Eger - hetilap, 1868
1868-01-16 / 3. szám
21 követelése 40,171 ft 55 krt tévén, az ügy mind a kormány, mind a város követelését illetőleg máig is elintézetlenül hever; azon kell tehát igyekezni a városi elöljáróságnak, hogy ezen követelési és viszontkövetelési ügy tisztába hozatván, a város a maga követeléséhez valahára eljuthasson, és igy nem vesztesége, hanem itt is nyeresége leend a városnak. Előterjesztetik 3-or, hogy a fogyasztási adóbérlet 6000 ftnyi bukást idézett elő, és terhelte ezen összeggel a város kiadásait, mindörökre kárpótolhatatlanul. De miután már ezen összeg is ki van fizetve, és igy az többé a várostól követeltetni nem fog, jövendőre nézve a várost nem is terhelendi. Előterjesztetik 4-er, hogy a bécsi banktól a város részére 40.000 o. é. frt kölcsön vétetett föl, 32 évig 70%-tóli törlesztésre, mely bank zálogleveleket adván, a papíron 40,000 frt, a papírok értékesítése után 30 ezer felé olvadt le ; ezen összegből csak 15.000 forint jött rendes kezelés alá, és a város szükségeire for- dittatott, de 15 ezer ftot Bemet Ferencz polgármester vévén kezéhez, azt hova fordította, nem tudatik, sőt az nála örökre elveszett. Sajnos, hogy ez igy van, de már ezen segíteni nem lehet, és a város köteles az egész 40 ezer frt kölcsönt visszafizetni, melyből már az évenkénti fizetés által több ezeret le is faragott; felkérjük tehát egész tisztelettel a városi elöljáróságot, miként a városi közönség megnyugtatására hivatalosan mutassa ki, hogy ezen 40 ezer frt kölcsönből e mai napig mennyi összeg tisztáztatott már le, és mennyi összeg van még fizetendő? Előterjesztetik 5-ör, hogy a volt földesurakkal kötött váltsági szerződés értelmében, a volt földesuraságok által 10,000 frt ajánltatott a hóstyai iskolákra, és ezen összeg a lakosságra akkoriban ki nem vettetvén, mai napig is a lakosságnál van. Ezen összeget azonban a város terhének mondani nem lehet, mert ha az iskolák felállítása vagy javítása ezen Összeg bevételét jövendőben igénybe venné, azon esetben azt nem mint adót kellene a lakosságra kivetni, hanem minden egyes adózókra mint a váltsági összegnek még fennlevő hátralékát repartiálni és beszedetni. Előterjesztetik 6-or, hogy a városi törvénykezési költségekre 1861 -ik évtől évenkint mintegy 7000 frt szükségeltetvén, azok már hét évre fölvőve 49 ezer forintra mennek, mely összegnek megtérítésére a város a m. kir. belügyminiszterhez már folyamodást nyújtott is be, lett is sikere ezen kérvénynek, a mennyiben a múlt évi október hó 27-én tartott képviselői ülésben a felolvasott belügyminiszteri rendelvény a törvénykezési költségeknek 1867-ik évre megtérítését megígérvén, az 1867-ik évi költőn tenni ? Vízbe akarja magát ölni ? Szégyen ! hogy ily pulya- lelkű, s nem tudja bevárni a halál idejét! Vagy oly könnyű ön előtt a meghalás ? — Rám nézve könnyű ! válaszolá Hugó hidegen —■ és leült a folyam partjának szélére. — Ön igen kétségbeesett helyzetben lehet. De egy ép, erős, szép fiatalember, ki mintha a boldogságra született volna, hogy foszthatná meg magát életétől ? Mutassa kezeit! vagy úgy ! önnek tehát nem izük a munka. — De azért csak nem kénytelen az ember éhenhalni. Beszélje el, mi történt önnel? Az öregnek minden visszataszító külseje daczára is, hangjában oly sok bizalomgerjesztő volt, hogy Hugó minden vonakodás nélkül előadá nagyjából a vele történteket. — Barátom! én segítek önön, — mondá az öreg. Nagyon keveset keilend tennie; s ha megveti az emberek egynémely esztelen előítéletét, ezentúl mi baja sem leend. Ha várakozásomnak megfelel, még örökösömmé is teszem, s akkor aztán lesz annyija, hogy gondtalanul fog élhetni. Nehány ezret megtakarítottam magamnak, és gyermektelen vagyok. Adja tehát ide kezét, és jőjön. Halat ugyan nem fogtam, de egy becsületes takaros ifjúhoz jutottam, ki jövőre, remélem, legnagyobb örömemre leend. A horgászat különben egyedül csak szórakozásra szolgál nekem. Foglalkozásom azonban nagyon komoly. Jöj kedves fiam ! Hugó feszült kíváncsisággal követé az öreget. Nehány hét múlva ismét Bées utczáin látjuk a fiatalembert sétálni, csinos, urias ruhában, sarkantyusan , kezében lovaglóostorral és szép glacé-keztyüvel. Arcza halvány és kifejezéstelen ugyan, de az előbbi levertség nyomai nem látszanak meg azon többé. Soha sincs pénz nélkül, s úgy látszik, hogy azelőtti tétlen életét kénye-kedve szerint folytathatja. Ily séta alkalmával véletlenül Johannára talált: