Eger - hetilap, 1867

1867-10-03 / 40. szám

325 Garibaldi elfogatása alkalmából Olaszország több városában tün­tetések fordultak elő a fogoly tábornok javára, ez történt névsze- rint Florenczben és Milanóban; azonban a csoportosulók a nem­zetőrség és sorkatonaság közbeléptével szétmentek, a nélkül, hogy komoly összeütközésre került volna a dolog. Olaszország helyzete valóban szánalomra méltó. Nemcsak hogy a tettpárt részéről köztársasági szellemű lázadástól lehet tartani; de a pénzügyi helyzet is a legnagyobb mérvben ag­gasztó ; a kormánynak hitele nincs, a deficit folyvást szaporodik; a kereskedés fennakadt, a munkahiány átalános, az elégületlen- lenség és lehangoltság minden emberen erőt vett. Sziczilia kenye­ret kér — irja a „Times“ olaszországi tudósítója — Velencze szintén segélyre szorul, s erősiti, hogy ottezrenkint válnak az éh­ség áldozataivá; munkát kíván a fegyvertárakban s a csatornák kiásatásánál. A nép e gyámoltalanságából származik a pénzü­gyek hanyatlása. A társadalmi rend siralmas lábon áll. A gyil­kosságok napról napra szapororodnak, és büntetlenül marad­nak, mert senki sem jelenti föl azokat a hatóságoknak, me­lyek nem bírják a bizalmat, a kormánynak nincsenek többé védői. — Valóban szomorú kép! Párisból harczias tudósítások érkeznek. A hadikészületek az eddiginél még nagyobb mérvben folytattatnak. A hadsereg főbb tisztjei a Poroszország elleni háborút — mely úgy sem lesz sokáig kikerülhető — azonnal inegkezdendönek vélik. Ellenben Napoleon, habár iparkodik elkészülni minden eshetőségre, mégis a béke fentariása mellett nyilatkozik meghittjei előtt. Azonban Párisban mindinkább lábra kap azon nézet, hygy a béke csak addig fog fentaríatni, rnig Francziaország teljesen harczkészen le- end, a midőn a kedvező pillanat beálltával a franczia légiók az ifjú Németország ellen fognak vitetni. A „France“ félhivatalos lap sem bízik a béke fentartásában. „Sürgetőleg óhajtjuk a bé­két — mondja egyik czikkében — de ha most azt mondanék, hogy nem fog az megháborittatni, ámitanók olvasóinkat. Mi sze­retjük a békét, de nem hiszünk annak fentartásában.“ — De ha Francziaország készül, Poroszország sem marad hátra; ott is nagyban folynak a hadikészületek. A várak élelmiszerekkel, a különböző raktárak zabbal, szénával, szalmával láttatnak el; az újonnan vásárlandó lovak beállítási határidejéül október hava tű­zetett ki. Keletről meglehetősen elhallgattak a lapok. Konstantiná­polyból múlt hó 28-án egy bizottmány ment Kandia szigetére, hogy a lakosok óhajtásait megtudja. — Bécsi tudósítás szerint, az orosz követség utasittatott annak kijelentésére, hogy a pétervári kabinet a Porta legújabb Ígéretei alapján a keresztény népeinek teendő engedményeket illetőleg, teljesen kész — mihelyt az en­gedmények életbe léptek — magát a többi hatalmasságokkal a párisi egyezménynek olyszerü kiegészítése és szélesbitése iránt érintkezésbe tenni, mely a török birodalom függetlensége és te­rületi épségének szilárdabb s tartós kezességet nyújt. — Te­hát Oroszország kívánná a török birodalom integritását bizto­sítani ! Spanyolországban ismét minden a rendes kerékvágásban van, azaz az ország minden részében napirenden vannak a befo- gatások, elitilések és a deportálás. Bukarestből aggasztó hírek érkeznek, melyek forradalom közel kitörését helyezik kilátásba. Egy szept. 29-röl kelt buka­resti távsürgöny jelenti, hogy Bratiano János a fejedelemtől ka­pott titkos megbízatással a legnagyobb sietséggel Párisba uta­zott. Alkalmasint baj van. A Sz.-László-társulatnak Esztergomban tartott ván­dorgyűléséről. Eger, okt. 1. Midőn a jó keresztény elmélkedik, az elmélkedés után üdvös tanulságokat von, és gyakorlati feltételeket tűz ki magának, hogy elmélkedése meddő ne legyen. De a magyar józan ész is azt kér­di a látott törekvések után: mi ennek a haszna, gyümölcse ? Én részemről elmondhatom, hogy esztergomi utam a legta­nulságosabb utak egyike volt. A főméltóságu herczeg-primás apostoli meggyőződéssel mon­dott beszédéből megtanultam, hogy a Sz.-László-társulat a legta­lálóbban választotta vedszentéül sz. László magyar királyt, ki a római szent széknek rendületlen oszlopa, a magyar egyháznak pá­ratlan ápolója, és terjesztője volt, minek legfényesebb bizonyítéka, jász atyánkfiainak megtérítése, kik az ország legáldottabb részét vallási és nemzeti hűségben nyolez század óta bírják; mert a Sz.