Eger - hetilap, 1868
1868-06-04 / 23. szám
194 Eger város és vidékének érdekei szintén számításba jöjenek, de e mellett az építés azon főszempontja se szenvedjen, hogy a fővonal Kápolna és Mezőkövesd közt a legegyenesebb irányban vezettessék: meghatalmaztatik a közmunka- és közlekedésügyi miniszter, Eger várost a hatvan-miskolczi vonallal, valamely legalkalmasabbnak mutatkozó ponton, szárnyvonal által hozni kapcsolatba oly módon, hogy ezen vonal a szükség és körülmények szerint időről Egerből agömöri vasipar-telepek felé folytattathas- sék; ez okból az egri pályaudvar hovaépitése miniszteri elhatározásnak tartatik fenn.“ A törvényjavaslat mindkét határozati javaslattal együtt némi vita után elfogadtatott. A május 27-én tartott ülésben felolvastatott a közp. bizottság jelentése a Poroszországgal kötött kereskedelmi szerződés fölött. A közp. bizottság a szerződés tartalmát, mint Magyaror- ! szág anyagi érdekeire nézve az eddigi állapotnál kedvezőb- 1 bet, a képviselöháznak jóváhagyás végett ajánlja. Tekintve azonban ezen keresk. és vámszövetség alaki részét, különösen az abban és mellékleteiben használt cziraezéseket és területi elnevezéseket, a bizottság nem találta fel azokban Magyarország közjogi állását, és államiságát, névszerint a dualismus és paritás elvét kifejezve: miért is a használtak helyett oly czimeket s elnevezéseket hoz javaslatba, melyek e formahiányokon segítenek. Ezen módosításokhoz ö Felsége már előleg megadta beleegyezését, s azokat elfogadni a porosz kormány is hajlandónak nyilatkozott. I A közp. bizottság ezen javaslata, illetőleg jelentése a máj. ' 28-iki ülésében tárgyaltatott, mely alkalommal a Poroszország- j gal kötött kereskedelmi szerződés, a közp. bizottság által ajánlt ; alaki módosításokkal, elfogadtatott. Ugyanez ülésben a hatvan- ' miskolczi és zákány-zágrábi vasutakról szóló törvényjavaslat véglegesen is megszavaztatott. Végül a városok törvénykezési költségeinek megtérítése ügyében több képviselő által beadott indítvány került szőnyegre, melyet a ház a pénzügyi bizottsághoz utasított. Május 29-én is volt ülés, melyben a jegyzőkönyv szokott. hitelesítése s az időközben érkezett kérvények bejelentése után egy pár interpelláló történt. Végül b. Nyári Gy. áthozta a Poroszországgal kötött s a felsőház által is jóváhagyott keresk. szerződést. A legközelebbi ülés jun. 4-én fog tartatni, mely alkalommal a pénzügyi bizottság a közvetett adókra nézve jelentését a háznak be fogja mutatni. _________ M eghívás a magyar orvosok és természetvizsgálók folyó 1868-ik évi aug. 24. s következő napjain Eger városában tartandó XlII-ik nagy gyűlésére. A magyar orvosok és természetvizsgálók ez évi nagygyűlésének székhelyéül Hevesvármegye fővárosa, Eger tűzetett ki. Nemzetünk újabb életéből alig tudnánk fölmutatni intézményt, mely egész összeségében véve társas, kedves jellegénél fogva oly hü tüköré volna a magyar ember természetének, mint a minők a magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlései. Az egész magyar haza minden részéből gyülekeznek itt ösz- sze a gyógymüvészet és természettudományok avatottjai és kedvelői, hogy társaikkal barátságosan közöljék mindazt, miről a titokrejtö fátyolt egy év folytán föllebbenteui sikerült, s versenyezve oda törekszenek, miszerint az áltatok fölkarolt tudományok körében fölmerült vívmányokat közkincscsé tevén, igazolhassák a római bölcs ama felséges mondását: „Semmi által sem közelítjük meg az isteneket, mint ha embertársainknak egészséget, jólétet adunk.“ Azon város pedig, mely a magyar orvosok és természetvizsgálók előtt évente megnyitja kapuit, s az ősi magyar vendégszeretet jótékony melegét árasztja látogatóira, mely nemzetünknek páratlan tulajdonsága az egész földkerekségén, mintha csak érez- né, hogy velők és bennök az egész magyar hazát öleli keblére, — valóságos örömtinnepet ül.-4 T Á R C Z A. §►Válasz Balássy Ferencz urnák „Észrevételeire.