Eger - hetilap, 1867
1867-03-21 / 12. szám
92 Felségednek ezen hazát, és nemzetet boldogító honatyai kegyteljes rendelkezéséért legforróbb hálaköszönetét jobbágyi hódolattal kijelenteni. Ezen nemzeti életünkben új korszakot képező, honunk és az összes birodalomra nézve oly nagy ielentöség ü és örvendetes esemény a lelkesedés legmagasbb fokára emeli hazafiui keblünk érzetét. Az országgyűléshez intézett ezen legfelsőbb királyi leiratban ugyanis, mely által a királya, s alkotmányához rendithetleu hűséggel ragaszkodó nemzetnek legforróbb óhajtása teljesült! mely által az alkotmányos jogok nemcsak elvileg, de tettleg is elismertetnek, és igy az országgyűlés törvényhozási működésének eddig útjában állott akadály legkegyelmesebben elháritta- tott: alkotmányunk legbiztosabb zálogát és azon ösvényt találjuk fel, mely a fennforgó nagy horderejű közjogi kérdéseknek, a trón és haza érdeke által egyaránt követelt megnyugtató kiegyenlítéséhez vezetend. Fogadja Felséged hű alattvalóinak ezen örök hálaérzetét, és azon legbuzgóbb óhajtásunkat, hogy a mindenható Isten Felségedet népeinek boldogitására még igen sokáig a legdicsőbben uralkodni engedje. Kik is magunkat Császári és Apostoli Királyi Felséged kegyelmébe ajánlván, a legmélyebb hódolattal öröklünk. Egerben, 1867. évi tavaszelő hó 3 án tartott közgyűlésünkből. Felségednek Legalázatosabb hű alatvalói. Eger városa közönsége nevében : Török Sándor, polgármester. Dusárdy József, 1-sö aljegyző. Eger városa üdvözlő felirata a magyar minisztériumhoz. Nagyméltóságú Gróf, Miniszter-elnök ur! Magas magyar minisztérium! Az oly sokáig nélkülözött alkotmányunk teljes visszaállitáj sának zálogául a magyar független felelős minisztérium legke- I gyelmesebben kineveztetvén, e felett a legbensőbb öröm, hazafias J lelkesültség és hódolatos hála fogta el Eger városa közönségét a I Felséges király iránt, ki ekként a nemzettel, a törvény és jogte- | rén találkozva, az ország elégtiltsége, felvirulása és boldogsága erős magvát hinté el. Lehetetlen azonban, ezen magasztos érzéseink közepette meg nem emlékeznünk ama jeles honfiakról, kik egész odaadással és önzésteleu hazafisággal fáradozván, Felséges urunknak ismételve ébredező, de mindannyiszor visszanyomott jogérzetét a legfényesebb győzelemre segiték, és általa a felelős magyar kormány élére állíttatván, közügyeink törvényes megindítása, elintézése és igen sok tekintetben elhanyagolt hazai viszonyok helyreállítására meghivattak. Válságos idők ezek, s igen nagy a feladat; de mi bízunk a Gondviselésben, hogy Nagyméltóságtok, kiket a Fejedelem, az ország bizalma és fényes szakképzettségük miatt, mint e nehéz munkára legalkalmasbakat meghívott, e roppant feladatot, a haza, birodalom és király megelégedésére megoldván, — mindnyájunk háláját, s az utóvilág elismerését tetézett mértékben kivi- vandják. Ezen rendületlen hitünk és meggyőződésünk folytán Eger I városa közönsége az összes minisztériumot s annak minden egyes tagját hazánk boldogitására irányzott működése kezdetén a leg- öszintébb bizalommal, és mély tisztelettel a legszivélyesebben üdvözli, szive mélyéből óhajtván, hogy működését a legboldogi- tóbb siker koronázza. Kik egyébiránt magunkat Nagyméltóságod, s a minisztérium többi mélyen tisztelt tagjai kegyességébe ajánlva, maradunk. Egerben 1867. évi tavaszelő hó 3-án tartott közgyűlésünkből. A magas minisztériumnak legalázatosabb szolgái. Eger városa közönsége nevében: Török Sándor, polgármester. Dusárdy József, 1-ső aljegyző. tói, az nem nagy baj, könnyen lehet rajta segíteni, csak egy szájgyöngyöt kell összerágni, s a száj egyszerre valóságos ámbrail- lattal lesz tele. Ily szájgyöngyöket lehet kapni Veszély ur gyógyszertárában, egy piczi kis skatyula ára csak 80 kr., ennyit minden férj áldozhat hetenkint, hogy neje szája a szivarfüsttől büdös ne legyen. Na ja! csak nem kívánhatják zsarnokaink, hogy a szánk büdös legyen. — Tehát kedves barátnőm, azt is