Eger - hetilap, 1867
1867-10-10 / 41. szám
333 lasztinkhoz irt nyilatkozata után többé bizalmi s hálairatot intézni nem lehetne; mert mig ama nyilatkozat incriminált passusa csak egy, minden agitatiétél távolálló, mintegy praemissa gyanánt egyszerűen odavetett vélemény, mely az 1723-iki 9. t. ez. azon rovata alá,mely az „evidenter Bemet erigentes et op- ponentes“-röl szól, semmikép sem eshetik; addig a fösúly amaz iratban s az egész nyilatkozat ereje a „personalis unió“ visszaszerzésére van fektetve; mire minden alkotmányos és törvényes eszközökkel törekedni, e megye közönsége kötelességének tartja. Mindezeknél fogva a jelzett miniszteri rendeletnek foganatot nem szerezhet. Kelt stb. Országgyűlési tudósítás. I*est, okt. 8. A képvtselöház okt. 2-iki ülésében közzététetett a vasúti kölcsönt vizsgálat alá veendő 15-ös bizottság megválasztása érdekében beadott szavazatok eredménye, mely következő: Az igazolt 359 képviselő közül 166 adta be szavazatát, melynek alapján a 15-ös bizottság tagjai lettek: Gr. Bethlen Farkas 158, Be- zerédj László 155, Csengery Antal 159, Deák Ferencz 160, Ghy- czy Kálmán 159, Gozsdu Manó 160, Kautz Gyula 158, báró Kemény Gábor 152, Kovách László 157, Pulszky Ferencz 140, Bonis Sámuel 152, Somsich Pál 160, Tisza Kálmán 156, Trefort Ágoston 159, gr. Keglevich Béla 97 szavazattal. Madarász József most felszólal, uj szavazás szükségét látja, mert a szavazásban résztvett képviselők száma kisebb, mint a minőt a házszabályok érvényes határozat hozatalára megkiván- nak. E fölött részletesebb vita fejlődött ki, melyben többen pro és contra vettek részt; végre a nagy többség a már megtörtént szavazást érvényesnek nyilvánította. Az okt. 5-iki ülésben felolvastatott a szünidő alatt szentesített törvényezikk, mely utána miniszterelnök több törvényjavas- latott mutatott bej melyek a közösügyi költségek hányadára, az államadósság iránti megállapodásra, végre a magyar korona országai s a Lajtántuli országok közt kötött vám- és kereskedelmi szerződésre vonatkoznak. Madarász József az államadósságra vonatkozó javaslat ellen fölszólal, s hosszasan indokolt indítványt tesz, melynek lényege következő: Határozza el a ház az osztrák kormány által tett osztrák államadósságokra nézve: 1) Az osztrák kormány által Magyaroszág hozzájárulása nélkül tett államadóssághoz járulás- ra senki jogosan nem kényszeríthető. 2) Számoljon az osztrák kormány az 1849. ólai magyarországi bevételek és kiadásokról; sa mennyiben netalán jogosan több kezelési kiadás és befektetés mutattatnék ki, ezt Magyarország az osztrák kormánynak megtéríteni, a mennyiben pedig netalán a bevétel haladná túl a kezelési költségeket és befektetéseket, ezt az osztrák kormány Magyarországnak visszatéríteni köteles. 3) Általános népszavazás rendeltetik el Magyarország összes területén a végett, hogy az ország minden adózó tagja szabadon nyilatkozzék, vájjon az osztrák kormány által Magyarország hozzájárulása nélkül tett államadósságból válla-e el és mennyit; vagy egyszer mindenkorra adandóit összeggel, mint szabad ajánlat utjáni segélyzéssel járul Magyarország népe az örökös tartományok népei nyomorának enyhítéséhez? — Madarász indítványát, mely többször nagy derültséget okozott, kinyomatni kéri, s fentartja magának, azt bővebben indokolni. Végül az elnök figyelmezteti a házat Hrabovszky félegyházai képviselő ügyére, melynek megvizsgálására Böszörményi képviselő lön annak idejében kiküldve, ki azonban jelentését e tárgyban, daczára az elnök általiéit többszörifelszólittatásának, mindez