginél nagyobb és hathatósabb befolyást gyakorolhasson, s feladatuk legfontosabb része abban áll, hogy a közös ügyekhez megkivántató költségvetést minden évben közösen megállapítsák, s hogy ezáltal ott, hol alkotmányos utón lehet intézkedni, kizárassék a fejedelemnek absolut hatalma, melyet ö maga sem kiván gyakorolni. Ezért szükséges a delegatio. A mi már most a közös minisztériumokat illeti, tudjuk azt, hogy nekünk magyaroknak az örökös tartományok népeivel, mint a melyekkel válhatlan kapcsolatban vagyunk, egy és ugyanazon fejedelmünk van. Ezen egy és ugyanazon fejedelem, mint magyar király és mint ausztriai császár, képviseli úgy Magyarországot, mint az örökös tartományokat a külföld irányában, békében s háborúban egyaránt. 0 közös fejedelmünk, s a két állam közös képviselője. Természetes tehát, hogy Magyarországnak s az örökös , tartományoknak a külföld irányábani képviseltetése közös ügy, melynek egységesen kell vezettetnie, miután a fejedelemnek mint a két állam képviselőjének személye is egy. Hogy pedig az egy- i ségesen vezettethessék, szükséges egy közös külügyminiszter, — j e nélkül egységes vezetés képtelenség volna. Ezért szükséges a közös külügyminisztérium. A fejedelem a hadseregnek legfőbb vezére s parancsnoka, mint ilyen, képviseli az államot háborúban. Miután pedig Magyar- országnak az örökös tartományokkal közös fejedelme van, azért ö egyszersmind a két állam hadseregének közös legfőbb parancsnoka is. A két hadsereg tehát egy közös fő alatt áll, s mindkettő együttesen képezi a közös haderőt. Ezen közös haderő egységes vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozó intézkedések ö Felségének mint legfőbb hadúrnak felségi jogai közé tartoznak. Ámde egységes intézkedéseknek egységesen kell végrehajtatniok is, mert két fővel valamit egységesen kezelni képtelenség. A fejedelemnek az összes hadseregre vonatkozó intézkedései ily egységes végrehajtója a közös hadügyminiszter. Ezért szükséges egy közös hadügyminisztérium. A közös külügy- és hadügyminisztérium kiadásai fedezésére szükséges összegek, melyek bár a delegatiók által állapíttatnak, de az országgyűlés által szavaztatnak meg, egy közös pénztárba folynak be, s egy közös pénztárnok által kezeltetnek. Ezen közös pénztárnok a közös pénzügyminiszter. Ezért szükséges egy közös pénzügyminisztérium. Mind a három közös miniszter pedig tetteiért a delegatióknak felelős, melyek őket a legkisebb visszaélés vagy hanyagságért is kérdőre vonhatják. íme tehát ezek azon intézmények, melyekkel a baloldal mint rémképekkel szereti ijesztgetni a népet; a nélkül azonban, hogy csak legtávolabbról is képes volna bebizonyítani akár a delegatiók, akár a közös minisztériumok káros vagy veszélyes voltát a nemzetre nézve. De a nép, az értelmes és gondolkozni tudó magyar nép nem fog reájok hallgatni; nem pedig azért, mert belátja, hogy a delegatiók és közös minisztériumok által a magyar országgyűlésnek törvényhozó s a magyar kormánynak végrehajtó hatalma legkisebb csorbát sem szenvedett, sőt az jobban van biztositva, mint valaha, s mert jól tudja, hogy a magyar országgyűlés rendelkezik az adókról, hogy az ajánlja meg az ujonczokat minden évben; hogy annak kezébe van letéve az országos honvédelem s az ösz- szes törvényhozás s hogy független mindezen s valamennyi más föfontos8águ kérdésekben minden idegen befolyástól. Miért akarja tehát a balpárt mégis fölforgatni a nehéz küzdelmek után létrehozott azon alapokat, melyeken állami létünk biztossága nyugszik? Miért akarja széttépni azon kapcsokat, melyek a századok óta táplált bizalmatlanság helyébe az egyetértés áldását helyezték? Miért akarja koczkára tenni a haza nyugalmát, T. földi urain azt állítja, hogy én nem bírom Tinódy munkáját. Itt ismét nem értett meg engemet; mert igaz ugyan, hogy annak első, vagyis kolozsvári kiadását nem bírom, mely — mint észrevételeimben is emlitém, — még a nagyobb könyvtárakban sincs meg, s abból az egész országban csak három vagy nésjy példány van. De igenis birom annak második vagy Katona-féle kiadását ; mert birom Katonát; Katona pedig — amint észrevételeimben emlitém — Tinódyt kiadta, vagyis szórul szóra egészen munkájába igtatta, mely nála egészen 40 lapra terjed. Az egri vár ostromának leírásában csak ezt a Katona-féle kiadást használta Szalay László és Horváth Mihály is ; mert igy hivatkoznak rá: „lásd Tinódyt Katonánál.