Eger - hetilap, 1867

1867-03-21 / 12. szám

93 Eger városa bizalmi felirata Deák Ferenczhez. Mélyen tisztelt hazafi! A jelen országgyűlés folyama alatt, midiin Önnek alkotmá- nyuuk, mint nemzetünk legdrágább kincsének békés kiegyenlités utjáni visszaszerzésében tanúsított legrisztább kazafiui érzelmeit, mély állambölcseségen alapuló közjogi nézeteinek nyilvánítását, s a gyakran fennforgott nehézségek leküzdésére szentelt fáradal­mait, a leghálásb elismeréssel folyvást tapasztalni szerencsések valánk: a legmélyebb rokonszenvünk szülte ragaszkodás, és ha­tártalan bizalommal viselteténk mélyen tisztelt személye iránt, s hazafiui keblünknek az volt egyedüli óhajtása, hogy az egek Ura Önnek, ezen nemeskeblíi törekvéseit hazánk , és nemzetünk boldogitására a legjobb sikerrel koronázza. S ime bekövetkezett az óhajtva várt legörvendetesebb, s Önre, mélyen tisztelt hazafi, mint nemzetünk iegbölcsebb tapin­tató politikai vezérére logdicsőbb, azon nap, melyen legkegyel­mesebb Felséges Urunk a magyar nemzetnek alkotmányos sza­badságát visszaadni, s a felelős miniszteri kormányt legkegyel­mesebben megalakítani méltóztatott. Az egész nemzet által magasztalt ezen fényes érdemeiért Önnek, mélyen tisztelt nagy férfiú! legkedvesebb hazafiui köte­lességünknek ismerjük, — leghálásb elismerésünket, feltétlen bizalmunkat, s azon imaszerii óhajtásunkat kijelenteni, hogy a mindenható Isten Önt, hazánk és nemzetünk boldogitására a leg­jobb egészségben éltesse, a már megkezdett államépület alkotá­sán mindvégig közreműködni, s az oly sok küzdelmekkel meg­szilárdítandó alkotmányos szabadságot számos évek során élvez­nie engedje. Kik is legmélyebb tisztelettel, és legöszintébb hazafiúi ra­gaszkodással maradunk. Egerben 1867-ik évi tavaszelő hó 3-án tartott közgyűlé­sünkből. Alázatos szolgái: Eger város közönsége nevében : Török Sándor, polgármester. Dusárdy József, 1-ső aljegyző. Politikai hirek s események. A keleti kérdést illetőleg azon fontos tényt említhetjük meg, hogy a Porta végre beleegyezett Belgrádnak Szerbia részé- rei átengedésébe, föltételül csak azt kötvén ki, hogy a török lobogó ezentúl is ki legyen tűzve az erődön a szerb lobogó mel­lett. A török kormány bizonyára csak azért egyezett bele az engedménybe, hogy legalább ezen oldalról békességben legyen ; de mi nem biszszUk, hogy Szerbia most már szépen zsebre dugja kezét, a szerb kormány teljes függetlenségre vágyik, azért aliglia fog nyugodni, mig ezt el nem éri. Sőt talán még, ha akarna, sem maradhatna nyugton Szerbia, mert mögötte Oroszország áll, mely folyvást tolja előre , s mely az összes keleti mozgalomnak legfőbb rugója. Az északi óriás minden áron elő akarja idézni Törökország feldarabolását, természetesen azért, hogy az orosz­lánrész neki jusson ; azonban elég ravasz , egyelőre kevesebbel is megelégedettnek látszani. Legújabb hir szeriül-Orosz- és Fran- cziaország Ausztriával egyetértüleg collectiv jegyzéket intéztek a Portához, hogy Kandiát Görögországnak átengedje, de Orosz­ország ezt csak az általa tervezett feldarabolás megkezdésének tekinti, s azon nem alaptalan reményt táplálja, hogy Kandia átengedése egyrészről Görögországot újabb követelésekre, más­részről a Porta összes keresztény alattvalóit fegyverfogásra bá­torítja. Törökország ismeri a veszélyt , mely fenyegeti, s azért nagymérvű reformokra hajlandó. Konstantinápolyból márcz. 17-ről távirják, hogy Musztafa basa a zultánhoz újból egy iratot intézett, mely valódi manifestum az alkotmányos rendszer beho­zatala mellett. Ugyanő egyúttal előterjesztette az általa és az uj török párt főbbjei által készített alkotmányt, mely, mint a távsür­göny megjegyzi, nagy sensatiót keltett. Mi nem hiszszük, hogy az alkotmányosság behozatala képes legyen a török birodalom szét- daraboltatását megakadályozni, a legjobb esetben is aligha lesz egyéb eredménye, mint hogy a birodalom teljes feloszlását egyelőre elnapolja, mert Oroszország összes eljárása Cato szava­ira emlékeztet: „Denique ego censeo, Carthaginem esse de- lendam.“ Ausztria. Bécsböl márcz. 14-ről Írják a „P. Hirlap“-nak, hogy ott nagy határozottsággal beszélik, miszerint a hadügymi­nisztériumban terjedelmes készülődések történnek, hogy a keleti kérdés rohamos föllépése által meg ne lepessenek ; mindeddig azonban a szabadságosok behivatását illető tudósítások koraiak. — A mint a „W. A.