Eger - hetilap, 1868
1868-01-02 / 1. szám
2 nem jelentett, s e szerint méltán megrovás alá esett árverést, •— melyből egyébiránt a városra oly szép haszon hárult, s mely ennélfogva a verseny hiányát sem érezheti,— mintán már megtörtént, érintetlenül hagyja. De azon árverési föltételnek megsemmisítése, melynél fogva oly haszonbérlő, ki Breuer Sámuel és Bosen- zweig testvérekkel társaságba lépne, jogát elveszti, s annak kimondása, hogy ők, a mennyiben az albérlők akármelyikével viszonyba lépnének, annak gyakorlatában nem háborgathatok, a ■/. alatti felfolyamodványbau bőven előadott indokoknál fogva megválloztatik, és a községi határozat fentartalik. A mi pedig a lioseuzweig testvéreknél lepecsételt italok jótékony czclra való eladatását. illeti, az ezen követelést elutasító végzés a bennfog- lalt indoknál fogva, bogy t. i. nevezettek jóbiszemüleg jártak el, épségben hagyatik, — s erről érdekeltek végzésileg értesi- tendök. A megye főügyészének előterjesztésére Kosenzweig testvéreknek */. alatti folyamodványa, és *,’■ alatti felfolyamodása, — minthogy azokban oly szavak használtatnak, melyeket egy hatóságnak tűrni nem lehet, — úgy a fogalmazó, mint az azokkal élők ellenébeni eljárás végett a Szolnokon székelő megyei fenyitőtörvényszékuek kiadatni rendeltetik. Főispáni helytartó úr az alispánok előterjesztésére, s a bizottmány beleegyezésével Bokros Lászlót, Ebeczky Eleket, Fáy Lászlót, Kapácsy Dezsőt, Keglevich György grófot, itj. Németh Albertet és Okolics'ányi Kálmánt tiszteletbeli aljegyzőkké; — Bokros Bélát, Borhy Bélát, Török Alajost és gr. Waldeck Frigyest tiszteletbeli esküdtekké; — Szentkirályi Kázmért tiszteletbeli orvossá, és Kalas Józsefet tiszteletbeli sebészszé nevezte ki, kik közül Kapácsy Dezső, ifj. Németh Albert, Okolicsányi Kálmán, gr. Waldeck Frigyes és Szentkirályi Kázmér az esküt azonnal le is tették. Mely kinevezések a szolgabirák által köröztetni, s a kinevezőitekkel közöltetni rendeltettek. Szalay Miklós bemutatott ügyvédi oklevele felolvastatván, kihirdettetett, miről a hiteles bizonyítvány az okmányra vezetve j kiadatni rendeltetett. A de ez. 21-iki ülésből: Olvastatott a tervezett „Körözvényi lap“ kiadása tárgyá- j ban kinevezett küldöttség véleményes jelentése, mely szerint a j lap kiadása nem ajánltatik, hanem a helyett fölterjesztés hoza- j tik javaslatba, melyben fötkérendök lennének a minisztériumok, ! hogy közzéteendő hirdetményeiket annyi példányban nyomassák, j vagy authograpkiroztassák, a hány példányra a törvényhatósá- I goknak szükségük van, s az ily aton kiállítandó összes példányok j költsége országos alapból fedeztessék, és a törvényhatóságok- ! nak ingyen küldessenek meg, vagy ha pénzért adatnak is, de ; áruk a lehető legolcsóbbra határoztassék. — A küldöttség véle- j ménye elfogadtatik, s annak alapjáu a m. k. belügyminiszterium- ; hoz fölterjesztés tétetik. Okolicsányi József föpénztárnok jelenti, hogy bizottmányt j végzés folytán a m. kir. belügyminisztérium által utalványozott I 13,296 ftnyi pótjavadalmazásokat a helybeli jövedék- és föadó- ■ hivatalból átvette, s azon napon a megye tartozását azaz 10,000 i ftot o. é. — a helybeli takarékpénztárnak kifizette, s a vissza- 1 nyert kötelezvényt bemutatja. — A visszanyert kötvény kitáb láztatása elrendeltetett, s foganatosításával Vasváry Károly t. főügyész megbizatotf, s ez intézkedésről a belügyminisztérium ér- tesittetett. Gyöngyös város közönsége kéri a megye közönségét, hogy a pétervásár-gyöngyösi országúinak a Mátrán át a Bene pusztán keresztül leendő kiépittetését tárgyazó folyamodványát a m. kir. közlekedési ministeriumhoz pártoló véleményes jelentése kíséretében terjeszsze föl. — Gyöngyös város jelen kérvénye, miután az abban kért útvonal kiépítésével a közlekedés s forgalom élénkítése mozdittatik elő, pártolólag azon véleményes jelentés kíséretében rendeltetik a közlekedési minisztériumhoz fölterjesztetni: 1 hogy mindamellett a Pétervásárra Eger-Füred felé tervezett vo-4 T A R A halálbüntetés ellensége. — Beszély. — Szeretném az olvasó előtt mennél hűbb képét tüntetni föl egy kedves — világos szövettel kárpitozott szobának, csinos, nem épen túlságosan sok bútorzattal, a padozaton puha szőnyegekkel, a függönyök mögött az ablakokban díszes cserepekben szép virágokkal, s a falon