Eger - hetilap, 1868
1868-03-26 / 13. szám
107 A belügyminisztérium a nagy mértékben uralkodó dohány ■ csempészet, termesztők és nem termesztők általi nyilvános, dohányárulás s az ebből származott és származható kincstári súlyos károsodás meggátlása tekintetéből — nehogy ezek miatt a dohánytermelést jövőre azon vidékeken, hol a jelzett visszaélés kiválólag űzetik, végképen megtiltani kénytelemttes- sék, a pénzügyminisztérium megkeresése folytán, a népet a közvetett és közvetlen adók tárgyában négy hónapra hozott s ő Felsége által szentesittetett törvényről, illetőleg az ügyről felvilágosittatni s a községek elöljáróit utasittatni rendeli: miként a dohányegyedáruság kezelése, illetőleg a csempészek kézrekeritése körüli kötelességeiket buzgón teljesítsék, s a termesztőket a dohánytermelés netaláni megszüntetéséből származandó következményekre figyelmeztessék. Tudatja végre, hogy a dohánycsempészkedések följelentöi a befolyandó birság l/3 ával, a csempészek kézrekeritöi pedig 5/s részével fognak jutalmaztatni. A miniszteri rendelet kapcsában Puky Miklós első alispán hivatalosan jelentette, miszerint ő a felolvasott rendelet első részét sürgős voltánál fogva, de különösen az illető termelők érdekei megóvása tekintetéből, az illető szolgahiráknak folyó év január 5-én végrehajtás végett elnökileg kiadta; a a csempészkedők kutatására, följelentésére s a följelentők s kézrekeritők jutalmaztatására vonatkozó részét azonban — mely rendelkezési körét meghaladja — érintetlenül hagyta. Bár e kettős megye törvényhatósága a miniszteri rendeletben jelzett dohányegyedáruságot, mint a nemzet jellemével s a szabad föld és szabad termelés természetével ellentétben álló adóztatási rendszert, fájdalmas emlékekkel s hideg tartózkodással szemléli, de mert előtte az ország törvényei sérthetetlenek, a rendelet első ágának végrehajtásában megnyugszik; a csempészek fölfedezésére, kézrekeritésére s jutalommali ke- csegtetésre vonatkozólag azonban, miután e tények népünk sajátságos őszinteségével, mondhatni, lovagias jellemével, illetőleg a nemzet geniusávai ellentétben állanak: az illető, belügyminisztériumhoz tiszteletteljes felírás batároztatik oly végből hogy az a megyét, miután a kívánt czél kíméletesebb s óvatosabb utakon is elérhető, a fölfejtett indok alapján a jelzett rendelet másik ágának végrehajtásától fölmenteni, az eddigi eljárással megelégedni, s ekként a népszerűtlen ügyet befejezettnek tekinteni méitóztassék. Városi ügyek. Az Eger városa részéről f. év márczius hó 22-én tartott képviselői ülésben következő ügyek tárgyaltattak : Felolvastatott a vasút tárgyában megválasztott küldöttség jelentése, melyben véleményeztetik hogy azon küldöttség, mely Pesten az illető minisztériumnál a vasút ügyében kérelmezni fog, minél nagyobb, s díszesebb legyen, miért is a tagok számát sza- porittatni indítványozza; elősorolván ezúttal azon teendőket, a melyek által leginkább eszközölhető lenne, Egernek , a batvan- miskolczi vasútvonallal egy szárnyvonal álrali összeköttetése, illetőleg a kérdéses szárnyvonalnak országos költségen leendő ki- épittetése. Mefy vélemény elfogadtatván, a küldöttség következőleg alakíttatott meg: Bartakovics Béla érsek ökegyelmességeelnöklete alatt, Lévay Sándor s Mariássy Gábor püspök ö mltgaik, továbbá Tavasy Antal polgármester, Martonffy Károly, Lejtényi Ferencz, Kubik Endre, Csiky Sándor, Nánásy Ignácz, Szalay Jó- ! zsef, Babies István, Alexy Mihály, Fülöp József, Mészáros István, j Erdélyi József, Fekete Károly, Eisenmann János, Ruzsin Ferencz, i Sir Antal, Gröber Ferencz, Steinhäuser István, Schwarcz István, I Balogh János, Bóta Bernát és Hajnal Bernát urak, kik is fölké- | retni határoztattak, hogy tekintve egyrészről a város érdekét, más részről annak szorult pénzügyi viszonyait, a közjó előmozdítása tekintetéből a kellő útiköltséget sajátjukból fedezni szíveskedjenek ; felhatalmaztatván ezúttal, miként ez ügyre vonatkozó folyamodványt készítsenek, s azt általuk megszerzendő statistikai forgalmi adatokkal fölszerelve, az illető minisztériumnál átnyújtsák, és ugyanazt szóbeli kérelmükkel is támogassák. folyamon gyapottal tekintélyes kereskedést üz, a tábornok pedig , erre majd a szükséges engedélyt állítja ki, hogy elszállíthassuk, j Kekünk tehát előbb New-Orleansba kell juttatni a terhet, s az j nem tréfadolog; mert nem egy darázsfészek mellett kell elhalad- j nuuk, s igy szükségünk van fedezetre. Azért várakozunk aztán, mig egy értelmes hajókapitányt találunk — mint például Hopkins — s érdekévé teszszük, hogy bennünket New-Orleansig elszállítson. így adatik el aztán a gyapot meglehetős nyereséggel, s Butt- ler biztos — Cook Emil — a kapitány Hopkins és a kormány az azért kapott dollárokon osztozkodnak egymás között, és pompás üzletet csinálnak. Ért ön engem ? — De ime már itt vagyunk Hantpré előtt!