de alig is- merbeté föl a lányt, oly iszonyúan romboló változást idézett elé ségvetésnek hozzá leendő fölterjesztését meghagyta, a múltra nézve azonban, vagyis 6 évre alap hiánya miatt megtérítést nem ajánlott. Nincs tehát a városnak itt is semmi terhe, mert a már lefolyt 6 évi törvénykezési költségek immár kifizettetvén, azokat többé a lakosságra adó gyanánt kivetni nem szükséges, ső nyeresége leend a városnak azáltal, hogy az 1867-ik évi törvénykezési költséget az állampénztárból egyszerre megkapván, azt viselni többé nem fogja, hanem az állampénztár által fog fedeztetni. Előterjesztetik 7-er, hogy az adó hátraléka igen nagy ösz- szeget tesz. Erre nézve mi is pártoljuk a szakosztály véleményét, és fölkérjük a városi elöljáróságot, hogy e tárgyban a szakosztály véleménye szerint hovaelőbb intézkedni méltóztassék. Előterjesztetik 8-or, hogy a város 24 ezer forint fogyasztá si évi adójánál a bukás bizonyos, azonban hogy lesz-e bukás vagy nem, azt majd akkor lehet bizonyosan megtudni, ha a fogyasztási adó kezeléséről szóló számadás hiteles okmányokkal ellátva, a képviselő-testület elé fog terjesztetni. Előterjesztetik végre 9-er, hogy a háziadónál is tetemes bevehetlenség mutatkozik. De miután a bevehetlenségekre és előre nem látható költségekre az évenkinti költségvetési előirányzatokban mindig szokott bizonyos összeg kitétetni, a bevehetlenség sem fogja terhelni a rendesen fizetőket, mert itt az egyedüli orvosság csak az, hogy azon összegek, melyek az év végével beve- hetleneknek tűnnek elő, az illető pénztárnok által hivatalosan mu- tattassanak ki, és azok a közigazgatási tanács által relaxáltat- ván, a pénztárnok számadásából törültessenek le, — és erre nézve pártoljuk a szakosztálynak e pontra vonatkozó véleményét. Mi pedig a számlák szerinti mintegy 11 ezer forint városi tartozást illeti, már ezekre a lefolyt években készült költségvetésekben a megkivántató összegek kivetve lévén, ha az adó rendesen be fog hajtatni, a számlák kifizetése eszközöltethetik. És igy a szakosztály által munkájának végén elötüntetett számadási vázlat a fennebbiek szerint meg nem állhat. Nincs tehát legkevésbbé gátló akadály sem arra nézve, j hogy a nyugdíjaztatási rendszer Eger városa részéről még ez évben életbe lépjen, ne halaszszuk tehát még továbbra is azt, a mi el nem maradhat, hanem éreztessük jótékonyságunkat mindazokkal, kik arra rászorulvák, vagy jövendőben szorulni fognak, mert bis dat qui cito dat, nihil dat qui raunera tardat. K—s. rajta a bánat, nyomorúság és kétségbeesés. Elsoványodott arczán mit sem lehetett észrevenni amaz üde szépségből, mely azt aze- j lőtt ékesité, arczárói a szépség rózsái nyomtalanul eltűntek. Ott ült az utcza szegletén egy kőpadon, Iecsüggesztett fejjel s ölben tartott kezekkel, melyekre könyei peregtek . . . Hugó ennek lát- j tára egyszerre a meglepetés hangján tört ki, mire Johanna föle- ; melé fejét, s velőtrázó sikoltással egy pillanat alatt ott volt Hugó J izmos karjai között, ki az elaléktat forró csókjaival áztatá. Johan- j na nemsokára föleszmélt, végtelen volt öröme, mert kedvesét szivéhez szorithatá, s meggyőződött, hogy nem fogoly többé. Ezután elbeszélé neki, mennyire kérésé, mily nagy elhagyottság, nyomor és szegénységben kelle kínlódnia, annyira, hogy majdnem véginségre jutott; hogy atyjáról négy hó óta mit sem hallott. Hugó viszont elbeszélé V.-eli találkozását a törvényszéki teremben. — Akkor ö Bécsben van, s engem föl nem találhatott; nekünk fel kell öt keresnünk! kiáltott örömtelten a lányka, s mindketten elhatárzák magukban, mindent elkövetni, csakhogy az I öreg ékszerkereskedőt föllelhessék. Hugó kedvesének azonnal egyszerű, de mégis eléggé csinos lakást bérelt, s szükségeit a legnagyobb figyelemmel, tőle telhe- töleg fedezé. Ezután a gyönyörűség napjai következtek. A szerelmesek jövendő összekelésükröl beszélgettek. Elhatárzák, hogy az öreg nagybátya szerencsétlen esetét, mely mindkettőjükre oly sok szenvedést idézett elő, emlegetni sem fogják maguk között. Mindezek daczára azonban Hugón meglátszott, hogy nem oly élénk, gyermeteg és elfogulatlan kedélyű, mint azelőtt. Arczát olykor-olykor valami elkomoritja-----------Johanna ezt, a nem ré g szenvedett méltatlanságokrai visszaemlékezésnek tulajdonitá; félresimitá ilyenkor kedvesének borús homlokáról puha kezecskéjével hajfürtéit, és kedves, boldogító mosolylyal tekintett rá' ' (Vége köv.)----------- *
