Eger - hetilap, 1868
1868-01-02 / 1. szám
3 nal országos útvonalnak megbagyassék. Hogy a benei vagy sóly- mosi völgyön vezettessék-e aztán Gyöngyösnek a kérdéses útvonal ? ennek fejtegetésébe a megye bizottmánya ezúttal nem bocsátkozik. A m. kir. földinüv., ipar- és kereskedelmi minisztérium a hídvégi pusztán kiütött marhavész meggátlására czélzó rendszabályok alkalmaztatására utasítja e megye közönségét. — Mely ministeri rendelet alkalmazkodás végett az 1-sö alispánnak, s mcgyeszerte köröztetés végett a fa- és alszolgabiráknak másolatban kiadatni rendeltetett. Felolvastatott az igazságügyministerium rendelete, melyben a megyei törvényszék telekkönyvi osztályának 1867. év okt. 25- én fölterjesztett jelentése, illetőleg kérdése folytán tudatja: hogy a történt tagosítások következtében változott birtokállapot által szükségessé vált telekkönyvi átalakításokkal járó költségek, az eddig követett eljárás fentartásával, akként fognak fedeztetni, hogy a jelzett munkálatokra megkívántat') költségekről ha- vonkinti elöleges kimutatás fog az illető hivatal részéről fölterjesztetni, s annak alapjáu félévenkiut kimutatandó számadás terhe alatt az országos igazságügyi alapból a megye részére szükség szerint előleg engedélyeztetik. Az átalakítási munkálatot továbbá, a megyei tisztviselőkre nézve még a volt m. kir. helytartótanács által kiszabott fuvar-, s napdij mellett, a telekkönyvi személyzet teijesitendi. Meghagyja végre a szükségleti kimutatás mielőbbi felküldését — A felolvasott miniszteri rendelet az egri és szolnoki megyei törvényszékeknek alkalmazkodás végett oly utasítással adatik ki, hogy a jelzett szükségleti kimutatásokat mielőbb s időszakonként elkészítvén, azokat föl- terjesztés végett haladéktalanul mutassák be. Kiadatik egyszersmind az illető szolgabiró utján Pata város közönségének is, s annak műit napon tárgyalt s elutasított folyamodása a törvényszékhez a jelzett ministeri rendelet értelmében! eiintézés végett áttétetik. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium Veisz József egri főrabbi folyamodását mellékleteivel együtt kézbesítés végett le- kiildi, s folyamodót értesittetni rendeli arról, hogy rabbi-iskoláját azon föltételek mellett, melyek, alatt a hasonnemü tanodák állanak, illetőleg, hogy a tanítványok névsora az illető politikai hatóságnak félévenkint bemutattassék, mely a két évi tanfolyam bevégzése után kilépő növendékeknek kiadandó bizonyítványokat rendes láttamozási záradékkal látja cl, — nyilvánossági jog- I gal felruházza. — A felolvasott ministeri rendelet párban Kürthy Ferencz főszolgabírónak oly végből adatik ki, hogy folyamodónak azt Eger város utján kézbesítse. Országgyűlési tudósítás. Pest, decz. 30. A múlt hét folyamában a képviselöház, a karácsonyi ünnepeket kivéve, naponkint, némely napon két Ízben is tartott ülést. F. hó 22-iki ülésében az adónak 4 hóra történt megszavazásáról és az izraeliták egyenjogúsításáról szóló törvényjavaslatok végszerkeze- tökben fólolvastatván, azok véglegesen is elfogadtattak. — A 23-iki ! ülést legnagyobbrészt a beérkezett kérvények tárgyalása foglalta j el. 24-én b. Eötvös miniszter a delegatio megválasztására vonatkozó határozati javaslatot terjesztett elő, mely 27-én vétetett tárgya- I lás alá, a midőn az, némi módosítással, végleg is elfogadtatott. Ezu- i tán a központi bizottmány előadója felolvasta a vasutak és csator- I nák telekkönyvezéséröl szóló törvényjavaslat iránti bizottmányi j jelentést, mely a törvényjavaslaton többrendbeli módosítást ajánl, j Ezen törvényjavaslat a deez. 28-iki délelőtti s délutáni ülésekben j tárgyaltatván, a központi bizottmány javaslata szerinti módosításokkal elfogadtatott. Ugyané napon a délelőtti ülésben kihirdetettek a már kir. szentesítéssel ellátott törvényczikkek a közösügyi hányadról, az államadósságok elvállalt évjárulékáról, a vám- és ke- j reskedelmi szövetségről, az izraeliták egyenjogúsításáról s végre i az adónak egy évharmadra történt megszavazásáról. A délutáni ámításaival jutott, el ne veszítse. Az elkövetett hazugságot nagyon nehéz visszavonni. Máskülönben e fiatalember oly irány- és czélnéiktili élelet élt, minőt nagy városokban számosán visznek. Amit költhetett, azt jobbára öreg nagybátyjának küszönheté, ki Hugót, ha az őt meglátogat;!, meglehetősen hidegen fo- gadá, és nagyon látszott, hogy a fiatalember tétlen élete igen boszantja. Midőn