Eger - hetilap, 1867
1867-03-28 / 13. szám
98 gatlan vagyon növelésére Gödöllő, Kerepes, Dány és Isaszeg , helységekből, az egerszegi, besnyöi, babati, szent-györgyi, nyir- | egyházai, szentkirályi és kis-bagi pusztákból álló gödöllői uradalom minden hozzátartozó beruházásokkal és ingóságokkal együtt megvétessék. 3. Ezen vételár lerovására azon összegek fordítandók, melyek a diósgyőri, ó-budai és visegrádi uradalmak javára mint úrbéri kárpótlások vagy bordézsmaváltságbérek már eddig befolytak, vagy ezentúl befolyni fognak, valamint az ó-budai italmérési jognak folyamatban lévő megváltása következtében befolyandó összeg is. 4. A megvett gödöllői uradalmat a magyar korona birtokaihoz tartozónak nyilvánítom; ennélfogva a minisztérium fog arról gondoskodni, hogy a koronái vagyonban ezen vétel által történt változás az országgyűlésnek bejelentessék, és a koronái ingatlan vagyonnak ezen növekedése annak idejében beczikkeiyez- tessék. 5. Ezen rendelet végrehajtásával megbízom magyar országos pénzügyminiszteremet, ki annak idejében Nekem jelentést teend és számot adand. Kelt Budán, márcz. 20-án 1867. Fereuez József, s. k. Lónyay Menyhért, 8. k. pénzügyminiszter. Eger, márez. 27. A keleti ügyet illetőleg valami fontosabb újdonsággal nem szolgálhatunk; ezzel azonban nem azt akarjuk mondani, mintha ez ügy tán már elvesztette volna elsőrendű fontosságát, mert a láthatár Stambul felé még mindig oly sötét, mint volt ezelőtt egy héttel, 8 a vihar kitörésének meggátolhatásában csak az optimisták hisznek. Hogy a szerb kérdés a Porta engedékenysége folytán valahogy elintéztetett, e körülménynek nem nagy fontosságot tulajdonítunk , mert komoly meggyőződésünk , hogy Szerbia elérkezettnek hiszi az időt, midőn teljes függetlenségét kivívhatja. A szerb várak kiürítése tehát ez oldalról koránt sem hárította el a veszélyt, sőt attól tartunk, hogy még uagyobbitotta azt, I a mennyiben Szerbia most már a várak birtokában lévén, meré- I szebben s a siker nagyobb reményével léphet föl. Régóta rebesgetik már a lapok, hogy Görögország, Szerbia, Románia és Montenegro véd- és daczszövetséget kötöttek egymás közt; e hir igen valószínű és legkevésbbé sem meglepő, sőt tekintve egyrészről a nevezett négy ország terveit s törekvéseit, másrészről a portának ezen törekvésre nézve nagyon is kedvező, szorongatott helyzetét, inkább meglepne bennünket az ellenkező, t. i. ha ily hadiszövetség azon országok közt létre nem jött volna. Kandiában is a dolgok még mindig a régi állapotban vannak; a keresztények küzdenek a törökökkel, a kormány sem jószerével, sem fegyverrel nem bírja a fölkelést lecsillapítani, a szigetnek Görögországhoz leendő csatoltatásába pedig , daczára Franczia- s Oroszország és Ausztria sürgős előterjesztéseinek,’ beleegyezni még eddig semmi hajlandóságot sem mutat. E közben Görögország nyíltan támogatja a fölkelést, Oroszország pedig titkon szítja a tüzet, s csak alkalmas pillanatra vár, hogy álarczát, mely már terhére kezd válni, végkép elvethesse. E pillanat pedig talán nem fog sokáig váratni magára. A keleti kérdés mellett mindinkább magukra vonják a fi gyeimet a németországi ügyek. Nagy sensatiot okozott Párisbau és Bécsben azon szerződés hivatalos közzététele, melyben Porosz- és Bajorország még 1866. augusztusban véd- és daczszövetséget kötöttek. Ezen szerződés 1. ez. biztosítja a kölcsönös térti leti épséget s kötelezi a szerződő feleket , hogy háború esetén egész haderejükkel támogassák egymást; a 2-ik czikkben a bajor király háború esetén a csapatok főparancsnokságát a porosz királyra ruházza; a 3. ez. kiköti, hogy a szerződés egyelőre titokban tartandó. Aláírva: Pfordten és Bismark. Még két ily szerződés tétetett közzé egymásután, melyek egyike Baden és Porosz- ország, a másik ez utóbbi és Würtemberg között ugyancsak múlt évi augusztusban jött létre, s mindkettő hasonszövegü a Poroszés Bajorország közt kötöttel. Legújabb hir szerint Hessen- Darmstadttal is kötött Poroszország ily hadszövetséget, mely azonban még eddig közzétéve nincs. Ezen szerződések létele felöl, úgy látszik, Párisban és Bécsben mit sem tudtak, annál nagyobb most mindkét helyen a meglepetés és boszuság. Különösen hara-:§ T A It Póli névnapjára. — Február 9. 1867. — Mit is mondjak én teneked Valami oly nagyot, szépet, A mi hozzád méltó lenne, A mivel megtisztelnélek ? ! Bókot mondanak oly sokan — Beszédük tele virággal ; De én neked mit mondanék , Mi bók lenne valósággal ? ! A sötét éj, a fényes nap, Feslő hajnal és csillagok, Piros rózsa, hóliliom,— Mind, mind halvány hasonlatok! A mi szép van e világon, Hozzád képest az mind semmi, S hasonlatért a költészet Szárnyin az égbe kén’ menni. Nem is mondok egyebet hát: „Élj boldogul és sokáig . . .“ Hej! de e szó: hogy „én velem,“ E mondatból mért hiányzik?! Zsiga Sándor. CZ A. fiA homályos ház. VIII. Fölfedezés. Reggel Alva korán kelt. A mint a födélzetre ment, az ösz- | szeesküdtek egyike fülébe sugá, hogy Ambroz szeretne vele be- i szélűi. Csakhamar találkoztak. Ambroz elmondta a tervet, hogy t éjfélután másfél órával, midőn az örök felváltatuak, kések és | pisztolyokkal fölfegyverkezve mindegyikök a fedélzeten lesz, s j megkezdik a munkát. Erre Ambroz "eltűnt. Alva is lement s i gondolkodott, mitévő legyen?A kapitáuynyal félt találkozni, nehogy gyanút gerjeszszen; végre mégis elhatározta magát, hogy ebéd után fölfedi a titkot. Csak késő délután talált alkalmat a kapitánynyal összejöhetni. — Kapitány ! sugá Alva — igen érdekes közlendőm van ■ de hogy észre ne vegyenek, feküdjék a kajüteben ágyára. Ne kérdezzen most semmit, csak feküdjék le azonnal ! A kapitány a hangból észrevette, hogy valami fontos dolgot | fog vele közölni, azért rögtön lehevert ágyára. Alva is saját ágyára — a kapitány fejéhez ült, könyvet vett kezébe, mintha olvasna, s fölfedezé a kapitánynak az egész dolgot. — El ne árulja — kérem — hogy tud valamit, én a tervvei is kész vagyok, hogyan lehetne vérontás nélkül a ficzkókat meg| fékezni. Hallja csak ! — s itt elmondá tervét. — Bár mennyire t
