Eger - hetilap, 1868

1868-06-04 / 23. szám

195

Ismerve a magyar orvosok és természetvizsgálók előre törekvő szellemét, ismerve Eger városa s Hevesvármegye fiainak a közjóra áldozni mindenkor kész buzgalmát, előre is biztosan lehet remélentink, hogy nagygyűléseink ezen XIII-ika is egyike leend a legsikerültebbeknek, s végeredményében egyike a legáldásosabbaknak.

Jelen meghívásunkban a következőkre kívánjuk a t. közönség figyelmét irányozni:

1. Ezen nagygyűlésre a beiratás 1868-ik évi augusztus 21. veszi kezdetét, s tart 23-ikáig. A beiratást a városházán egy külön bizottmány délelőtt 9—12-ig, délután 3—6 óráig eszközli. Az elkésett tagok egyébiránt a nagygyűlés egész tartama alatt felvétetnek. A felvételi dij személyenként 6 frt. o. é.

A beirott tag fölvételi jegyet kap, melylyel joga van a köz- és szakgyüléseken, a kirándulásokban, közünnepélyekben részt venni, az ipar- és gazdasági kiállítás helyiségeit látogatni. A beiratás alkalmával a szállási utalvány, a rimaszombati XII-ik nagygyűlés évkönyve, továbbá Hevesvármegyének most már nyomatás alatt lévő helyirata (topographia) úgyszintén a nagygyűlés emlékére veretett érem fog a résztvevő tagoknak kézbesit- tetni. Ezeken kívül a beirott tag a gyűlés ideje alatt kiosztandó munkákat és a hivatalos „Napi közlönyt“ minden dij nélkül kapja.

2. Az alapszabályok értelmében a nagygyűlés meghívott tagja gyanánt tekintetik az egyetemes orvos-gyógyszerészi kar ; valamint tagjai lehetnek mindazok, kik állásuk vagy hivataluknál fogva a természettudományok valamely ágával, továbbá a régészettel, gazdászattal vagy müiparral tudományosan foglalkoznak, vagy ezeknek őszinte kedvelői. A közgyűléseken a nők is mindenkor szívesen látott vendégek.

3. A tagok lehetőleg jutányos szállításáról az ügyvivöség gondoskodik. Már eddig is megtette a kellő lépéseket, hogy a haza különböző tájairól a vaspályán Miskolczra, Hatvanba érkezők, az eddigi szokás szerint a vitelbérnek felét fizessék, miről

később kibocsátandó elörajzunkban a résztvenni óhajtókat részle- j tesebben értesíteni el nem mulasztandjuk. Miskolczon, Hatvanban kellő mennyiségű kocsiról gondoskodva lesz, melyek az utasokat meghatározott ár mellett Egerbe elszállitandják.

4. Hogy azonban a nagygyűlés tagjai az említett szállítási kedvezményekben részesülhessenek, szükséges, hogy magukat jó eleve igazolási jegygyei lássák el. E tekintetben a résztvenni kívánók f. évi augusztus 15-ikeig RózsayJózseftr, úrhoz, a nagygyűlés pénztárnokához (lakása: Pest, Deák-tér 54. sz.)

í méltóztassanak fordulni, ki is a hozzá intézett bérmentes levelekre, melyekhez az illető a fölvételi 6 fr'tnyi dijt, továbbá nevének, j állásának, lakhelyének s az utolsó postának pontos feljegyzését mellékli, az igazolási jegyet postán azonnal megküldi.

5. A tagok elszállásolása és ellátása iránt a nagygyűlés j székhelyén Egerben vendégszerető intézkedések tétetnek.

6. A nagygyűlés napi programmja következő :

j Augusztus 23-án (vasárnap) este lesz az első társas össze- j jövetel, az ismerkedési estély, melynek czélja a kölcsönös ismerkedés és a szakférfiak csoportulási tájékozódása, mi a szakosztályok szervezésére előkészítésül szolgál.

Augusztus 24-ikén délelőtt megnyitó közgyűlés.

„ 25-ikén szakgytilések.

„ 26-ikán kirándulás Párádra.

„ 27-ikén szakgyülések.

„ 28-ikán szakgyülések.

„ 29-ikén bezáró közgyűlés.

7. Az alapszabályok szerint megállapított szakosztályok j következők: a) orvos-, sebész-, élet- és boncztani; társadalmi

alosztálylyai. 6) füvész- és állattani; c) ásvány-, föld- és vegytani; d) természettani és archäologiai; e) gazdászat-, állatgyógyászat és mtiipari; mely osztályok különben a tagok számához és minőségéhez képest összekapcsolhatók, vagy alosztályokkal szaporithatók.

városban viaskodtak a törökökkel, ezt látván Mahomed császár, a város további megszállásától kénytelen volt elállani October 18-án sat. Nem állitván tehát korbeli irók közül egy sem azt, hogy az Egerben viaskodó asszonyok az úri, vagy a köznép asz- szonyai közül valók voltak-e ; az újabb irók pedig csak épen úgy saját véleményeiket közölheték, mint mi, kik e kérdés felett most mondunk véleményt: e kérdés továbbra is nyílt kérdésként tekintendő, melynél eltérők lehetnek a vélemények, de hogy egymás véleményét megigazítottuk volna, azt épen nem mondhatjuk.

