Eger - hetilap, 1867

1867-10-03 / 40. szám

325

Garibaldi elfogatása alkalmából Olaszország több városában tüntetések fordultak elő a fogoly tábornok javára, ez történt névsze- rint Florenczben és Milanóban; azonban a csoportosulók a nemzetőrség és sorkatonaság közbeléptével szétmentek, a nélkül, hogy komoly összeütközésre került volna a dolog.

Olaszország helyzete valóban szánalomra méltó. Nemcsak hogy a tettpárt részéről köztársasági szellemű lázadástól lehet tartani; de a pénzügyi helyzet is a legnagyobb mérvben aggasztó ; a kormánynak hitele nincs, a deficit folyvást szaporodik; a kereskedés fennakadt, a munkahiány átalános, az elégületlen- lenség és lehangoltság minden emberen erőt vett. Sziczilia kenyeret kér — irja a „Times“ olaszországi tudósítója — Velencze szintén segélyre szorul, s erősiti, hogy ottezrenkint válnak az éhség áldozataivá; munkát kíván a fegyvertárakban s a csatornák kiásatásánál. A nép e gyámoltalanságából származik a pénzügyek hanyatlása. A társadalmi rend siralmas lábon áll. A gyilkosságok napról napra szapororodnak, és büntetlenül maradnak, mert senki sem jelenti föl azokat a hatóságoknak, melyek nem bírják a bizalmat, a kormánynak nincsenek többé védői. — Valóban szomorú kép!

Párisból harczias tudósítások érkeznek. A hadikészületek az eddiginél még nagyobb mérvben folytattatnak. A hadsereg főbb tisztjei a Poroszország elleni háborút — mely úgy sem lesz sokáig kikerülhető — azonnal inegkezdendönek vélik. Ellenben Napoleon, habár iparkodik elkészülni minden eshetőségre, mégis a béke fentariása mellett nyilatkozik meghittjei előtt. Azonban Párisban mindinkább lábra kap azon nézet, hygy a béke csak addig fog fentaríatni, rnig Francziaország teljesen harczkészen le- end, a midőn a kedvező pillanat beálltával a franczia légiók az ifjú Németország ellen fognak vitetni. A „France“ félhivatalos lap sem bízik a béke fentartásában. „Sürgetőleg óhajtjuk a békét — mondja egyik czikkében — de ha most azt mondanék, hogy nem fog az megháborittatni, ámitanók olvasóinkat. Mi szeretjük a békét, de nem hiszünk annak fentartásában.“ — De ha Francziaország készül, Poroszország sem marad hátra; ott is nagyban folynak a hadikészületek. A várak élelmiszerekkel, a különböző raktárak zabbal, szénával, szalmával láttatnak el; az újonnan vásárlandó lovak beállítási határidejéül október hava tűzetett ki.

Keletről meglehetősen elhallgattak a lapok. Konstantinápolyból múlt hó 28-án egy bizottmány ment Kandia szigetére, hogy a lakosok óhajtásait megtudja. — Bécsi tudósítás szerint, az orosz követség utasittatott annak kijelentésére, hogy a pétervári kabinet a Porta legújabb Ígéretei alapján a keresztény népeinek teendő engedményeket illetőleg, teljesen kész — mihelyt az engedmények életbe léptek — magát a többi hatalmasságokkal a párisi egyezménynek olyszerü kiegészítése és szélesbitése iránt érintkezésbe tenni, mely a török birodalom függetlensége és területi épségének szilárdabb s tartós kezességet nyújt. — Tehát Oroszország kívánná a török birodalom integritását biztosítani !

Spanyolországban ismét minden a rendes kerékvágásban van, azaz az ország minden részében napirenden vannak a befo- gatások, elitilések és a deportálás.

Bukarestből aggasztó hírek érkeznek, melyek forradalom közel kitörését helyezik kilátásba. Egy szept. 29-röl kelt bukaresti távsürgöny jelenti, hogy Bratiano János a fejedelemtől kapott titkos megbízatással a legnagyobb sietséggel Párisba utazott. Alkalmasint baj van.

A Sz.-László-társulatnak Esztergomban tartott vándorgyűléséről.

Eger, okt. 1.

Midőn a jó keresztény elmélkedik, az elmélkedés után üdvös tanulságokat von, és gyakorlati feltételeket tűz ki magának, hogy elmélkedése meddő ne legyen. De a magyar józan ész is azt kérdi a látott törekvések után: mi ennek a haszna, gyümölcse ?

Én részemről elmondhatom, hogy esztergomi utam a legtanulságosabb utak egyike volt.

