Eger - hetilap, 1868
1868-03-26 / 13. szám
106 A m. k. pénzügyminisztérium 1868. febr. 7-röl 7480. sz. a. arról értesíti a megye közönségét, hogy az 1867. XVili. t. ez. alapján az illető magy. kir. pénz. hivatalok oda utasittattak, miszerint az előírás az 1868-ik évi egyenes adókra — a törvényhozás által netalán eszközlendő e részbeni változások fentartása mellett — az egész évi tartozás erejéig, a beszedés pedig egyelőre az év harmadára eső összeg erejéig, a fennálló szabványokhoz képest foganatosítandó. Ennek folytán felhivatik a megye közönsége, hogy a pénzügyi hivataloktól vagy hivatalnokoktól ez irányban a hatósághoz, vagy az illető tisztviselőkhöz intézéndő megkereséseknek, úgy a községi elöljárókhoz bocsátandó meghagyásoknak pontos és gyors teljesítése iránt hatályosan intézkedjék. A mely értesítés a megye önkormányzati jogainak épségben tartása mellett tudomásul vétetett, s tudomás és alkalmazkodás, úgy köröztetés végett az összes fő- és alszolgabiráknak kiadatni rendeltetett. A m. k. közmunka- és közlekedési minisztérium 1868. febr. 22-ről 436. sz. a. a szolnoki m. k. mérnöki hivatalnak a szolnoki tisza- és szandai töltéshidak f. é. első negyedébeni fentartására vonatkozó költségkimutatását a megye közönségének azon felhívással küldi át, hogy — miután ezen évtől kezdve az országos építő alap eddigi bevételi forrását képező hidvámbérlet kezelése is a megye közönsége hatáskörébe átment, — az igénylendő ösz- szeg folyóvátétele végett is kellőleg intézkedjék. A közmunka- és közlekedési ügyekben működő küldöttségnek az ügy felvilágosítása s véleményadás végett azon utasítással adatott ki, hogy hivatalos jelentését még a jelen gyűlés alatt beadni siessen. Kérdés tétetvén aziránt, vájjon kíván ja-e a bizottmány a legutóbb tartottjévnegyedes bizotmányi ülések bezárása után keletkezett havi bizottmány! ülések jegyzőkönyveit felolvastatni? Ezzel kapcsolatban inditványoztatott, hogy miután a megyei hatóság ideiglenes gyakorlatáról rendelkező 184%-iki XVI. t. ez. d) pontja ekként szól:„ Ezen állandó bizottmány a főispán, vagy távollétében az alispánok elnöklete alatt a megyei tisztviselöség hozzájárultával annyiszor s addig, a mint s a meddig szükséges leend, összegyűlvén, mindazon hatóságot fogja ideiglenesen gyakorolni,*mely törvény s alkotmány szerint a megyei közgyűléseket minden tekintetben illeti“ ; miután ekként azon intézkedés, mely szerint a havi bizottmányi ülések jegyzőkönyvei az évnegyedes bizottmányi ülések raeghitelesitése alá bocsáttatnak, az idézett törvény azon világos és határozott rendeletével, mely szerint minden bizottmányi ülés egyenlő jogkörrel bir, homlokegyenest ellenkeznék: mondja ki világosan és határozottan a megye, hogy ezentúl a havi bizottmányi ülések is törvény értelmében teljesen önállólag intézkednek, s jegyzőkönyvei az évnegyedes bizottmányi ülések ellenőrzése alá nem tartoznak. De midőn e kettős megye törvény- hatósága ezt kijelenti, a lehető polgári aggodalmak s hazatiui elövigyázatból származó jogosult féltékenység megszüntetése tekintetéből határozottan jelentse ki azt is, miként statutarius, illetőleg önálló téri kezelési jogánál fogva rendeli, hogy az országos fontosságú közpolitikái s nagyobb jelentőségű megyei ügyek kizárólag csak évnegyedes bizottmányi ülésekben tárgyaltassanak. Kérdéses havi bizottmányi ülések jegyzőkönyvei a még mindig fennálló gyakorlat szerint még a jelen bizottmányi ülések tartama alatt meg fognak hitelesíttetni; az indítványra vonatkozólag pedig „a megyei házszabályok kidolgozásával megbízott küldöttség“ utasittatik: hogy a jövő évnegyedes bizottmányi ülésre kimerítő javaslatot készítsen arról, mely tárgyak lennének az évnegyedes s melyek a havi bízott, ülésekben tárgyalandók? A belügyministeriura f. évi febr. 22-röl 411 ein. szám alatt az 1865/v-ki országgyűlésen hozott s ö Felsége által szentesített törvények egy példányát kihirdetés s levéltárbani megőrzés végett azzal küldi le, hogy azok az országban divatozó nyelveken kinyomattatván, azoknak a budai m. kir. egyetemi nyomda általi áruitatása elrendeltetett. A leküldött törvények kihirdetetteknek nyilváníttatnak, levéltárba tétetnek, s annyi példányban, mennyiben a legközelebb kihirdetett törvények megreudeltettek, az alispáni hivatal által az illető hivatalok részére raegszereztetni rendeltetnek. 