a Johannávali szerelmi viszony következtében több pénzt költött Hugó, mint azelőtt, lazulni látszott még inkább nagybátyja irántai amúgy is csekély hajlama, annálinkább, mert az öreg azzal gyanusitá őt, hogy íróasztaláról egy 1000 frtos bankjegyet tulajdonított el. Ennek aztán az volt következménye, hogy a nagybátya teljesen kitagadá örökségéből unoka- öcscsét. Az ékszerkereskedő ezalatt folytata. az öreg gazdag különcz életmódjáróli kérdezösködéseit, s azon iparkodott, hogy közelébe juthasson; azért midőn megtudó, hogy amaz szórakozáskép esténként 1 vagy 2 órát bizonyos nyilvános helyen, nehány ismerősével szokott eltölteni egy külön asztalnál, fölkereső e helyet, leült az öregurak által jobbára igénybevett asztalhoz, a hol aztán szerény és simulékony modorával szívesen el is töretett. Ily alkalommal sikerült neki Hugó nagybátyjával beszédbe ereszkedni, s végre engedélyt is kinyerni tőle egy látogatásra, a midőn nehány ritka drága ékszert ígért magával hozni megtekintés végett. Emellé még azt is áilitá, hogy ő egyszersmind szenvedélyesen orvosol is, nevezetesen hogy fogbetegségek gyógyításában különös jártassággal bir. Ezen ismeretség után hat nap múlva — melyről Hugónak az ékszerkereskedő mit sem szólt — kijelenté ez utóbbi leányának, hogy üzlete érdekében kénytelen leeud egy kis időre Csehországba utazni. Johannát nem vivé magával, mint azt máskor tévé, hanem felkérte, maradna honn a Hugó őrizete alatt, mire aztán magát a fiatalember — természetesen — rendkívül szerencsésnek érzé, s Johanna sem tett nagyobb ellenvetést. Az nap Hugó ott maradt theaestélyre; Johanna oldalán ült; igen élénken folyt a társalgás, az öreg különösen beszédesnek és vidornak látszott. Ép e napokban ítéltetett halálra egy rablógyilkos, kinek kivégzéséhez a város nagy része már eleve készült, s ez képező a többi közt e kis körben is a beszéd tárgyát. Johanna, ki különben is regényes képzeleténél fogva, olykor hajmeresztő események iránt | kiváló előszeretettel látszott viseltetni, a kivégzést a lehető leg- borzadályosb alakban tiinteté szemei elé, és nyilvánító, hogy ily látványnak nagyon óhajtana szemtanúja lenni. Hugó ez alkalommal úgy nyilatkozott, mint a halálbüntetés ellensége, s monda, hogy ez a polgárosodott népekre nézve valódi szennyfolt, s annak eltörlése egykor az igazi felvilágosodottság legmagasztosb diadala leend. Johannát nyilvánított óhajtásáért megrótta, s csodálkozott, miként kívánhat ily utálatos, embertelen látványnak, minő a kivégzés, szemtanúja lenni. Az öreg ellenvetéseket tett Hugónak, és kérdé: mivel gondolja a halálbüntetést pótolhatni? s aztán oly, rajongással határos tűzzel védé a halálbüntetést, mintha ezáltal önmagát valami bekövetkezhető veszteség ellen akarná biztositani. Másnap leánya s a jelenlevő Hugótól elbucsuzék. Ugyanaz ! nap délután elterjedt a hir, hogy Hugó nagybátyja délelőtt gaz- ! dasszonya távollétében hajmeresztő módon meggyilkoltatott és ! kiraboltatott. A meggyilkolt a bőrös zseílyeszéknél, Íróasztala I előtt találtatott, erőszakos sebekkel torkán. A vizsgálatból I kitűnt, hogy a gyilkoláshoz egy éles, fogószerü eszköz lön al- 1 kalmazva. Még mielőtt e hir Hugóhoz elhatott volna, ő ép akkor, midiin öltözködött, Johannához menendő — saját lakán elfogatott. Az öreg gazuasszony, ki előtt a meggyilkolt mitsem titkolt, a gyanút Hugóra bántó, előadván: hogy ez gyakrabban pénzkövetelésekkel jött az öregurhoz, ki őt ezért többször meg is feddette; s J hogy mi több. Hugó végre meg is lopta nagybátyját. Erre a fia- j talember törvényszéki vizsgálat alá lőu helyezve. Elborzadása rendkívüli volt, midőn elfogatásának okát megtudó; legelőbb Jo- | hannára gondolt; mit fog ö mondani, ha meghallja, hogy kedvese 1 gyilkossággal vádoltatik?! később, megállapittatván a gyilkosság ideje, eszébe jutott ugyan, hogy Johannát akkori holléte felől tanúnak fogja majd fölhasználhatni; de teljesen ez sem nyugtatható meg öt. Az öregur gazdasszonya 9 órától 11-ig volt távol, inig Hugó fél II órakor távozott el Johannától. Mindehhez elkép- í zelé, hogy a nemes szivii lányka most meg fogja tudni azt is, mily kedvezőtlen viszonyban volt ö nagybátyjával, s mily alávaló módon árnitá el öt és atyját egyaránt vagyoni állapotját illetőleg. Szive bánattal és szégyennel telt el. Kezeivel kétségbeesetten homlokához kapott, és börtönének padjára hanyatlott. • (Folyt, köv.) *
