Eger - hetilap, 1867

1867-02-21 / 8. szám

58

kozó viszonyok rendezését, másrészt a magyar alkotmány helyreállítását tekintjük.

Trónbeszédünkben szintúgy, mint későbbi leiratainkban teljes őszinteséggel föltártuk atyai keblünket, nyíltan kijelöltük azon kételyeket és nehézségeket, melyek a kölcsönös kiegyezést eddig késleltették.

Az országosan egybegyült főrendek és képviselők legalázatosabb felirataikban méltánylandó készséggel tűzték ki föladatokul e kételyek eloszlatását.

Ismételve kijelentik, hogy a birodalom biztonságát veszélyeztetni, fennállását koczkáztatni nem akarják, sőt lehetetlen akarniok, hogy azon támasz, melyet a közös biztonság érdekében kölcsönösen nyújtanak és várnak, erős támasz lenni megszűnjék.

Ismételve biztositottak arról, hogy a közös ügyekre s azok mikénti kezelésére nézve oly javaslatot fognak Elénk terjeszteni, mely a birodalom életföltételeinek megfeleljen; — hogy az 1848-iki törvények némely szabványainak Általunk kivánt s felelős magyar minisztériumunk utján előterjesztendő módosításait haladéktalanul tanácskozás alá veendik, hogy a társországok jogosult igényei iránt méltányos figyelemmel lesznek, s hogy az átmeneti nehézségek elhárítására szükséges intézkedésekről gondoskodni fognak.

A magyar országgyűlésnek e komoly, higgadt s ünnepélyes kijelentéseivel szemközt kell, hogy aggodalmaink megszűnjenek (Hosszas éljenzés) ; minélfogva örömmel ragadjuk meg az alkalmat, hogy Magyarország alkotmányát helyreállítsuk, (Éljenzés) se czélból a magyar felelős miniszteri kormányt megalakítsuk (Éljen).

E szilárd eltökélésíink zálogául kedvelt hívünket, nagyságos és tekintetes csik-szt.-királyi és kraszna-horkai gróf Andrássy Gyulát egyúttal miniszterelnökül kiuevez- zük, — megbízván őt, hogy a kormány alakítása iránti javaslatát Hozzánk haladéktalanul fölterjeszsze.

A midőn ezáltal elhárítjuk azon akadályt, mely az országos főrendek és képviselők törvényhozási működésének eddig útjában állott, másrészt politikai bölcseségükbe fektetett őszinte bizalmunknál fogva elvárjuk, hogy készséggel és tettleg is teljesitendik mindazt, amit felirataikban a kiegyenlitésnek olyképeni eszközlésére fölajánlottak, miszerint az a pragmatica sanctio czéljainak biztosítása s a kölcsönös érdekek kiegyeztetése által tartós és maradandó mű legyen. (Elénk éljenzés.)

Elvárjuk ezt annál inkább, mert felirataikban ismételve kijelentették, hogy nem fognak politikai lehetetlenséget kívánni, s magyar felelős kormányunknak a közigazgatás mindazon ágaiban, a melyek tettleges átvétele és rendezése több időt és nagy Óvatosságot igényel, megadand- ják azon kivételes fölhatalmazást és segédeszközöket, melyek nélkül a kibontakozás számos és komoly nehézségeinek elhárítása a lehetetlenségek közé tartoznék.

Elvárjuk végre, hogy valamint el vagyunk határozva az ország alkotmányát minden megtámadás ellen oltalmazni és sértetlenül fentartani, (lelkes, hosszas éljenzés) úgy Magyarország hű népei ezentúl is erős támaszai lesznek királyi székünknek és vész idején elszánt védői mind a magyar szent korona országai, mind pedig a birodalom területi épségének. (Szűnni nem akaró hosszas éljenzés.)

Kikhez egyébiránt s. a. t.

Kelt birodalmi fővárosunkban Bécsben, Ausztriában 1867. böjtelőhó 17. napján.

Károlyi László. Ferencz József.

Bartos János.

Fővárosi tudósítás.

Pest, febr. 18.

