Eger - hetilap, 1867
1867-12-05 / 49. szám
396 eme haszonbérlettől felmentetvén nemcsak, de annak folytán jött létre, a város és Schwartz István között kötött — igen előnyös — szerződés is; ez alapon, de azon oknál fogva is, mert folyamodók a malom kijavítására vonatkozó azon kedvező feltételeket, miket Schwartz István megajánlott, elfogadni nem hajlandók, — kérvényüknek — a városi közönség érdekében — helytadni nem lehet. Ezek után több, a város IV-ik negyedében levő kigyó-utczai lakosok kérelme olvastatott fel, mely szerint Breuer Henrich keményítőgyárának megszüntetése iránt intézkedést tétetni kérnek. A felolvasott kérvény, az ez ügyre vonatkozó iratok kíséretében, a n. m. belügyministeriumhoz fölterjesztetni határoztatott. Olvastatott a rendőri ügyekkel megbízott Il-ik szakosztály véleménye, a vásári fasátorok elhordatására vonatkozólag, mely vélemény folytán elhatároztatott, hogy a kérdéses sátorok az illető tulajdonosok által, minden országos vásár után 14 napi záros határidő alatt elhordattassanak, arra nézve pedig, miként jövőre ezen sátrak mily rendben állitassanak fel, jelentést tevő szakosztály vélemény készítésével bízatott meg. Olvastatott Remenyik Ferencz egri lakos kérelme, mely szerint a távirda hátánál lévő pinczéjében borházépitésre tért és engedélyt kér. Miután ez ügyben a k. i. tanács már f. évi 2197. sz. a. érdemlegesen határozott, ennélfogva ezen határozat—mely szerint folyamodó kérelmétől elmozdittatott — az abban kifejtett indokok alapján helybenhagyatott, s erről kérelmező ily értelemben értesittetni rendeltetett. Végre az országgyűlési napló, jegyzőkönyv és iratok megszerzése határoztatván el, annak foganatosításával a polgármesteri hivatal megbizatott. Országgyűlési tudósítás. Pest, decz. 2. A ki ma a képviselöházba azon szándékkal ment, és sietett a karzatokon helyet foglalni, hogy a napirenden levő hányadtörvényjavaslat tárgyalásánál érdekes és szellemdús szónoklatokat fog hallani, s azokban gyönyörködni: az nagyon csalódott; mert a képviselöház a bizottmány javaslatát átalánosságban minden további indokolás nélkül elfogadta. Gbyczy Kálmán a balközéptöl egyedül azt kívánta, hogy a ház határozatilag mondja ki, miszerint úgy a hányadra, mint az államadósságokra, kereskedelmi és vámszerződésekre vonatkozó törvényjavaslatok csak akkor terjesztetnek 0 Felsége szentesítése alá, ha és midőn a lajtántuli törvényhozás is elfogadta azokat. Madarász képviselő urnák a szélső baloldalról lett volna hosszasan indokolandó óvása a törvényjavaslat ellen, de midőn beszédében Kossuth turini leveleiből kezdett hosszas darabokat felolvasni, a házban oly zugás nyilvánult, hogy Madarász mintegy félórai beszéd,és felolvasás után a szótól elállóit, és a szószéket elhagyta. 0 Kossuth újabb nyilatkozataival akarta meg- czáfolni a közös viszony és költségekről Kossuthnak 1848-ban vallott és a bizottmányi javaslatban szóról szóra idézett véleményét. De most az egyszer, ha máskor nem is járt volna igy, roszúl számított. Ha czáfolni akart, tagadnia kellett volna ama vélemény valóságát, de ezt nem tehetvén, hosszas idézésével tehát csak azt érte el, hogy állitá, miszerint Kossuthnak ez ügyben más véleménye volt 1848-ban, midőn a kormány élén állott, s más véleménye van 1867-ben, midőn opponál. Madarász ur elragadó hevében aligha észrevette, hogy az ily ellentétes vélemények összeállítása jó mennyiségben von le azon férfiú dicsköréböl, kit csalhatatlan prófétának hisz és vall, s mint ilyet vélt feltüntetni! .......De a hoszsz as felolvasások sem férnek meg a képviselöház méltóságával ; minden képviselő jogában áll a kérdésben levő ügy felett véleményét elmondhatni, de nem a másokét felolvasni; az ily praece- densek könnyen arra