A kutforrásokból meríthető érvelések után áttér B. F. ur a természetes okoskodásra, állitván, hogy a dolog természete és az akkori környfilmények kényszerűsége is azt hozta magával: hogy kétségkívül voltak oly úri családok és családfők, kiknek nejeik és gyermekeik máshová nem menekülhetvén, férjeiket s atyjaikat a várba követték sat., s ebből azon következtetést vonja le, hogy ha már ezen úri nők a várban voltak, a tanúsított hősiesség nem a szintén ott kétségtelenül jelenvolt köznép asszonyainak, hanem ezen úri esaládok nejeinek tulajdonitandók; mert Meyer Márton sziléziai iró szerint, egy nő elesett férjének pánczélját s paizsát magára öltvén, csodavitézséget mutatott, három törököt megölt stb. már pedig, valamint az elesett férjnek fegyverzete nem valami közönséges emberre, úgy a nőnek magaviseleté sem valami közönséges pórnöre mutat. Mellőzöm annak vitatását, ha vájjon közharczos nem viselhetett-e azon időben szintén pánczélt és pa- izst; mellőzöm azt is, ha vájjon a bátorság csak egyedül az úri asszonyok sajátja-e: hanem áttérek én is a természetes okoskodás szabad terére, s azt állítom, hogy egy nagy ostrom elé néző várba, nagyobb számú nem harczoló népet bebocsátani, valamint mai korban nem, úgy előbbi időkben sem volt szokás; de nem is volt volna tanácsos, mert az ostrom meddig tarthatása bizonytalan lévén, bizonytalan volt az is, hogy vájjon a beszerzett élelmi szerek a védő sereget mennyi időre, meddig táplálhatják ; az élelmi szerek tűz, rothadás, éléskamrák, tárházak összeomlása, s több ily okok miatt idő előtt megkevesedhetvén ; már e szempontból sem hihető az, hogy az egri várba 200 úri család fölvétetett volna. Hogy az ellenség elöl mindenki igyekezett biztos helyre vonulni, az igen természetes, el is vonultak a megszállan- dott vidék lakói, de nem oslrom kiállására készülő várba, hanem a köznép hegyek közé az erdőkbe, az úri vagy birtokos családok pedig, a megszállott vidéktől távol fekvő egyéb birtokaikba, vagy

ba ilyessel nem bírtak volna, biztosabb vidéken lakó rokonaikhoz ; és ezen menhelyek sokkal biztosabbak voltak, mint egy ostrom- landott vár, honnan félelem miatt nem egy esetben a várőrzök is kiszöktek. Nézetem szerint tehát, valamint hogy a fentebb mondottaknál fogva, egy ostrom elé készülő várba menekülő, főleg számos családok föl sem vétethettek: úgy a legközelebb mondottaknál fogva biztosabb helyre is menekülhetvén, a várba nem menekültek, egyes előfordulhatott esetek, az átalánosságban mon dottakat mit sem gyengítvén meg.

A Meyer sziléziai iró által fölemlített jelenetet én nem oly végből említettem föl, mintha az ott leirt jelenetet akartam volna igazolni, 'hanem csak a végből, hogy az egri nőknek a védelem- beni részvételének valóságát támogassam ; B. F. ur pedig a Meyer által leirt jelenetet már annak bebizonyitására használja, hogy a hősnők úri asszonyok voltak, mert ily tettet pórnö el sem követhetett, a mint hogy ezt Gorove is igy mondja. Én ellenben, ha Meyer előadását a végre kellene használni, hogy miből állott tehát az egri asszonyok hősiessége, azt mesénél egyébnek nem tartanám ; mert vagy oly időben történt a fennebb jelzett eset, midőn az ostromlók már a bástyákon fent voltak, s a férj kézi tusában esett el, vagy nem lévén fent az ostromlók, a férj halála golyó vagy nyíl által történt. Első esetben, midőn t. i. egy meghágott falról, vagy elfoglalt helyről kell az ellenséget leiizni, ily esetben nincsen arra idő és alkalom, hogy valaki leszedje egy elhunyt bajnok fegyverzetét, pánczélát, s azt magára öltse, csatolgassa, mert ily öltözgetés mellett nem gondolhatván kellően a maga védelmére, az ellenség öt is az elhunyt mellé fektethetné! Ha pedig nem kézi tusában esett el a szóban forgó férj, hanem golyó vagy nyíl által, ez esetben hogy ölhetett meg a boszus nő három törököt ? miután azok nem voltak a falon ! Már csak e kevés összehasonlításából az eseményeknek, Meyer állitásának valósága nagyon is kétségbe vonható; kérdhetjük továbbá : vájjon az a török oly gyáva küzdő volt-e, hogy azt az asszonyok is — mint a tebénrépát — kedvök szerint hármasával is apríthatták? Nem volt gyáva nép a török, s ha volt is bennök az ázsiai lomhaságból egy jó adag, azért ők igen harczkedvelök s vitézek voltak, mit főleg tanúsít az, hogy a 14. és 15-ik században, midőn Európa már eléggé népes volt; midőn a hadi tudományok kifejtve, a lőpor ereje alkalmazásban, a városok várak által megerősítve voltak, magának itt fegyvere, segedelmével hazát foglalt s ala-