Sietek asztalhoz lilni, nehogy elkéssem, és ne tolmácsolhassam azon örömet, melyet a fővárosban a restitutio in integrum elvének kimondatása és a magyar minisztérium kineveztetése J okozott. Legfényesebben szól azon körülmény, hogy az egész vá- | ros ünnepi díszben van, és a tétova tekintgetésben kifáradt szem- ( nek oly jól esik megpihennie anemzeti zászlók lélekemelő szinvegyü- letén. Mindenünnen dugdossák ki a zászlókat, s egy pár baloldali I űrét kivéve, minden arczon ott ragyog az öröm, mely a kitartó,

| bár nehéz küzdelem legbecsesebb jutalma. Oly nagyszerű vívmány ez, mely reánk vonja egész Európa figyelmét, és mondjon bár a „Presse“ meg a többi centralista bérencz rólunk bármit, emelt fővel tekinthetünk a nemzeti becsület múltjára úgy, mint fényes jövőjére. A mai napon tartott országgyűlési ülés, tán mondanom sem kell, bogy a leglátogatottabb volt egész eddig. Már tegnap délután minden jegyet elkapkodtak, a karzatok pedig annyira megteltek, bogy fél tizenegykor már úgyszólván vérrel kellett minden talpalatnyi földet megszerezni. A Sándor-utczán álló néptömeg Deák Ferenczet s az uj miniszterelnököt lelkes éljenzéssel fogadta. Tizenegykor a főrendi tábla átküldötte az alsóházhoz 0 Felségének két levelét, melyek egyikében a kir. leirat, másikában pedig Andrássy Gyulának miniszterelnökké kineveztetése foglaltatott. A kegyelmes kir. leirat egyes pontjait a képviselőház több helyütt szívből jövő éljenekkel szakította félbe, ugyanezzel válaszolt a minisztérium kineveztetésére is. Hatá- roztatott, hogy küldöttség neveztessék ki, mely 0 Felségének megvigye a képviselöház és a nemzet hálanyilatkozatát az alkotmány teljes visszaállításáért.

Estére valószínűleg fényes kivilágítás lesz, az egyetemi dalárda pedig Andrássy miniszterelnöknél serenadeval fog tisztelegni; mint hírlik, a pest budai polgárság ma estve Deák Ferenczet is fényes fáklyásmenettel fogja megtisztelni.

Pest e napok alatt, mintha újra születetett volna, annyira megélénkült. A gyönyörű, tavaszias színezetű napok az utczákra csalják a kedves bársbnymantilles hölgyeket, a fővárosi tavasz emez ibolyáit, a nap szelíd, meleg sugarai pedig halvány-piros rózsákat csalnak a gyöngéd-arczokra, és megtörnek a fényesnél fényesebb úri fogatok aranyos czimerein. A sajtó terén is szokatlan élénkség mutatkozik; mire e sorok napvilágot látnak, Pompéri János megindítja újra az általa három év előtt oly jelesül szerkesztett „Magyarország“-ot; Tóth Kálmán a „Fővárosi Lapok“ szerkesztését Vadnay Károlynak engedvén át, „Közvélemény“ czim alatt népszerű pol. napilapot fog megindítani, hasonlót készül tenni Frankenburg Adolf is ; lesz még egy hivatalos közlöny is — ez mind meg anoyi tavaszi újdonság.

Ennyi meglepő, váratlan eredmény mellett a farsang úgyszólván egészen kiesik szerepéből, és bár a jóvérű burgernép most is csakúgy látogatja a Bierhalle és az Anker álarczos-bál- jait, mint eddigelé,. a főrangú körök figyelmét annyira igénybe vette a politika, hogy mig például egyébkor egy oly fényes bálról, minő a f. h. 14 én tartott hajósegyleti bál volt, egy egész hónapig elfecsegtek a lapok, most egynéhány könnyen hullámzásba jövő gyöngéd kedélyen kívül alig emlékszik meg róla va- , laki. Pedig a farsang életében ez is meglepő, páratlan volt. A I bemenet előtt a ródusi kolossus terjesztette szét izmos lábait, a ! nagy terem egy árboczok, kötelek, kötélhágcsók, árboczkosarak, : munkálkodó matrózokkal földiszitett nagy hajó födélzetét ké- j pezte, a cselédség, a zenekar matróz-egyenruhákba volt öltözve, ! még a cotillon-jegyeket is egy az árboczról alálóggö nagy del- j phin szájából szedte ki az egyik bálrendező; egy szóval, az egész oly ügyesen volt rendezve, hogy az eredmény jóval fölülmúlta a I várakozást.