követelnünk kell az országgyűléstől, hogy törvényben állapítsa meg szi- rozási jogunkat, s a férjeknek ne legyen szabad, minket ezen pompás élvezettől megfosztani, sőt köteleztessenek, számunkra minden héten egy skatyula szájgyöngyöt venni, hogy szánk kellemes illatát folyvást fentarthassuk. Még csupán csak egy sérelmünkről akarok e helyen szóla- ni, kedves barátnőm, melyen segíteni, szintén sürgős kötelessége az országgyűlésnek. Alig lehet valami boszantóbbat képzelni, mint hogy a sütés-főzés tisztét a nőknek kell viselniük, mig azok a nagyságos férfiak csak a készre ülnek az asztalhoz. Hát hol van az megírva, hogy ennek igy kell törtéunie ? Mutassák ki a férfiak, van-e erről szó a Corpus Jurisban, vagy Verbőczyben? Ha nincs benne szó róla, akkor törvénytelen, ha pedig vau, akkor igazságtalan, tehát meg kell változtatni. És még hogy fitymál- gatják azok a nagyságos urak a mi főzttinket! egyszer kozmás- nak, máskor sósnak vagy sótalannak találják ételünket. Könnyű a fitymálgatás, jó uraim, de tessék csak kimenni a konyhára, ott naphosszat a büdös ételgözt szagolni és az ételeket rendre kóstolgatni : tudom, hogy elvesztik étvágyukat még a fitymálgatástól is. — így állván a dolog, jogosan követelhetjük, hogy a férfiak minket a sütés-főzés terhes kötelességétől minélelöbb fölmentsenek, s arra maguk vállalkozzanak ; hanem azt természetesen kikötjük conditio sine qua non gyanánt, hogy azon férfiaknak, kik a nemes szakácsmesterséget helyettünk gyakorolni fogják, tubákolni nem szabad. Igenis, ezt kikötjük magunknak, különben nem engedjük meg nekik, hogy főzzenek, nem bizony! vagy egyék meg maguk saját főztflket. Igaz, hogy a nők közt is vannak, kik a tu- bákolás mesterségét praktizálják, de az egészen más. Igenis, az egészen más! Ugy-e édesem, ez már más ? I Mily kiállhatlanok azok a férfiak ! még azt is ránk fogják, | hogy mi nők nem tudunk logice gondolkozni. De tudom Istenem, hogy ha eddigi leveleimet átolvassák, önmaguk fogják e vakmerő állításukat visszavonni; mert szeretném látni azt a Deák Feren- czet, ki logica és következetesség tekintetében az én leveleimmel versenyezhetne. Már ezt az egyet követelem, hogy a férfiak elismerjék bennem. Tudnék én még sok szép dolgot Írni a női emancipatióról, de egyelőre nem irok róla többet, mert rettenetesen beleuntam. Tudod kedvesem, mi nők hamar beleununk mindenbe, szivünk a folytonos változatosság után vágyik, mihez képest jövőre más téren kísérlem meg fényes irodalmi tehetségemet érvényesíteni. Isten veled! Duzzoghy Harpia. U. i. Épen most olvastam a „Győri Közlöny“ legutóbbi számának tárczaczikkét, melyben valami tősgyökeres férfi azaz zsarnok mennyre, földre esküdözik, hogy ő ilyen meg amolyan nagy tisztelője a nőnemnek ; és hogy állítását annál inkább el- higyjük, rendre elmondja, hogy mint vélekedtek a régiek rólunk, íme egy pár példa: A régi görögök azt állították, hogy minden rósz egy nő, Pandora által jött a világra. Plato, a nagy bölcs azt állitá, hogy a gonosz férfiú lelke, halála után büntetésül nőbe megy át. (De már igy nem igen nagy bölcs lehetett ő bölcsesége!) Codrus, a költő, igy énekelt: „Nincs annyi csillag az égen, annyi hal a vízben, mint csalfaság a női szívben.“ Hippokrates szerint a rósz indulat a nővel már vele született. Macedoni Ftilöp bizonyítja, hogy makacsabb háborúja nem volt, mint nejével. Hesiod szerint a nő az emberi nemnek büntetéséül teremtetett. A bölcs Sokrates mondja, hogy minden rosznak forrása a nő. Valens Alcidalius plane azt állítja, hogy az asszonyok tulajdonképen — ördögök ! Hallod-e, kedvesem! ez a tudós ur azt mondja, hogy csak amolyan szurtos angyalok vagyunk! Hogy tűrheti ezt a felelős magyar minisztérium ! ? Lám, ez a következménye a sajtószabadságnak ! Dejszen csak legyen egyszer Egerben esküdtszék, majd adunk mi azoknak az udvariatlan újságíróknak, majd megtanítjuk őket, mikép illik a nőkről Írni!*) Duzzoghy Harpia. *) Jaj nekünk ! Szerk.
