Eger - hetilap, 1867

1867-12-05 / 49. szám

397

ter ur oly állandó 15 tagú bizottmány megválasztását kérte, mely minden pénzügyi kérdésben, mielőtt a ház elé kerülne, véleményezzen, a számadásokat megvizsgálja stb.

Má8odalelnök 143 szavazattal csakugyan GajzágóSalamon választatott meg, ki beszédben köszönte meg a bizalmat, melyet kiérdemelni főtörekvése leend.

A párisi kiállításról hazaérkezett múzeumi tárgyak átvételével Pulszky Ferencz bízatott meg, mely Dobóczky Ignácz indítványára a főrendiház kiküldöttjeivel együtt fog eszközöltetni.

Holnap a hányadkérdés részletes tárgyalása lesz.

Politikai hetiszemle.

Szemlénket ismét a conferentia kérdésével nyitjuk meg, mint a mely leginkább foglalkoztatja a politikai lapokat. A múlt hét folytán a conferentia létesülése iránti remények oly mérvben fokozódtak, hogy Napoleon császár ebbeli tervének sikerülése tuár- már bizonyosnak látszott; e hét eleje óta azonban ismét a kedvezőtlen hírek emelkednek túlsúlyra. A pápai kormány beleegyezett ugyan a conferentiába, mint ezt Moustier marquis a franczia se- natusban kijelenté, de az „Uuivers“ szerint a pápai kormány egyúttal azt is tudatta, hogy egy jogáról sem szándékozik lemondani. Ugyancsak Moustier marquis nyilatkozatából tudjuk, hogy Olaszország is beleegyezett a conferentiába; de az „Opinione“ szerint e beleegyezést nem kell föltétlenuek magyarázni, mert Olaszország csak akkor fog véglegesen nyilatkozni, ha Francziaország választ adott azon fentartásokra és kérdésekre, melyeket hozzá Olaszország saját érdekében intézett. Az „Italie“ is megczáfolja azon tudósítást, mintha az olasz kormány határozottan csatlakozott volna a conferentia javaslatához. A többi hatalmakat illetőleg a „Kr. Ztg.“ úgy értesült, hogy Ausztriát kivéve — egy nagyhatalom sem Ígérte még meg, hogy résztveend a conferentiában. Sem Angol-, sem Oroszország nem változtatták meg előbbi álláspontokat, mely szerént a csupán az érdekelt felek által meg- | egyeztetett programra előleges felállítása után látszik elfogadha- j tónak. Mint a nevezett lap hallja: a többi hatalmak eddigelé i

vagy épen semmi, vagy kitérő választ adtak a meghívásra. Poroszország feutartá magának az elhatározást, a mennyiben válaszolást vár azon közlésre, melyet a conferentiára való meghívás tárgyában Francziaországhoz intézett. — Hasonló tudósítást közöl Londonból a „Köln. Zíg.“ is. így állván a dolog, nem csoda, ha a conferentia helye, összeállítása és ideje fölötti alkudozások- I ről még szó sincs, s minden ide vágó tudósítások nélkülözik a tényleges alapot.

Hogy mint gondolkozik a franczia kormány a római kérdésről, arra nézve némi ujjmutatásul szolgálhat Moustier mar- quisnak a franczia senatusban tett következő nyilatkozata: „A franczia kormány a pápa érdekei mellett Olaszország egységének kérdését is pártolja. A kormány nem hiszi, hogy Olaszország egysége közel állana a feloszláshoz, s hogy Róma szükséges lenne az egységre. A kormány véleménye szerint, a pápa meg fog élhetni Olaszországgal, de nem Mazzini, Garibaldi és Ratazzi Olaszországával, hanem Uj-Olaszországgal.“

A garibaldisták, ngy látszik, még mindig remélik, hogy Róma elleni tervüket elöbb-utóbb foganatosíthatják. A „Giornale di Roma,“ állítólag hiteles forrásból, a következő közleményt hozza: „Különféle toscanai határhelységben számos vörösinges garibal- dista gyülekezik össze : Orvietóban nyíltan toborzanak; minden önkéntes 40 lira fölpénzt és 2 lira napidijat kap. Giove, Attigli- ano és egyéb helységek a Tiberisen túl — telve vannak garibal distákkal, kik közöl többen egy bizonyos Micci vezetése alatt fegyveresen Chia lejtőjén mutatkoztak. Voltoninóban mintegy 60 garibaldista csoportosult össze, hogy éjjel a pápai határhelységekbe törjenek. Sora környékén közel 3000 garibaldista csatangol, kik közöl egy Rietibe rendelt s 500 főből álló hadoszlop alakíttatott. Azon 621 garibaldista, kik Civitavecchiában elfogatván, a szent atya parancsára szabadlábra helyeztettek, határozottan vonakodott megígérni, hogy a szent atya ellen többé nem ragad fegyvert.“

