Eger - hetilap, 1867
1867-11-14 / 46. szám
373 Tudomásul vétetett, s a jelen jegyzőkönyv hitelesítésére Csala Sándor és Freyburg Lajos urak kérettek föl. 27. Olvastatott a m. k. közmunka- és közlekedési miniszter levele, mely szerint úgy az országos, minta vidéki érdekek számbavételével megállapított vasutak hálózati tervét, s ezzel kapcsolatban a vasúthálózatot ábrázoló térképnek egy példányát, azon fölhívással közli, hogy azokat az egyesület saját szempontjából figyelmesen áttekintvén, indokolt észrevételeit az országgyűlés, vagy a miniszteri hivatal utján előterjeszteni s helyes igényeit érvényesíteni igyekezzék. A munkálat áttekintése hosszabb időt igényelvén, annak átvizsgálására egy, három tagból, jelesen : Alberthy Ferencz elnöklete alatt Csala Sándor és Szávoszt Frigyes urakból álló bizottság küldetett ki, oly megjegyzéssel, hogy azt figyelmesen áttekintvén, az arra keletkező észrevételeket az egyleti elnökségnek hovaelöbb beadni igyekezzék, hogy azt, az azonnal összehívandó gyűlésen megvitatván, a helyes igényeket illető helyen, s még kellő időben érvényesíteni lehessen. 28. Olvastatott a földművelés-, ipar- és kereskedelmi minisztérium levele, mely szerint az egyesületnek azon készségéért, melylyel a keleti marhavész elleni rendszabályok és óvintézkedések újbóli megállapítása tárgyában tartott értekezletben megbízottja által résztvett, köszönetét fejezvén ki, egyszersmind az e tanácskozmányokról szóló, s az azokban elfogadott elvileges megállapodásokat tartalmazó jegyzőkönyvnek egy példányát meg küldi. Szives tudomásul vétetett. 29. Olvastatott Vezekényi István egyleti tagnak, mint az egyesület részéről a fennebbi tárgyban kiküldött megbizottnak levele, melyben tudatja, hogy a kiküldetéséről a mai gyűlés alkalmával tenni szándokolt szóbeli előadást az orvosi kötelességgel járó véletlen esemény közbejötté meghiusitá; egyszersmind ezen szóbeli eljárás elmaradását némileg pótlandó, az országos tanácskozmány eredményét egy általa kidolgozott és az országgyűlés jóváhagyásáig helybenhagyott írásbeli példányát, használat és az irattárba leendő betétei végett megküldi. Végre kijelenti, hogy az egyesület részéről a vele való rendelkezést bármikor is szívesen teljesíteni, kedves kötelességének ismeri. A küldött példány szives köszönettel fogadtatott, s valamint ez, úgy a földművelés-, ipar- és kereskedelmi minisztérium által e tárgyban megküldött jegyzőkönyv a levéltárba letétetni rendeltetett. Vezekényi István egyleti tag s orvos urnák az egyesület ügyeiben minden időben, de különösen a jelen kiküldetés alkalmával tanúsított buzgó eljárásáért jegyzőkönyvi köszönet sza- vaztatik. 30. Olvastatott a földművelés-, ipar- és kereskedelmi minisztérium levele, melyben tudatja, hogy az idén nyugati Európában, különösen pedig Francziaországban a szőlő, részint a korai fagyok, részint a szőlöbetegség által felette szenvedett, melynek folytán remélentink lehet, hogy a tudakozódás boraink után na- gyobbb mérvű leend, mint rendesen. Tényleges eredménye azonban a tudakozódásnak csak azon esetre következend be, ha boraink a világkereskedelmi forgalomra elég jóknak és nemeseknek találtatnak. A czél elérésére különös fontosságúnak tartja: 1) Hogy a szüret átaiában későn történjék; és 2) Vörös borainkra nézve: hogy a szőlőnek erjedése a szemek lemorzsolása, vagyis a kacsok eltávolításával eszközöltessék, — a mi borainknak rendkívüli javítására szolgáland. Felhívja tehát az egyesületet, hogy az ajánlott bortermelési eljárásokat hatáskörében lehetőleg érvényesíteni igyekezzék. Részint az idő rövidsége, részint a beállott kedvezőtlen időjárás következtében e felhívásnak a jelen évre sikert eszközölni már nem lehetvén, jövendőre az eszmét terjeszteni, s annak érvényt szerezni, az egyesület hatásköréhez képest igyekezend. 31. Olvastatott Gáspárdy Gyula levele, mely szerint egy alakuló társaság által Dormándon vagy Egerben fölállítandó gőzmalom aláírási ivét — részvények aláírása végett megküldi. A felszólító levél az aláírásra kitűzött záros határidő előtti napon érkezvén, — arra aláírókat szerezni már nem lehetett. Mindamellett az aláírási iv — ha netalán a határidő még meg- hosszabbittatni fogna, — az irodában aláírás végett kitétetni rendeltetett. 