vezethetnének, hogy a képviselőházban a leglázasb izgató proclamatiókat is ki lehetne hirdetni a képviselői mentesség fedezete alatt. A mai ülésben több interpellatió intéztetett el, és gróf Mikó Imre közlekedési miniszter ur megfelelt Radich Ákos ismeretes tizenkét pontú interpellatiójára. Lónyay Menyhért pénzügyminisz-4 T A R ? Hová lön Lóíh kiváncsi nője, Ki sóbálványnyá változott? Elolvadt-e a napsugáriu, Vagy föld mélyére távozott ? Ez a kérdés, a melyet aztán Én is roppantnak nevezek, S melyet megfejtői kellenének Még óriásibb nagy kezek! De nem azért nyílott előttem Száz meg száz ócskasági tár, Hogy hátralépjek a csomótól, Mint holmi régisőgbuvár. El a sóbálvány a nők közt, de Titokban — és keresik őt A vén kecskék: vén legények, kik Megnyalnák mind az ifjú nőt! Sas. Herczegi udvartartás a 18-ik században. 1773-dik évben vagyunk. Előttünk egy nagyszerű épület fekszik, melynek kapuzatánál két óriási gránátos áll őrt, vörös hajtókás kabát, fehér mellény és nadrágban, egy rémitö nagyságú, fekete medvebörcsákó sárga ellenzővel, egészíti ki a pompás ruházatot. A két óriás épen most tiszteleg, mivel a kapuzatnál e pillanatban egy hosszú menet mutatkozik a 18-dik század feszes eti- quetteje szerint mély csendben. Élén egy éltes nő fekete özvegyruhában, fensőséggel tekintve maga körül; balkezét majdnem vizirányosan tartja kinyújtva, s újjának hegyei egy lovag kezét érintik, kinek pompás huszáregyenruhája csillog a mindenféle drágaságtól. E kettő után tarka urak s nőkből álló kiséret következik, nagyobbrészt a leggazdagabb jelmezben, mely Ázsiára emlékeztet. C 7i A. l> A gazdagon megvilágított lépcsöteremben vakító fénytenger árad el; a lépcsők vaskarjain több ágú gyertyatartók függnek, s mintha e világítás elég nem volna, a gazdag paszományu inasok végtelen sokasága megy elöl, kezeikben nehéz gyertyatartókat tartva viaszgyertyákkal. Ezen épület az operaház, s e remek lépcső egy arany és bíbortól csillogó páholyba vezet, hová ama lovag az éltes nőt ve- i zeti. Odaérve a nő leül, mig a lovag s a kiséret mély főhajtással a háttérbe vonulnak. Ezután a nő föláll, üdvözli a jelenlevőket, ! mire a zenekar harczi Udvriadalt íú, s ezt háromszor ismétli. Végre a zaj elhal, a tündérien megvilágított teremben csend ! áll be, a karnagy, Haydn József, igazgatótámjához lép, megrázza az ütenypálczát, s az opera — Acide e Galatea— elkezdődik. S midőn Haydn e mestermüvének hangjai elhalnak, rövid szünet i után a művész újra fölemeli az ütenypálczát, s az általa ezen al- | kalomra szerzett bohózat: l’Infedeltá delusa" kezdetét veszi. Mária Terézia királynő — mert ő volt, ki a főpáholyban ült, j ezen operabuffa alatt rendkívül jóizün nevetett, s nem állhatta j meg, hogy Eszterházy Miklós herczegnek, ki mögötte állott, az ; előadás végeztével ne nyilvánítsa őszinte örömét, melyet érzett. „Kitolván a zene ezen darabhoz?“ kérdezé a királynő; „mondhatom, nekem igen tetszett.“ „Haydn József karmesteremtől, fölséges asszonyom !“ vála- szolá a herczeg tiszteletteljesen. „Sok szerencsét ezen emberhez!" monda Mária Terézia, „valóban derék ember. Már régóta nem mulattam ily jól. Ha ön nekem szívességet akar tenni, kedves Eszterházym, állítsa ma este vacsoránál a zenészt székem mögé, ma ö fog nekem fölszolgálni.“ A herczeg szótlanul hajtá meg magát, s a királynőt a nagy lépcsözeten ismét levezető. A kapunál egy aranynyal bevont gya- loghintó fogadá ölébe, melyben a nem messze fekvő Eszterházy- várba vitető magát. A nagy közönség csupán Kis-Martont ismeri, mint az Eszter- házyak várát, s ahhoz oly sok adomát köt, melyek a herczegi ház colossalis gazdagsága s határtalan pompa- s fényszeretetére vonatkoznak. S ennek daczára Kis-Marton nem volt egyéb, mint
