Eger - hetilap, 1868
1868-04-02 / 14. szám
117 vantól Miskolczig terjedő vasútvonal kiépítése tárgyában; végre a magyar észak-keleti, azaz a debreczen-szatmár-szigeti vasút tárgyában. Ezen vasúti törvényjavaslatokat illetőleg gr. Andrássy azt indítványozza, hogy azok egy 15 tagú bizottságnak adassanak át, mely a pénzügyi kérdésekre nézve a pénzügyi bizottsággal értekezvén, azután ezen javaslatokat jelentésével együtt az osztályoknak adja át. Miután az említett törvényjavaslatok felolvastattak, Kautz Gyula a 15 ös pénzügyi bizottság részéről tett jelentést a czukor és szeszes italok kivitelénél visszatérítendő vám és fogyasztási adó iránt előterjesztett miniszteri törvényjavaslat tárgyában, melynek sürgős tárgyalását úgy a bizottság, mint a pénzügyminiszter is ajánlja. A báz elhatározta, hogy e törvényjavaslatot az osztályok jelentése után fogja tárgyalni. Árvaügyeink. Bármely társadalmilag szervezett országban, hol a polgá- , rok személyi s dologi jogai rendezvék, hol a törvény őrszeme, nem csak a bölcsőtől a sírig terjedő földi lét jogozatai, hanem azon érdekek felett is gondosan virraszt, melyek a polgárnak hátramaradt családját s vagyonát illetik: az árvaügyi institutio igen fontos s enneá inkább politikai, semmint pusztán magánjogi intézménynek kell lenni. Az árvaügyek minden társadalomban megérdemlik, hogy a I hon minden becsületes polgára részvéttel viseltessék irántuk. Olyanok vagyonáról, tanításáról és erkölcsi kiképeztetéséröl vau itt szó, kik magukkal tehetetlenek, kiknek a természet még nem adta meg az erőt, hogy szellemi s anyagi szükségeikről gondoskodhassanak. Tehát az alkotmányos élet tevékenységének leg- erényteljesebb kifolyása azon gondoskodás, melyet egyetemesen az árvák ügyeire kész fordítani. E tettben nincs tényleges hála, itt csak kötelességet ismerünk, itt csak hatás van, kevés a visszahatás, és a jövendő polgárok jólétéről gondoskodni a főhatalom ép oly nemes, mint szép hivatása. Igen! mert a mint ez ügynél nem csupán a száraz igazságosság, hanem a szív és részvét szabnak törvényeket, úgy a meghozott törvények alkalmazásához, nagy füláldozás kívántatik. Egvgyé tenni az igazságos törvényt az ezer családi és személyi környüállásokkal, mi csak a szives odaadás fáradságának feláldozásával kivihető. Tenni mindent hajlammal, nem érdekért, az akarat ne a kényszerítés, hanem a kötelesség szives tudatának kifolyása legyen. Természetes e szerint, hogy az árvaügy-keze- lé8Í rendszernek is az alkotmányos nemzet munkássága és a társadalmi kifejlettség minősége az alapja. Voltak és vannak önző vállalatok, melyekből már megvan, vagy következik azon haszon, mely a vállalkozót illeti; de itt egy harmadiké a nyereség, mi oka annak, hogy az árvaügyi rendeletek szigorú pontossággal nem alkalmaztattak eddig úgy, hogy a közös emberiség kötelességteljesitése nevében el lett volna látva mindaz, a mi kell. Több, az árvaság kezelésére nézve hibátlan alapvonalok találtatnak bár a nemzet legrégibb szokásai és törvényeiben, de hogy azok napi alkalmazása nem volt kielégítő, az igaz, s hogy több és a mainál még számosabb visszaélések lehettek ez ügy körül, onnét lehet gyanítani, hogy a jogi fogalmak szükebb korlátunk lévén, a legjobb akarat mellett is történtek jelenre is kiható hibák és tetemes visszaélések. Volt árva, kit az apai gond és szorgalom, jólétben, gazdaságban hagyott, és a gondatlanság mindenből annyira kivetköztette, hogy a törvényes kor beállván, a férfiúi cselekvés ideje keserű ébredés volt, mert az apai nagy vagyonnak csak némely maradványára lehetett már találni. Ha az árvaügy-kezelési rendszert a bukott absolut kormány alatt tekintjük, nem csodálkozhatunk azon, hogy azt akkor ösz- hangzásba hozni lehetlen volt; ennek egyik oka ott rejlik, hogy a nemes és nemtelen árvák dolgai a nemzetegyeulöségi jogok ellenére külön hivatali osztályok által kezeltetvén, csaknem egészen különváló törvények s eljárások alá tartoztak. Innét magyarázható, hogy némely helyen az árvaügyek máig is számvétel nélkül hevernek; a hivatalok ez ligy kezelésénél nem eléggé jó! lévén felosztva, a helységbeli gyámatya könnyelműen késett vagy el is maradt a bíróságnál teendő azon jelentéssel, melyre követke- zendett bírói eljárás jóltevöen hathatott volna az árvaiigy körüli intézkedésre. Más részről e tárgynál a túlságban találunk tévedéseket ; ugyanis , ha történt, hogy az illető gyámatya által felhiva, a járásbíróságnak ideje jutott e tárgy körül intézkedni, — legalább a gyakorlat igy mutatta, — ekkor néha az intézkedő biró túlbuzgó volt a pártfogolásban, mindent az árváért, s keveset tett a családi békeért, a honnét vagy harag, vagy per következik, mely az árvának jelen s jövőre egyiránt káros következéssel lehet. Szóval, az elkopott rendszer rákmenetü lassúságánál fogva az árvaügy sokat szenvedett az által, hogy mig egy árvánál a szó szoros értelmében az utolsó betűig intézkedett a hivatalunk — magam előtt, mint az ezelőtti doktor Cook urat. Ö épen nehány megjegyzést tön a spanyol moh, vadszölő és az óriási fákról s más egyéb lecsüngő növényekről, midőn egyszerre egy vad madár kiáltásához hasonló erős sivitás hallatszott az utánunk úszó bárkák felöl, mire a doktor figyelmessé lön, beszédét félbeszakitá és bocsánatot kérve, a hajószobák felé sietett. — Magam maradtam. A folyam széles felületéről a gőzköd mindig fölebb emelkedett, annyira, hogy a holdvilág azon már csak gyengén hathatott át. A hajófedélzeten csak a gép zúgása s az őrök felváltását jelző harang olykori ütése hallatszott; a hegedű és dallam hangjai alól elnémultak — a mulatozók teljesen elcsendesedtek. Nagyon puszta és unalmas vidék közelében haladtunk. Baton-Rouge és Port-Hudson-ig csak jelentékenyebb helység sem volt, s a mérföldekig elnyúló parttöltés hosszában élő egy lény sem volt látható. Egyszerre egy méhkas zsongásához hasonló tompa morajt vevék észre a gyapottal rakott bárkák felől. Mindig erősebb lett e hang, | s lassanként közeledni látszék. Most susogó csendes beszélgetést s a vízben gázolást hallék. A bajófedélzet párkánya oly hatalmas taszítást kapott, hogy szinte ropogott bele. Mindebből következtetem, hogy valami rendkivüliség történend. Első gondolatom ugyan az volt, bogy a bárkák sérülést szenvedtek, s valami tuskóba ütödtek, s már az öröknek akarék jelt adni, a midőn a köd homályából macskaügyességgel egy emberi alak kapaszkodók a hajó oldalán felfelé, s egyenesen nekem tartott. A legközelebbi pillanatban azonban, már egy csontos kéz érinté torkomat, s szuronyt láték mellemnek szögezve. Bámulattal győződtem meg, hogy e megtámadás a bárkát őrző néger katonák egyikétől intéztetett reám. „Ha megmoczczan, vagy csak hangosan liheg is — e szuronyt azonnal mellébe döföm,“ monda e férfiú susogó, dühös hangon, mely eléggé elárulá, hogy nem volt néger. Természetesen csendesen viselém magam. Azalatt egy cső- í port azonnal elfoglaló az ágyukat, a többiek pedig sebesen a hajó oldalán fölfelé kapaszkodtak. Mindez oly zajtalanul és sebesen történt, hogy az örök a hajón mit sem vettek észre. „Ki ön ?“ — „feleljen“ -- susogott az én megtámadom, mialatt fogását torkomon kissé gyengité. ' Meglepetten és félig fuldokolva igyekvém őt telhetőleg személyemről fölvilágositni, a midőn egy szikár vörös-inges előrohant, és szakálos arczát felém tartá. „Lassan fiuk!“ monda ő. „Mind igaz, a mit mond.“ Ez azon idegen orvos, a kit Yazod közelében szolgálatunkba kényszeritéuk, és kit a yankeé-k elfogtak. Bocsássátok szabadon!“ Ez megtörtént, és én ismét szabad valók. Az illető azonban nagyon is hangosan szólt, mert a hajókormányos elkiáltá magát: „Mi ez itt? Elő örök ! Árulás !“ Egy pisztolylövés lön a válasz, s a kormányos elterült, wi- I alatt rendkívüli zaj támadt. Az őr is elöugrott, s fegyverét a berohanok ellen irányzó, de hasztalan, a lövés nem sült el, s az ember a legközelebbi pillanatban kezén lábán meg vala kötözve. A megtámadok száma a bárkák felöl most mindig nagyobbodni kezdett, s én a berohanok által tovaragadva, nemsokára a hajószobában lelém magamat, s oly látványnak levék szemtanúja, melyet meglepetésem s zavartságomban csak félig-meddig bírtam megértem. Hopkins kapitány tajtékzó dühben volt — mint fogoly két férfiú kezében, kik közöl az egyik a déliek, a másik az északi államok zsoldjában levő néger csapatok világos kék egyenruhájába vala bujtatva. Ez utóbbi gyapot-álhaja azonban kissé félre ’ volt lökve, s arcza a küzdelemben mesterséges fekete színéből több helyen veszíteni látszék; mert a fehér arczbőr észrevehetővé lön. > Az öreg tengerész hősiesen védte magát. Ruhája össze vala tépve ngyan, de bátorsága nem lankadt. Egyenesen állt, s vad I tekintetét doktor Cookra szegzé, ki az asztal másik oldalán állt, *