“ Birom a fáradhatatlan szorgalmú Buday „P o 1 g á r i Lexicon“-át is, mely a maga nemében igen derék munka és jó kézikönyvedé az ö korától sokat haladta magyar történettudomány, s azóta több kérdés merült föl, melyre nézve nála fölviiágositást vagy útbaigazítást nem találhatni. De méltóztassék megengedni t. földi uram, az nem is tartozik ide, hogy mily könyvtári készlettel bírunk, és mily kutfor rásokkal rendelkezhetünk; mert szükség esetében nyitva áll előttünk a lyceumi könyvtár, s ott a kívánt adatokat megszerezhetjük. T. földi uram Tinódyt párvonalazza holdmezei béréi Farkas András kóborló poétával, ki az országot bebarangolta, és tanyát ütött ott, ahol enni-inni kapott. Ennek ellenében késztetve vagyok itt Tinódy életrajzából egynéhány töredéket fölhozni, a mi ellenkezőt bizonyít. Tinódy egy nemes, de szegény fehérmegyei családnak volt ivadéka, és szegénysége miatt főrangú urak kegyességéből és költségén neveltetett, kik fölismervén benne az észt, őt pártfogásukba vették és neveltették, s igy iskolákat végzett és tudományosan kiképzett férfiú volt. Hogy forgott-e csapszékekben, a mint ezt t. földi uram állítja, azt nem tudom; de hogy életének nagy részét előkelő urak udvarában és társaságában töltötte légyen, azt életirói állítják. Eleinte udvari, mások szerint titkári hivatalt viselt a maga korában nagy szerepet vitt enin- gi Török Bálintnál, ki előbb belgrádi bán, később Zápolya összes hadainak főkapitánya és árvája gondnokainak egyike volt, és mint titoknok jelen volt urával azon követségben is, mely a kisded János Zsigmondot Szolimán parancsára Budáról a török táborba vitte, a hol aztán ura le is tartóztattatott. Ezt ugyan nem említi Budai, ki említett munkája III. kötetének 437—447. lapján Török Bálint életét leírja; de világosan állítja Horányi Elek (M e- moria Huugaror. editis scriptis notor. Posonii 1777. III. köt. 410 lap.). Később 1543-ban Daruvárt Werbőczy Imre tolnai főispánnál, végre Nádasdy Tamás nádornál találjuk, hol 1558-ban be is fejezte munkás életét (Magyar irók életrajz a. Pest. 1856- I. köt. 584 1.) Tehát nemcsak a közvitézek, hanem előkelő urak udvarában és társaságában is forgott, és hogy nem is volt oly utolsó ember, mint t. földi uram gondolja, azt az is mutatja, hogy özvegye Posghay Györgyhöz ment nőül (M a- gyarország családai XIV. köt. 223 lap), ki mint a Posg- hay-család nevezetesebb tagja emlittetik (Magyarország családai IX. köt. 462. lap.). T. földi uram Tinódy életmódjának jellemzésére felhozza az ö munkájának következő passusát: „Egész föld törökké lesz vala. A p a 1 a c z k orrunkról leesik vala.“ Ezen hely előttem azelőtt is ismeretes volt; mert olvasható az Katonánál a 337-dik lapon. De mit akar ezzel t. földi uram ? ebből akar Tinódy életmódjára következtetést vonni ? Hiszen méltóztatik tudni, hogy Tinódy költő volt, és majd minden költő megénekclte a bort; ezt tette, ha jól emlékszem, Vörösmartynk is a nélkül, hogy ebből az ö életmódjára lehetne következtetni. De itt Tinódy nem is a bort akarta megénekelni, hanem csak annyit akart kifejezni: hogy ha a török Egret elfoglalja, akkor vége lesz az egri bortermelésnek, s a hires egri bornak, részint azért, mert a Korán tiltván a musul- mannak a borivást, ezen iparág, mint a mely a törökök vallásával ellenkezik, a törökök alatt elhanyagoltatik ; részint azért, mert elszéledvén a lakosok, nem leszen, a ki a szőlőt művelje. S mily igazságot mondott itt Tinódy, megmutatta a következmény, miszerint későbben, midőn Eger a török hatalmába került, a legtöbb szőlőhegyek elpusztultak, s a bortermelés csakugyan nagyon is alászállott. A mi pedig a tisztelt földi uram által idézett másik passust illeti: ez azon időre vonatkozhatik, midőn Tinódy megvetvén a *