ideig he nem adta. Rövid vita után elfogadtatott Bónis Samu azon indítványa : hogy szólittassék fel Böszörményi, jelentésének 5 nap alatti beadására, mert ellenkező esetben az ö költségére fogna más képviselő kiküldetni. A legközelebbi ülés napja bizonytalan. Takarékpénztárak s népbankok. II. A mint nem számíthat bármely takarékpénztár segélyzésére méltányosan az, ki önmaga is nem takarékos, úgy nem számíthat hitelre az, ki nem szavatartó. — Hasztalan ott mindenféle biztosíték, hol a kiadott pénzt perrel kell behajtani. A takarékpénztárak, melyek minden kiadásaikat csak igy hajthatnák be, okvetlenül megbuknának. Ezért a hitel nem mindig azonos a birtokkal, hanem azonos ajellemmel, mely alap nélkül nem kér kölcsön, és ígéreteit a visszafizetésre nézve pontosan teljesiti. Ámde mi a hitel — kérdezik sokan ? Barátim! a hitel — pénz. Épen csakúgy képviselője a hitel minden szellemi és anyagi kincseknek, mint az ezüst, arany, vagy bankjegy. Épen csak úgy képviseli egy értelmes és becsületes embernek szava, vagy írása az értéket, mint a pénz. Midőn egy értelmes és becsületes ember azt mondja, neki pénzre van szüksége — tehát neki pénzre van szüksége. És mikor ö azt mondja, hogy ekkor és ekkor viszafogja adni, — tehát vissza fogja adni, és nem csinál álszükségeket, és nem ismer szavatartására nézve lehetlenségeket, mert értelmes feje csak ama lehetőségekre támaszkodik, melyek a már meglevőtől nem természetre, hanem : csak időre nézve különböznek, miszerint ez most van, az akkor van. Angolországban a becsületszó megszegése a legaljasabb | ténynek tekintetik, olyannyira, hogy ha ott bárki a fizetési határ- j időt megtartani csak egyszer is elmulasztja, az azonnal kizáratCsengö pohár között szivem Sok bút s fájdalmat elfeledt... A jó bor aranyforrása: Eger, Isten veled ! Eger ! — Eger, Isten veled ! Hü gyermeked búcsúzik el; Oh áldj meg, áldj meg engemet, S boldog lesz e vérző kebel! Mint kincs marad hü szivemben Város, a rád emlékezet! Eger, te édes mindenem, Isten — Isten veled!! Kempelen Géza. Hányszor föltettem ... Hányszor föltettem már magamban: Kerülni foglak ezután, S a nyugalom, mit elraboltál, Majd visszatér szivembe tán. Mind hasztalan okoskodásom! Valami folyvást vonz feléd; És mennél többször látlak, annál Szerelmesebb leszek beléd. Keserves állapot! Mitévő Legyek hát, édes Istenem ?! Tudom már! — Ha veled beszélek, Szépen behunyom a szemem. A magyarországi szerbek néhány különös szokása. (Vége.) Van még egy jellemző, az Üdvözítő korát megelőzött Izrael fiaival majdnem azonos szokása a szerbnek, s ez az: hogy érzelmeit szerencsés és szerencsétlen körülményeit, örömét és bánatát, haragját és gyűlöletét, egy szóval, minden állapotját, — minden kedély változását énekben nyilvánítja, mihez egyhangú, melan- cholikus dallamokat rögtönöz. Még a haláloságyán fekvő beteg is panaszos énekkel tudatja körülálló rokonai és barátaival fájdalmait, melyek már oszlásnak indult testét gyötrik, valamint utolsó akaratát, midőn vagyonáról rendelkezik, mi több, közeli halála felett gyászdalokat zengedez. „Nehény évvel ezelőtt— igy ir egy német orvos — ki a szerbek között telepedett le — a szerb őrvidéken azon szerencsétlenség ért, hogy egy jó ölnyi magas hídról lefordultam; kocsisom egy fiatal szerb életveszélyesen megsérült, s a helyett, hogy nyögött és jajgatott volna, panaszos énekre fakadt, megható hangon megénekelte nagy szerencsétlenségét és gyászos, kora halálát, érzékenyen ecseteié hátrahagyandó családjának szomorú sorsát