A főméltóságu herczeg-primás apostoli meggyőződéssel mondott beszédéből megtanultam, hogy a Sz.-László-társulat a legtalálóbban választotta vedszentéül sz. László magyar királyt, ki a római szent széknek rendületlen oszlopa, a magyar egyháznak páratlan ápolója, és terjesztője volt, minek legfényesebb bizonyítéka, jász atyánkfiainak megtérítése, kik az ország legáldottabb részét vallási és nemzeti hűségben nyolez század óta bírják; mert a Sz.- László-társulat is a pápa ő szentsége segélyezését, a hazai templomok és intézetek gyámolitását, és Keleten sanyargó moldvai és bukovinai magyar testvéreink pártolását tűzte fel zászlójára.

Megtanultam, hogy az Árpádok alatt község, megye és orsaiban úgy, mint hitágazataiban lényegesen különbözik minden más keresztény felekezettől, e szerint mely elkülönzést, visszavonulást szül, sőt parancsol t. i. á nem egyesült görögökhöz; ha elgondoljuk, hogy vallásuk minden, legszigorúbb törvényét is tántorithatlan hűséggel, szilárd meggyőződéssel, lelkiismeretesen és pedig szegények úgy, mint gazdagok, alsóbb rendűek, mint előkelők, egytől egyig megtartják, annyira, hogy még csak olyan sem található közöttük, ki csak kissé szenvedne is a vallási közönyösség csömörében; ha végre szemügyre veszszük faja iránti lángoló szeretetét, melylyel mindahhoz rendületlenül ragaszkodik, mi nemzeti jellegű, legyen az nyelv, viselet vagy bármi más: megfejtve lesz a talány.

Miután e szerint azon helyzetben vagyunk, hogy e nemzet őseredeti szokásait közölhetjük, nem lehet érdektelen, nehányat azokból e lapban felhozni, annál is inkább, mert az ily erkölcsök hatalmas ismérvei a népjellemnek.

Az élet egyik legfontosabb korszaka kétségkívül az, midőn a férfiúvá növekedett suhancz élettársról gondoskodik, — legmeg- hatóbb jelenete pedig, midőn választottjával elválaszthatlanúl összeköttetik, — azért az ép oly érdekes, mint különös eljegyzési s menyegzői szokások álljanak első helyen.

A patriarchalis életmód, — mely sok tekintetben még mindig kiváló tulajdona a szerbnek, annyira, hogy egy kis képzelődéssel könnyen Izsák vagy Jákob korában találja közöttük magát az ember — semmi szin alatt nem engedi meg sem a legénynek, sem a hajadonnak, szabad akaratával élni, vagy szive vonzalmát követni akkor, midőn arról van szó, ki leend az, kinek holtaiglan hűséget esküszik ; hanem a házasságképes fiúnak atyja közvetlenül, vagy közvetve valamely barátja által — neje beleegyezésével — az általa kiszemelt s alkalmasnak vélt leány szülőitől annak kezét megkéri, s csak midőn a házassági ügy egészen rendben van, adatik a közmegegyezés tudtára az igy jegyesekké vált fiataloknak, a nélkül, hogy kifogása, vagy csak egy szava is lehetne valamelyiknek az ellen.

Ily eljegyzéseknél természetesen egyedül vagyoni előnyök vétetnek tekintetbe; s a szépség, jóság és más testi, lelki tulajdonok vagy csak igen keveset, vagy semmit sem nyomnak a latban; — minek következtében nem ritkán azon szerencsétlenség éri a 18—20 éves legényt, hogy édes atyja kérlelhetlen akarata oly személyhez lánczolja élethossziglan, ki már jóval túl van az élet tavaszán, s épen nem számitható azon nők közé, kiket igazságosan megillet e közjelző: „szép" — és viszont. — Vigasztalásul vagy kárpótlásul azonban néha mégis megengedik a feleknek, hogy násznagyok, örömapák (kuma) valamint vöfél (deva) választásába befolyjanak ; — de az esküvő idejét már nem bízzák reájok.

Midőn végre — törvényes előzmények után — eljő a végzetteljes óra, a felek fizetésképessége szerint kivilágított templom megtelik kiváncsi, bámész néppel, mely türelmetlenül várja a lakodalmasok megérkeztét.

A násznép, ha a templom töszomszédjában laknék is — felezifrázott kocsikon, melyeket piros vagy kék sallangok, jobb móduaknál e czélra különösen készült apró szőnyegekkel és kendőkkel borított lovak húznak — örömrivalgások között, két három dudás kíséretében, villámsebességgel vágtat fel s alá az utczá- kon, mig végre a templom előtt megáll, s ezzel csendet parancsol az odacsödült tömegnek, de azért egv-egy halk megjegyzés mégis hallható, midőn az ünnepélyes phalanx a bámuló nép között tekintélyes léptekkel vonul az egyház közepe felé.

Itt egy magas imazsámoly áll, melyen cyrill-betükkel írott orosz vagy görög evangeliom látható. Ez előtt foglal helyet a pópa, kinek baljára sorakoznak a menyasszony, vőlegény, násznagyok stb. mig a többi jelenlevő áttörhetlen körfalat képez e naphösök körül.

A pópa érthető hangon egymásután elmondja az előirt imá-