4 T Á R C 7j A. Nekem is voltak .... Nekem is voltak merész vágyaim, A dicsőséget én is szomjazám; S tán a dicsőség fényes csillaga Lövellt volna is egy két sugárt rám. De e csillagnak fénye oly hideg! Nem melegszik fel nála a kebel; Ragyoghat tehát, hideg sugára Engemet többé már nem érdekel. Nem oly merészek most már vágyaim, A dicsőséget nem szomiuhozom; Hír, fény s dicsőség csillagi helyett Vau egy mindennél üdvadóbb napom. A boldogságnak éltető napját Ohajtá keblem — ezt föl is lelém . . . A boldogságnak éltető napja Egy angyal-arczról mosolyog felém. Nagy Lajos. Az amerikai polgárháborúbői. — Elbeszélés. — (Folytató) Natehezuél — hol erős őrcsapat volt elsánczolva — tüzelőanyaggal rakodtunk meg, és egy, két négertől felénk hajtott csónak által levénk üdvözölve. «Sajátos egyenruhába öltözött, magas termetű férfiú jött most hajónk kötélhágcsóján fölfelé, és a „Mohawk“ gőzös kapitánya után kérdezősködött. A megérkezett, széles karimáju kalapban és szájában szivarral, katonai egyenruhája daczára, legkevésbbé sem nézett ki katonailag, sőt füléhez tűzött irótollával inkább valami katona-iroda hivatalnokához hasonlított. Nehány szava ez embernek varázshatást látszott előidézni kapitányunkra, kivált a kapitánynyali rövid értekezés után, mindketten a hajószobából a fedélzetre szemlátomást elégedetten tértek vissza. A magas termetű férfiú a tiszteknek és nekem, mint doktor Cook Emil, az egyesült sereg egyik élelmezési biztosa lön bemutatva, azon megjegyzéssel, hogy utazásunk hátralevő idejét, mint vendég töltendi velünk a hajón. Ez egyén nemsokára nagyban mulattatott engem. „Az ön kapitánya egy igazi durva tengerész,“ mondá felém fordulva, éles, vontatott orrhanggal, mely őt tősgyökeres uj-an- golnak jellemző, — „de mégis a legeredetibb amerikai. Nem csodálta ön irántamí nagyszerű udvariasságát?“ tévé hozzá, mialatt fekete apró szemeit öntetszőleg ragyogtatá. — Én mosolyogva azt jegyzém meg, hogy hihetőleg az egyesültek egyenruhája hozá ily barátságos hangulatba a kapitányt; ez utóbbi valóban nem is volt akármely idegen iránt ily udvarias, mert Natcheznél például egy kereskedelmi hajókapitányt, ki hajónkon utazhatni engedélyért folyamodott, a legdurvábban utasított vissza. Midőn ezt uj ismerősömnek elbeszélém, rendkívül nevetett, s szembetűnő me g- elégedéssel beszélte el aztán, hogy miben állanak dolgai. Dokt or Cook Emil a Haupré nevű rakparton — öt egész hat órányira Natcheztöl — parancsára bízott 4, gyapottal megrakott bárkát emlegetett. Ezen gyapot Black River vidékén az egyesültek csapatai által nem rég foglaltatott el az ellenségtől, s most a doktor azzal bízatott meg, hogy e hadizsákmányt New Orleansba szállítsa, a hol magas áron értékesíthető. „Látja az ur,“ mondá, mialatt már harmadik szivarra gyújtott, „mi sem boszantja annyira a forradalmárokat, mint ha gyapotjukat eladás végett piaczra viszszük. Azért inkább elégetik azt a legcsekélyebb részletig, mihelyt megtudják, hogy közeledünk. Ezért van most oly magas ára a gyapotnak, és mi — jót állok érte — nagyszerű nyereségre is fogunk szert tenni, ha e szállítmányt majd a new-orleansi piaczon pénzzé teszszük. „Mi?“ jegyzém meg csodálkozva. „Bocsánatot kérek, hisz ön ép most mondá, hogy ama gyapot a kormány tulajdona ?“ „Oh! ön, úgy látszik, nem ismeri az amerikai szokást,“ válaszold nevetve a doktor, „de mindjárt felvilágosítom. Lássa, a gyapot mindenesetre a kormányé, s mégis el kell adni. E czélra pénzzé fogja azt tenni Bnttler tábornok testvére, ki a Mississippi