32. Elnök a gyümölcsfák eladási hirdetését illetőleg jelenti: hogy miután igazg. vál. ülés — a közbejött körülmények miatt — bős szabb idő óta nem tartatott, — kénytelenittetett azt előle mondván, hogy fáradtságuk nem esett hiába. A szolga uráénak ismervén az ékszert, visszatért, hogy hulláját fölkeresse. Hosszú fáradság, igyekezet után végre fölismerte azt, s érzelmeit, hűségét annak ölelése, s csókolgatása által nyilvánitá. Még kevés életjelt vett benne észre. Oly gyorsan, a mint teheté, vivé öt az ezred orvosához; de az úgy tekintvén, mint holtat, a szolga könyörgését figyelembe nem vette, meg nem kisérlé a szencsétlent életre hozni, azt adván okul, hogy kevés gyógyszere maradt, szükség nélkül nem szabad pazarolnia. De a szolga nem engedé magát megcsalatni, elvivé urát azon házba, hol rendesen tanyázni szokott. Öt nap és éjjel volt ott a test, minden érzékenység nékül feküdt, de borzasztó lázban, melyet a sir hidege idézett elő. A szegény beteg nehány rokonai eljővén öt meglátogatni, két orvos és egy sebész után küldöttek. Ezek figyelmesen vizsgálván a sebet, közel a begyógyuláshoz találták azt. Elhatározták, hogy szörzsinórt alkalmaznak, s azt rögtön meg is tevék. Megkisérlék fogait szétnyitni, hogy kevés tápláló nedvet ereszszenek szájába. Másnap reggel a fej- és nyakdaganatok nagyot lohadtak, a beteg kezdett kissé magához jöni, nehány szót mormogott, és karfájdalmakrói panaszkodott, de nem ismert meg senkit. Olyforma állapotban volt, mint az, ki legmélyebb álmából hirtelen ébresztetik föl. Az ismerő-tehetség is vissza kezdett térni lassanként, bár még erős láza volt, és féltek, hogy a város ostromoltatván, a félelem miatt rendkívüli erővel fog az rajta újra kitörni. Négy katona, kik először is azon házat rabolták ki, hol a szegény beteg feküdt, emberileg bántak vele. De nehány nap múlva e katonák eltávozván, a ház egy királyi seregbeli tisztnek lön elfoglalva , kinek szolgái megfoszták Civillet ágyától, s egy nyomorult szalmazsákra dobták egy félreeső kamrába. S hogy a uyomoruság teljes legyen, Civille testvérének nehány ellensége jött, hogy öt meggyilkolják, s midőn a keresett helyett öcscsét találták, boszúságukban ledobták az ablakon. Szerencsére az ablak nem volt magas, s alatta egy halmaz trágyaállt, melyre a beteg minden sérelem nélkül esett le. Tovább három napnál feküdt itt, a legpongyolább öltönyben, egy kis takaróval fején, kitéve az éji légnek, a nélkül, hogy valaki segélyére jött volna. Végre egy rokona, ki tudta, hogy Civille e házban szokott tanyázni, de ki nem tudta a történteket, eljött kérdezősködni felőle. Egy öreg asszony elbeszélte neki, mi az utóbbi napok alatt történt, miként fekszik egy halott már három nap óta egy szemét- | dombon; ez látni akarta mindjárt, s mennyire csodálkozott, midőn I azt élve találta! Oly gyenge volt a szerencsétlen, hogy nem tu- | dott beszélni: jelek által tudatá, hogy szomjas, s egy pohár sört i a legnagyobb mohósággal Uritett ki, de midőn egy darabka kenyeret nyújtottak neki, az megakadt torkán, úgy összeszorult I volt már szenvedése alatt. Azonban az éhség és hideg szerencsés j eredményt szültek, a láz majdnem egészen eltűnt, s hihető volt, hogy a vizen át lebet szállítani Croisset várába, a Szajna mellett. Itt egy lelketlen várnagy roszul fogadta, sokáig hagyta várakozni a hídon a borzasztó hidegben, mely őt bizonyára megöli, ha a vár urának egyik szolgája öt meg nem látja, s a szükségeseket el nem rendeli. Daczára a kényelemnek, gondoskodásnak, a beteg rendkívül roszúl volt az első hónap alatt. Midőn egy kevés erőt nyert, elhatározta Cauxba vonulni, hol orvosi tudományukról hires két testvért ismert, kiknél csakugyan a legszivélyesebb fogadtatásra talált. Ezek oly szerencsével kisérlék meg rajta tudományukat, hogy hat hét múlva, 1563. év őszén Civille egészségesnek mondhatta magát. Nem maradt fen betegségéből egyéb, mint egy kis siketség, és hogy nem használhatta jobb kezén kis ujját, melyet ugyanazon golyó zúzott össze, mely őt majdnem megölte. , Azután szolgálatba állott, és mcgkisérlé, mennyi fáradságot bir el, de álkapcsának sebe időről időre megújult, genyedésbe ment át, mi öt rendkívül gyötörte, és sokszor tévé majdnem halálos beteggé. 1585. évben Angolországba ment, hol újra gyógykezelés j alá adta magát, s ez a legteljesebb mérvben sikerült. 1606-bau, 1 mint 70 éves irta meg saját történetét, melyből az elmondotta- | kát vettük ki, s adtuk át a közönségnek. V. A.