aranykereíti nagy tükörrel. A szobát kellemes illat tölti be, mi legelőbb is egy szép lányka öltöző-szobájára emlékeztet. És valóban, ott a világos ablakban, a varróasztalka mellett csakugyan ül egy ily kedves kis teremtés, picziny lábát zsámolykán , rózsaszinti finom kezecskéjét pedig bimzö-munkáján nyugtatja, mig sötétszőke fürtöktől beárnyékolt szemeit, mosolyogva egy hozzá egészen közel ülő fiatalemberre szegzi ki élénk társalgásban látszik lenni vele. Még egy harmadik egyént is látunk; ez alacsony, zömök férfiú, már meglehetősen elöhaladt korban, majdnem teljesen gömbölyű arczán feltűnően kiálló hegyes orral és simára kopaszodott koponyával. Arczán első tekintetre határtalan vidorság ömlik el, figyelmesb vizsgálat után azonban vonásain némi alattomosságot és megrögzött gonoszságot vehetni észre, mig szüntelen idestova forgó szemeiben oly valami sa játságos vau, mi az emberre nézve irtóztató benyomást képes tenni. E férfiú azonban kedélyességével és kellemesen hangzó folyókon társalgásával, eme rósz benyomást nagyon ügyesen tudja palástolni. Az esemény Becsben töitént, a ház, melyben a fenemiitett szoba van, a Duua-hid közelében fekszik. Az öreg V., ki állítása szerint drágakövekkel és egyéb ritkaságokkal kereskedik, még csak nehány hét óta lakik a fővárosban. A lányka — a bájos Johanna — egyetlen gyermeke, mint mondani szokása, szeme-té- nye, s ki iránt ő csakugyan a leggyengédebb bánásmódot tanúsítja. Úgy látszik, egyik legfőbb törekvése, kedves gyermekének örömet és szórakozást szerezni, s oly lelki műveltséget a mellé, mely egy fiatal lánynak szivét és elméjét egyaránt gazdagítja és szépíti. Mindkettő gyakran eljárt színházba és hangversenyekbe, s ily -alkalommal Johanna bájdus szépségéiül elragadtatva, hozzájok társult ama fiatalember, ki aztán többszöri találkozás után az C Z A. ^ atya által jobban kitüntetve mint a leánytól, a legbensőbb házibaráttá és udvarlóvá lön. E fiatalember — K. Hugó — testi és lelkileg a természettől oly kiváló tulajdonokkal vala felruházva, mintha csak kizárólag finom társalgásra és szerelmeskedésre született volna. Urias ruhája az előkelők fesztelenségével állt testén, s alakján, polgárias öltönye daczára is, némi lovagiasság ömlött el. S így épen nem csodálandó, ha, a kiiiöuben is kizárólag atyja társaságára szorult Johannára nézve e fiatalember érdekessé lön. — K. Hugó, kinek, úgy látszik, nem voit egyéb teendője, mint az udvarlásra fordítani minden gondját, felhasználá a kedvező hatást, mit a lánykánál előidézett, s egy szép napon, bevalló iróniái határtalan szerelmét, — Johanna pedig hízelgő vallomását egész elragadtatással végig hallgató. Az öreg ékszerkereskedő nem igen törődött azzal, mennyiben jogosult a fiatalember lányáhozi viszonya; inkább abban a véleményben látszék lenni, bogy a kitünően képzett lelkű iány, nem fogja szivét egy méltatlannak odaadni. Az ékszerkereskedő azonban különös érdekkel látszék hallgatni, ha K. Hugó beszéd közben előhozó: hogy Béesben egy öreg dúsgazdag nagybátyja lakik, ki mint afféle különcz, egész magánosán él, csak hű gazdasszonyával, s hogy az ő — anyjá- róli örökségét is ez öregur kezeli, a ki irányában a takarékost játszsza ugyan; de miután sok kincsét úgy sem viendi sírjába, türelemmel viseltetik zsugorisága iránt, amúgy is biztos reménye a nem sokára bekövetkezendő örökölhetésre, mig jelenleg megelégszik anyja után maradt jövedelmével. Az ékszerkereskedő finom modorával még gyakrabban is rávezeté a beszédet a gazdag nagybátyára, s s-fiulett részvéttel tudakozódott annak életmódja-, szokása-, lakása-, jelleme-, a gazdasszony életkora-, annak a bázbóli szokott távozása s több effélékről. Hugónak, ki csak kedvesével volt elfoglalva, nem tűnt. fel az öreg kíváncsisága ; ö mindennapi vendég volt a háznál, s mindenhová kísérője a szép Johannának, se szerint mással nem gondolt, sőt sokszor oly költséges mulatságokkal lepte meg kedvesét, melyek valóban tekintélyes kiadásokkal valónak összekötve. Hugó, bár igazán, szive legbőbb érzelmével szerette Johannát, saját állását s körülményeit illetőleg mégis ámította; kérkedett anyjárólitekintélyes vagyonnalés bizonyos tudomány-szak művelésével. Eleinte azért tévé ezt, hogy hatást, idézzen elő, később pedig már csak azért is folytató, hogy a nyert előnyt, melyhez
