Eger - hetilap, 1867
1867-10-03 / 40. szám
324 csalódtak; kérdi, vájjon a minisztérium azáltal akar-e bizalmat szerezni, hogy a törvényeket elferdítvén, törvény elé akarja czi- peltetni azokat, kik a nagy honfi iránt bizalommal viseltettek; mondja továbbá, hogy a megye e rendeletet el nem fogadhatja, de joga sincs azt foganatosítani, és hozzáteszi, miszerint az 1723- évi IX. t. ez. Kossuth Lajosra nem alkalmazható. Figyelemmel hallgatott hosszas beszéde befejeztével Írásba foglalt felirati fogalmazványt nyújt be, melyben az okokat fejtegeti, melyeknél fogva a megye sem jogosítva, sem hivatva nem érzi és érezheti magát, e rendeletnek foganatot szerezni, és indítványozza, hogy ezen fel- i irat a minisztérium elé terjesztessék. Szerettem volna e felirat szövegét már jelen alkalommal közölni, de a tárgy sokkal fontosabb, hogysem egyszeri felolvasás után azt puszta emlékezetből híven és tüzetesen reprodukálhatnám, és sokkal lelkismeretesb vagyok, hogysem valakinek szájába vagy tollába oly szót, vagy kifejezést adni képes volnék, melyet nem mondott, vagy nem irt. Horthy indítványa mellett szóltak: Németh Albert, Csiky Sándor, Balogh, Oláh Mihály, Lipcsey Imre, Aimássy Sándor biz. tagok, ellenben Erdélyi József indítványa mellett Vavrik Béla ; szavazást sürgetett Kulcsár Pál. Végre Horthy indítványa határozattá emeltetvén, a felirat annak tartalma szerint fog a minisztériumhoz fölterjesztetni. Saját nézetem szerint azt vélem, hogy miután a bizottmány többsége elismerte, hogy 'a megyének e tekintetben nincs joga Eger város bizottmányának határozata felett bíráskodni, e nézetnek logikai következménye az lett volna, mit a megye főjegyzője indítványozott is, t. i. a miniszteri rendeletet a város közönsé géhez áttenni ‘mélyé a factum, és mely a megye hatás köréhez nem tartozik. a-\-b. Országgyűlési tudósítás. . Pest, okt. 1. A képviselöház tegnap ismét megkezdte tanácskozmányait, még pedig az akadémiának e czélra berendezett dísztermében, minthogy az ideiglenes országházában jelenleg átalakítási mun kálatok folynak. A tegnapi ülésben, az elnöknek, az időközben meghalt, lemondott s megválasztott képviselőkre, valamint a beérkezett kérvényekre vonatkozó előterjesztése után, Lónyay pénzügyminiszter jelenté: hogy a kormánynak az országgyűlés felhatalmazása folytán aug. 23-án sikerült 40 milliónyi ezíistkölcsönt, mely'azon- ban 60 millió forintig kiterjeszthető, kötni, még pedig, tekintve a i jelen pénzügyi viszonyokat, elég kedvező föltételek mellett. Egy- I úttal fölkéri a házat egy 15 tagú bizottság választására, melylyel ! a kölcsönre vonatkozó minden részletes adatot és föltételt közölvén, annak jelentésével együtt, a kölcsön iránti törvényjavaslatot a ház asztalára letehesse. Elnök javaslatára az indítványozott bizottságnak szavazás utjáni megválasztása a mai ülésre határoztatott. Ezután az ülés, j több tárgy a napi renden nem lévén, eloszlott. A mai ülés eredményéről jövőre. Politikai hetiszemle. Garibaldi, azon pillanatban, midőn a Róma ellen tervezett, sokat emlegetett expeditiót foganatositandó volt, az olasz kormány parancsára elfogatott! Ez a lefolyt hét legfontosabb eseménye, mely a politikai lakoknak egyidöre bőséges discussiók és tudósításokra szolgáltatott alkalmat. — A hires olasz szabadsághős szept. 