“ (Vége.) Az eredeti vagyis korbeli irók fölemlitése után az okból, hogy a várban hősködött asszonyok polgári állása tekintetéből köztünk fennforgó véleménykülönbséget a maga részére igazolhassa , felemlíti B. F. ur az ujabbkori írókat is, nevezetesen Gorove Lászlónak az 1826-ik évi „Tudományos Gyűjtemény“ IV. kötetében megjelent értekezését, mely azt mondja: „Még csak azt teszem hozzá, hogy 200 nemesek is (a mint némely irók följegyezték) nem vélvén magukat másutt bátorságban lenni, az egri várba költöztek, és úgy látszik, hogy ezeknek, vagy a vezéreknek feleségei és leányai voltak azok a katonás derék személyek, kik a várnak vívása alatt nemöket meghaladó eiszánással vitézkedtek a bástyákon--------------------mert ezt a dicsőséget, a várban volt 14 sütő asszonynak bizonyosan nem lehet tulajdonítani.“ Idézi ezenfölül a „Közhasznú ösméretek tárából“ a következőket: Ist- vánffy Miklós szerint, a várbeliek száma 1904-et tett. Ezekhez jöttek némelyek szerint 200 nemesek, kiknek feleségei s leányai voltak hihetöképen azon vitéz asszonyszemélyek, kik gyenge ne- mök ellenére, bámulásra méltó maguk elszánásával viaskodtak a bástyákon.“ Gorovénak ezen idézett állítását én az egri események megállapításánál hitelt érdemlő kutforrásul el nem fogadom, ilyenekül csak az azon időben élteket tartván; de nem fogadhatja azt el B. F. ur sem, mert kinyilatkoztatá, hogy e tekintetben csak egyedül Tinódyt tartja illetékes és hitelt e'rdemlő kutforrásnak; már pedig sem Forgács, sem Istvánfify (ki is az egri vár védelmét, mint B. F. ur Katona után állítja, szőrűi szóra Tinódy után irta) azt, hogy a várba 200 nemes biztonság okáért beköltözött volna, nem említik; sőt miután Tinódyból e nevezetes tárgyat, sem Katona, sem Buday nem idézik, igen valószínű, hogy ezt Tinódy sem mondja. Mindezeknél fogva, mint már fentebb mondám, Gorovét kutforrásul el nem fogadom, annyival is inkább nem, mert azt mondja Gorove: hogy ezen 200 nemesnek vagy a vezéreknek feleségei, leányai voltak a hős egri nők stb., miből az következik, hogy e 200 nemes családostól keresett magának Egerben menedéket; már pedig 200 családnál 200 asszonyt, s legalább 400 gyermeket kell föltételeznünk. Tegyük, hogy minden [ család legkevesebb egy-egy nöcselédet is vett magával, ez már 1 megint 200, és igy összesen már csak e 200 nemes család Egerbe j vonulása folytán az asszonyok, gyermekek, egy szóval, a nem har- j czolók, hanem élelmet fogyasztók száma 800-zal szaporodott volna; s ha B. F. ur azon véleményét is elfogadjuk , hogy, mindig találkoztak oly önfeláldozó és elszánt nők, kik készek voltak férjeik sorsában osztozni“, s fölteszszük, hogy az Eger védelmére j siető nem megyebeli harczosok bár csak egy részét oda nők is kö- : vették: a várban levő asszonyok és gyermekek száma 1000 főre ! is felszaporodott volna. Én úgy hiszem, hogy egy élet-haláltusá- : ra készülő várnagy, ily nagy tömeg nem harczoló népet be sem I fogadhatott volna, hanem az a korbeli irók állítása szerint, a várba befogadható asszonyok és gyermekek számát, Dobó maga í határozta némelyek szerint 14-re, mások szerint a gyermekekkel ! együtt 59-re. B. F. ur észrevételeiben csak azt állítja, hogy az egri hősnők, kik a védelemben részt vettek, ha talán mindnyájan j nem is, de nagy részben az előkelő úri és polgári osztályhoz tar- i toztak. Ha Gorove B. F. ur előtt hitelt érdemlő kutforrás, ez eset- • ben hibás B. F. urnák felcbb idézett vélekedése, mert Gorove ! megtagadja azt, hogy e hősnők a sütő asszonyok közül kerültek | volna ki; sőt még tovább menve, e dicsőséget részben maguk a I vezérek nejeinek tulajdonítja! A mi a „Hasznos ösméretek tárá“- ! ból merített érvet illeti, ezt én, ha B. F. vagyok, föl sem em litem, j mert ez csak a Gorove által mondottak ismétlése, s a mi benne uj foglaltatik, az is hamis alapra van fektetve; ugyanis az mon- | datik, hogy Istvánffy Miklós szerint a várbeliek száma 1904-et ) tett. Istvánffy ezt igy nem mondja, a vár védői számáról irt szavai ezek: „Erat omnium propugnatorum numerus, si iis auxiliari- bus, ordinarium quoque pracsidium adjicias, inque unam summám subducas, ad duorum millium plus minus armatorum.“ Ha B. F. urnák kedve van „Tudományos gyűjtemény,“ vagy „Közhasznú ösmeretek“-féle kutforrásokat is felhasználni, utalom őt szintén a „Tudományos gyűjtemény“ 1837. évi XII. kötetének 20—21-ik lapjára; olvashat itt Tahy Gáspár által irt oly czikket, mely minden, az egri védelemre vonatkozó kutforrástől alapjában különböző nézeteket közöl. Ez értekezés szerint 1552-ben az egri várat nem Ámhát és Ali basák ostromolták, hanem maga Mahomed, a török császár; szerinte az asszonyok nem a várban, hanem a