“ Hajónk most egy körülbelől 40 házikóból álló, csinos hely ség előtt állapodott meg. A part mellett 3, magasra felrakott, s egymáshoz kötött bárka volt látható, rajta az egyesült kék egyenruhába öltözött néger-katonákkal, kik a fedélzeteken itt-ott heve- részve, a szállítmány őrizetét képezék. Ezek valónak tehát ama értékes szállitmánynyal terhelt bárkák, melyek felől uj ismerősöm beszélt, 8 a kinek a nyereségeni osztozkodásáról tett megjegyzései eléggé érthetővé tevék a kapitánynak azon készségét, mely- lyel a terhes szállítmányt átvállaló. Az egymáshoz kötött s megrakott bárkák tehát kötelekkel hajónkhoz erősittettek, s mi a folyón lefelé tovahaladtunk. E nap reggelén utazásunk esemény nélkül folyt le. Tüzeltek ugyan két ízben a folyó nyugati partján, a nád közt felállított ellenséges lövegekből, a lövések azonban kisszerűek s roszul kezeiteknek látszottak lenni. Nehányszori ágyúzásunk elegendő volt az ellenség szétiizésére. Szenvedtek-e némi kárt a guerillák, nem tudom, de az bizonyos, hogy lövéseik reánk hatásnélküliek valónak. Berville-nél — hol délután tüzelőt vettünk hajónkra — új utas jött fedélzetünkre. Egy díszesen öltözött urhölgy volt az, fekete szolganőjétől kísérve, ki magát Gregg nevezetű, washingtoni tanácsos feleségének mutató be. Útlevelében — mely Sturgis tábornoktól volt kiállítva — minden rendű és rangú hajós- és katonatisztek figyelmeztettek, hogy az illető urhölgynek biztonsága fölött őrködjenek, és segélyére legyenek. Hopkins kapitány eleinte zúgolódott ugyan egy kissé, hogy hajószobánkban a lakók egygyel megszaporodtak, a nőnem iránti vonzalma s a tábornok határozott parancsa azonban, nemsokára teljesen kibékiték. Az uj vendég — Gregg asszonyság nem sokára politikai vitatkozást idézett elő a társaságban. Annyira hazafias érzelmű volt, hogy senkitől sem hagyá magát az egyesültek ügye iránti ragaszkodást illetőleg felülmúlni. Rám teljes megvetéssel tekintett, midőn mint külföldi orvos levék előtte bemutatva, ki most fogolyként őriztetik, mert a forradalmároknál elfogatott gyógyítás közben. „Ne is mentegesse magát uram, és ne sértse egy hazafias érzelmű nő füleit az általános emberi kötelmek felöli megjegyzésekkel,“ mondó, mialatt úgy nézett reám, mintha keresztül akart volna szúrni tekintetével. „A forradalmi gonosztevők iránti részvét a legfőbb bűn a szabadság szent ügye iránt. Őszintén beszélek, mint neje az Egyesült-Államok egyik tanácsosának, ki dicső elveinkért üldözést és kiraboltatást kénytelenittetett szenvedni, mint neje Gregg Titusnak!“ Gregg asszonyság körülbelől 30 éves, fekete szemű s igen finom társalgásu szép nő volt. Mégis sajnáltam, hogy fedélzetünkre jött, mert folyvást csak egyetlen tárgyról beszélgetett, a polgárháborúról, s minden mást arra fordított vissza, miközben doktor Cook Emiltől — kinek a forradalmárok iránti gyűlölete határtalan volt — folytonosan támo- gattatott. Gregg asszonyság azonban nemcsak szavakban fejezé ki hazafias érzelmeit. Üti málhái között nehány láda champagnei és finom égett bor is találkozott, melyeket nyári lakának pinezéjéböl most New-Orleansba vitt. E nemes italból számos üveget juttatott étkezés közben a hajószobába, s azonkívül az urhölgy a pálinka egy részét a katonák és tengerészek közt is akará szétosztani— „az egyesültek ügyének e hős védői közt,“ a mint őket nevezé. E készséges jóakarat ellen azonban a kapitány komolyan tiltakozott. Mert igen kevés fegyelmezett tengerésze volt a hajóhadból — jobbára itt ott fölszedett kalandorokból állt a legénység. Nagyon szigorúnak kellett tehát lenni irántok, s különösen arra vigyázni, nehogy szeszes ital jusson kezeik közé. (Folyt, köv.) *