Garibaldit a kormány múlt hó 26-án fogságából Caprera i szigetére vitette. Úgy látszik, a florenczi kabinet végkép elejté a

az Eszterházyféle Saint-Cloud, míg e király-alattvalónak (roi — sujet) tulajdonképi Versailles-je Eszterház vára volt a Fertő-tó déli csúcsánál. Egy az 1784-ben Pozsonyban megjelent mii adja tudtunkra e herczegi lak leirhatlan drágaságait. Az itt fölhasznált réz meggyőzhet bennünket arról, hogy az itt kifejtett épitészeti fény bátran kiálihatta a versenyt a németföldi Kis-Versailles-ok fényével. Mert mig e várak — Solitude. Fantasie, Monbijou, Mont- péron sat. — pusztán a satrapai kényelmet s a tulajdonos finom ízlését és kéjvágyát czélozák, addig Eszterház vára a nagyban gyakorlott vendégszeretetre volt építve és rendezve. Azonban mindennek megvan a maga ideje. Valamint a többi, úgy az Eszterházyféle Versailles re nézve is elmúlt a legszebb idő. Vannak, kik erre azt mondják, hogy legtöbb herczegi háznál ezen alapelv dívik : Egy csomag hitel- s vasúti részvény egy egyszerű szekrénybe gondosan elzárva, a legszebb éke egy herczegi teremnek.

Bármint legyen is a dolog, Eszterház vára, a Hanság nádasaiban épitetve, megérdemli a műtörténésznek figyelmét, már csak azért is, mert benne sokáig működött egy zenészeti lángész, melynek teremtett művei a legerősebb várat is túl fogják élni.

Imént említők már e művészt, s engedelmet kérünk, róla s Eszterház váráról néhány szót mondhatni, mielőtt kifejtenök, miért kellett Haydnnek nagy megtiszteltetésül venni azt, hogy a királynő széke mögött felszolgálhatott.

(Folyt, köv.)

Orkán az Antillákon.

A Sz.-Tamás szigetről Plymoothba érkezett „Douro“ pos- tagözös a következő tudósítást hozza az Antillákon okt. 29-én történt katastrofáról:

11 óra lehetett, midőn rémitö észak-nyugati orkán tört ki, 12% körül a szélvész dühöngése csillapodott. Majdnem teljes szélcsend állt be, és egyre nagyobbodott a sötétség olyannyira, hogy 123/4 órakor csaknem éji sötétség lön. Erre hirtelen uj orkán tört ki, ez alkalommal azonban már dél-délkelet felöl, és dühöngött 23/4 óráig. Sz.-Tamáson e tünemények 3/4-del később jelentkeztek, mint a Sós-szigeteken; az utczákon az eső vegyesen zajlott a fölkorbácsolt tenger rohanó árjával. E második orkán a „Rhone-t“ egy szirthez dobta; az erős hajó explodált, és közepén kettéhasadván, oly hirtelen elsülyedt, hogy csaknem minden rajta levő elveszett.

A 125 főnyi népségből csak 25 menekült meg. Az utasok közül, kik szerencsére csak 23-án voltak a hajón, egyetlenegy olasz ért partot, a tört árboczba és deszkákba kapaszkodva. Majdnem egyidejűleg a „Couway“ is sziklára vettetett, kimenekült ugyan a súlyosabb veszélyből, de árboczát és kéményét elveszté. A kisebb „Wye“ gőzös azonban összezuzatott a Buck-Izlandnak nevezett sziklán; 70 ember közül csak 18 menekült meg. Egy spanyol hajó, a „Basco Bunez di Bilbo“ elvesztette árboczát a sz.-tamási öbölben, és 15 matrózt sodort tengerbe a vihar; mindamellett is oly állapotban volt, hogy az öbölben körüljárhatott, és másokat kiragadhatott a sulyosabbau megsérült hajókról az életveszélyből. Midőn az orkán kitombolta magát, a szent-tamási partok s a vidék a pusztulás borzasztó képét tüntették föl. Mintegy 80 hajó feküdt összeroncsolva, vagy súlyosan megsérülve, vagy elsülyed- ve. A mi a német jármüveket illeti: a „Bertha“ s a brémai „Johanna“ és a porosz „Treffer“ nevű hajók elsülyedtek; a „Helios és Eduárd“ megfeneklettek. Sz.-Tamáson 300 hulla halásztatott ki, és az összes életveszteség kétszer annyira is fölmegy. A hullák egy része megégettetett, mivel mindnyáját elég hirtelen eltemetni lehetetlen volt. A szigeten és a vámosban a vihar egyes házakat egészen elpusztitott, és nagy részben lerombolt, vagy csak fedelétől fosztotta meg. Mig az orkán alatt az épületek emeletei tovasodortattak, az ablakokat csapkodta a szél ; egy utczaszögletben egész romhalom torlódott össze, hol majd néhány kocsikereket, egy horgouyt, márványlapokat, majd egy zongorát vagy hajótöredékeket lehetett látni, mindent, mint télen az összefujt hó, egymásra vetve.

A Tortola szigetén ugyanakkor dühöngött viharról a tortolai elnökség az angol gyarmatügyi hivatalhoz hivatalos sürgönyt küldött , melyben olvassuk: hogy a város házainak % része ledöntetett. A vihar előtt minden tenyésző és föld volt, de a hervasztó szélvész után egyetlenegy gyümölcs vagy fa sem maradt. Az elveszett emberéletek számát az elnökség a sürgöny elküldésekor (okt. 31.) még nem tudta, de megemlíti, hogy már addig több mint 12 halálesetről értesült a városban. A sürgönyhöz függesztett utóiratban pedig ez áll: „A hálálozások száma Roadtowuban 22-re, a népesség '/2o-ra megy.“ A nyomor leirhatlan. Az életben maradt szigetbelieket az éhhalál fenyegeti.

*