22-én Arezzoból hirtelen eltűnt, az egyházi állam határa felé vevén útját, hogy azt Sinalunga mellett átlépje. Itt már nagy számú önkéntesek várakoztak rá, mások pedig követték öt. Minden készen volt már a cselekvésre, midőn a florenczi kormány, akarva, nem akarva, kénytelen volt vétót kiáltani. Az önkéntesek, kik már a határon voltak, vagy oda menni szándékoztak, haza parancsoltattak, s Garibaldi a törvény nevében fölbivatott, hogy vonuljon vissza, minthogy pedig ezt tenni vonakodott, elfogatván, Alessandriába vitetett. Elfogadása éjnek idején, egész tisztelettel ment véghez. Egy tábornok, egy ezredes és egy csapat carabinieri kíséretében külön vonaton szállíttatott Alessandria várába. Azonban fogsága csak rövid idejű volt, mert mint a „Gaz. uffie.“ jelenti, az exdictator abbeli óhaját fejezvén ki, hogy visz- szatérhessen Caprera szigetére, miután a kormány ezt a maga óhajával öszhangzónak találta, beleegyezett, s igy Garibaldi már szept. 27-én Genuából egy kormányi gőzösön Caprerába utazott. A tábornok tehát engedetlenségeért felelősségre nem vonatott. Egyébiránt elfogatására is csak kénytelenségből határozta el magát a florenczi kormány. Mint franczia lapok Írják, Párisból tudtára adatott Ratazzinak, hogy ha az invasio ellen határozottan föl nem lép, Toulonból azonnal 15,000 franczia fog Civitavecchi- ába indulni; csak ezen erélyes nyilatkozat folytán határozta el magát a florenczi kabinet ama nyomatékos kezdeményezésre. ^ T ÁR Előre is tudtam ... Előre is tudtam, hogy igy leszen ! Megesett, mitől rettegék: Tüzes szeme felgyujtá szivemet, És most lángolva ég. A vészharangot h’jába kongatom, Oltani senkisem szalad; A szivvilágban nincs szervezve még Tűzoltó-társulat. Közönynyel nézi — bár ő volt oka — Még az a tüzes szép szem is: Mikép emelkedik az ég felé A láng, mint pyramis. Szegény szivem e nagy vész közepett, Hajh! minden segélyt nélkülöz; Jó magam is csak kapkodok, miként Bernát a menkühöz. Vaj mit tegyek éretted, jó szivem ? Mikép használhatok neked ? — Hogy lángjaid eloltsák, hullatok Bőséges könyeket. Narciss. A magyarországi szerbek néhány különös szokása. Kelettől nyugatig, innen majdnem délkeletig szivárványként köríti sz. István országát a szláv törzs különböző ajkú nemzetisé(' Z A. ge; oroszok és ruthenek, lengyelek és tótok, morvák és vendek, horvátok és szerbek a Kárpátok és Alpesek társaságában mint- egy gyűrűt — melynek köve Erdély — képeznek e hon körül. És mindezen népek többé kevésbbé gravitálnak a magyar központ felé, sőt mondhatni, azok nagy része valamint a törvény ! és politika, úgy a nemzeti élet és szokások mezején majdnem egygyé olvadt a magyarsággal. Nem igy a szerbek, kik habár a gyászos emlékű török pusztítások kezdete óta*) Magyarország egyik legszebb vidékét, a dúsgazdag Bánságot, Torontóit, Bácskát, részben Tótországot s Dalmátiát lakják; habár mindenkor osztoztak a magyar sorsában, sőt különös kiváltságokban is ré- 8zesíttettek királyaink által: legkevésbbé sem simulnak a magyarsághoz , egyátalán semmiféle más nemzetiséghez; hanem mereven ragaszkodnak — mennyire csak lehet — ősi intézményeikhez, szokásaik s hagyományaikhoz, úgy, hogy azoktól egy hajszálnyira sem tértek el. Megáll a franczia, angol, s az ég tudja, miféle szokásokba beleélt magyar ember esze, ha okát keresi e tüneménynek; ha ezen kérdést teszi föl magának: miképen tarthatá, s tarthatja fenn 3—4 egész századon keresztül e maroknyi, alig másfél milliónyi nép változatlanul eredeti erkölcseit, még oly helyeken is, hol a lakosság harmadát, negyedét, sőt igenis aránytalan ki- ! sebbségét képezi; midőn a változandó világban az embert, mint | utánozni szerető lényt tekinti: midőn látja, hogy rokonfajai — , mint minden más nemzetek — szomszédjaik szokásaihoz idomították azokat. De ha mélyebb tekintetet vetünk e nemzet életébe ; ha nem feledjük, hogy azon kereszténységhez tartoznak, mely szertartá*) Első bevándorlásuk Zsigmond király idejére esik, s ezóta még báró» ízben t. i. Hollós Mátyás, I. Ferdinánd s I. Lipót alatt jöttek be.