- László-társulat is a pápa ő szentsége segélyezését, a hazai temp­lomok és intézetek gyámolitását, és Keleten sanyargó moldvai és bukovinai magyar testvéreink pártolását tűzte fel zászlójára. Megtanultam, hogy az Árpádok alatt község, megye és or­saiban úgy, mint hitágazataiban lényegesen különbözik minden más keresztény felekezettől, e szerint mely elkülönzést, vissza­vonulást szül, sőt parancsol t. i. á nem egyesült görögökhöz; ha elgondoljuk, hogy vallásuk minden, legszigorúbb törvényét is tántorithatlan hűséggel, szilárd meggyőződéssel, lelkiismerete­sen és pedig szegények úgy, mint gazdagok, alsóbb rendűek, mint előkelők, egytől egyig megtartják, annyira, hogy még csak olyan sem található közöttük, ki csak kissé szenvedne is a vallási közönyösség csömörében; ha végre szemügyre veszszük faja iránti lángoló szeretetét, melylyel mindahhoz rendületlenül ra­gaszkodik, mi nemzeti jellegű, legyen az nyelv, viselet vagy bár­mi más: megfejtve lesz a talány. Miután e szerint azon helyzetben vagyunk, hogy e nemzet őseredeti szokásait közölhetjük, nem lehet érdektelen, nehányat azokból e lapban felhozni, annál is inkább, mert az ily erkölcsök hatalmas ismérvei a népjellemnek. Az élet egyik legfontosabb korszaka kétségkívül az, midőn a férfiúvá növekedett suhancz élettársról gondoskodik, — legmeg- hatóbb jelenete pedig, midőn választottjával elválaszthatlanúl összeköttetik, — azért az ép oly érdekes, mint különös eljegy­zési s menyegzői szokások álljanak első helyen. A patriarchalis életmód, — mely sok tekintetben még min­dig kiváló tulajdona a szerbnek, annyira, hogy egy kis képzelő­déssel könnyen Izsák vagy Jákob korában találja közöttük ma­gát az ember — semmi szin alatt nem engedi meg sem a legény­nek, sem a hajadonnak, szabad akaratával élni, vagy szive von­zalmát követni akkor, midőn arról van szó, ki leend az, kinek holtaiglan hűséget esküszik ; hanem a házasságképes fiúnak atyja közvetlenül, vagy közvetve valamely barátja által — neje bele­egyezésével — az általa kiszemelt s alkalmasnak vélt leány szü­lőitől annak kezét megkéri, s csak midőn a házassági ügy egé­szen rendben van, adatik a közmegegyezés tudtára az igy jegye­sekké vált fiataloknak, a nélkül, hogy kifogása, vagy csak egy szava is lehetne valamelyiknek az ellen. Ily eljegyzéseknél természetesen egyedül vagyoni előnyök vétetnek tekintetbe; s a szépség, jóság és más testi, lelki tulaj­donok vagy csak igen keveset, vagy semmit sem nyomnak a lat­ban; — minek következtében nem ritkán azon szerencsétlenség éri a 18—20 éves legényt, hogy édes atyja kérlelhetlen akarata oly személyhez lánczolja élethossziglan, ki már jóval túl van az élet tavaszán, s épen nem számitható azon nők közé, kiket igaz­ságosan megillet e közjelző: „szép" — és viszont. — Vigaszta­lásul vagy kárpótlásul azonban néha mégis megengedik a felek­nek, hogy násznagyok, örömapák (kuma) valamint vöfél (deva) választásába befolyjanak ; — de az esküvő idejét már nem bíz­zák reájok. Midőn végre — törvényes előzmények után — eljő a vég­zetteljes óra, a felek fizetésképessége szerint kivilágított templom megtelik kiváncsi, bámész néppel, mely türelmetlenül várja a la­kodalmasok megérkeztét. A násznép, ha a templom töszomszédjában laknék is — felezifrázott kocsikon, melyeket piros vagy kék sallangok, jobb móduaknál e czélra különösen készült apró szőnyegekkel és ken­dőkkel borított lovak húznak — örömrivalgások között, két három dudás kíséretében, villámsebességgel vágtat fel s alá az utczá- kon, mig végre a templom előtt megáll, s ezzel csendet parancsol az odacsödült tömegnek, de azért egv-egy halk megjegyzés még­is hallható, midőn az ünnepélyes phalanx a bámuló nép között tekintélyes léptekkel vonul az egyház közepe felé. Itt egy magas imazsámoly áll, melyen cyrill-betükkel írott orosz vagy görög evangeliom látható. Ez előtt foglal helyet a pópa, kinek baljára sorakoznak a menyasszony, vőlegény, nász­nagyok stb. mig a többi jelenlevő áttörhetlen körfalat képez e naphösök körül. A pópa érthető hangon egymásután elmondja az előirt imá-

Next

/
Thumbnails
Contents