“ jelenti, a rendörminiszteriumot Bécs- ben meg fogják szüntetni. Azon ügyeket, melyek eddig ennek kö­rébe tartoztak, a minisztertanács elnöksége fogja elintézni. — A „Politik“ azt hallja, hogy Ő Felsége, mielőtt Budáról visszatérne, egy törvényt fog szentesítni, mely az örökös tarto­mányokra is elrendeli az esküdtszéki intézményt. — Bécsben egy kapitány főbe lőtte magát, állítólag azért, mivel nyomában voltak, hogy a hírhedt katonai rendeleteket ő küldé meg a „Politik“-nak. — Mint a „Presse“-böl értesülünk, abosniai szerb határszé­len katonai elővigyázat rendeltetett el Ausztria részéről, s ha nem várt események adná k elő magukat, további lépések is tétetné­nek, n em ugyan a Porta védelmére, banem oly eshetőségekre, melyek Ausztriára veszélyesek lehetnének, mint például egy nagy szerb birodalom megalapítására czélzó törekvések. — A „W. Ztg.“ írja, hogy a megszüntetettállamminiszterium vallás- és közoktatásügyi osztálya f. hó 11-ike óta mint cs. k. vallás- és közoktatásügyi minisztérium folytatja működését. — Cseh-, Morvaországban és Kajnában nem nagy kilátás vau arra, hogy a kormány az uj választásoknál többséget nye- rend. Ez országok tartománygyülései april 6-ra hivattak egybe. Anglia. A féniek lázadása valószínűleg rövid idő alatt tel­jesen el fog nyomatni. A mozgalom még akkor sem igen tarthat­ná magát, ha az amerikai féniek Irlandba segítséget ktildenének, mint ezt Karolinában a féniek gyülekezete elhatározta. Az irlan- ■ di mozgalomban, úgy látszik, nagy rész volt az amerikai Egye- ) sült-Allamoknak, melyek Oroszország iránti barátságból ily mó­don akarták Anglia egyik kezét megkötni, hogy a keleti ügyben egész erélylyel föl ne léphessen. London, márcz. 15. Montrealból márcz. 1-jéről jelentik, hogy az uj-kanadai parliament azon szándékban volna, miszerint az újonnan szervezett confoederatiot Arthur herczeg uralma alatt királyságnak hirdesse. Francziaország. Thiers interpeliatiója Olasz- és Németor­szágra vonatkozólag, a törvényhozó-test f. hó 14-iki ülésében ke­rült napirendre. Thiers negyedfél óráig tartó beszédében az eu­rópai politikát vizsgálja. Fraucziaországuak, úgymond, védeni kell a fenyegetett érdekeket, a nélkül, hogy valakinek hátrányá­ra lenne, keresnie kell Angolország szövetségét, akkor Holland, Belgium, Portugál, Scandinávia és Ausztria önkényt fognak csat­lakozni. Európáuak ekként Francziaország által kell nyugalmat, a kedélyek megnyugtatását találni. Végül azt mondja, hogy töb­bé egyetlen hibát sem szabad elkövetni. Thiers beszédére Rouher miniszter 16 án válaszolván, mon­dái Francziaország minden kormánynyal jó lábon áll, semmi ok a nyugtalanságra. A régi Németország alkalmatlanabb volt Francziaországra nézve, mint a mostani. Jules Favre kérdi: Ha a helyzet valóban olyan, a milyennek Rouher festi, mire való ak­kor az uj hadszervezeti törvény ? — Francziaország összes hadserege, melyet háború eseté­ben a harcztérre állíthat, 1,200.000 főből fog állani, úgymint az aktiv hadseregből 400,000 emberrel, a tartalékból 430,000 em­berrel, ezek között 154.920 régi, 275,595, uj katona, — végre a mozgó nemzetőrségből 408,000 emberrel. — Napoleon császár közbevetette volna magát Hollandia ügyé­ben Poroszországban, mely az előbbi ellen, mint a „Globe“ „biz­tos forrásból“ Írja, nagyon kellemetlen követelésekkel lépett föl. Olaszország. — Visconti Venosta külügyminiszter körle­velet intézett a külföldi olasz ügynökökhöz , melyben a florenczi kormány ismételve kijelenti, hogy a szeptemberi conventióban elvállalt kötelezettségeket lelkiismeretesen teljesitendi. Ezenfö- lül azon óhajtást fejezi ki, vajha a pápai kormánynyal megújulna ismét a szomszédi barátságos viszony, — végre reméli, hogy a szentszék és olasz királyság közötti teljes egyetértés azon pon­tokra nézve is nemsokára létrejövend, melyekre a nemzeti törek­vések intézvék. — Viktor Emánuel király legközelebb csaknem a brigan- taggio áldozatává lön. Esténkint ugyanis villájába szokott ki­menni, és miután jó lovai vannak, kísérete néha félórányira is elmarad tőle. Úgy történt az érintett alkalommal is. A rablók megtámadták, védeni nem tudta magát ellenük, mert nem voltak fegyverei, tehát tetemes váltságdijt fizetett. Mire lovaskiséröi

Next

/
Thumbnails
Contents