Eger - hetilap, 1867

1867-09-05 / 36. szám

292

Felolvastatott a helybeli magyar kir. pénzügyi felügyelőségnek folyó évi 6874. számú átirata, mely mellett az Eger városa által a fogyasztási adó-haszonbér leengedése tárgyában benyújtott folyamodványt azzal küldi meg, hogy ezen kérelemnek a szerződés 5-ik pontja szerint a magas minisztériumnak folyó évi 32172. számú intézvénye értelmében hely nem adatott. — Minek folytán, tekintve különösen azon körülményt, bogy a város a jelenlegi árt, nem saját akaratából, de mondhatni, kényszer utján ígérte meg, a mennyiben az idegen bérlők zsarolásától minden áron szabadúlni óhajtván, erkölcsileg kényszerítve volt annak kibérlésére; — ennélfogva a visszautasított kérvény csatolása mellett, az országgyűlés fölkéretni batároztatott a város ezen ügyének pártolása és az illető helyeni előmozdítására.

Felolvastatott a múlt julius bó 28-án kelt képviselői határozat folytán bemutatott tanácsi vélemény, mely szerint a város szabad zúgója az azt készítő Máhr Ferencz ácsmester által hová- előbb kiigazittatni, a város malmait haszonbérlő molnároknak egy havi haszonbérlet leengedtetni véleményeztetik; — ugyanezen véleményben előadatik, hogy miután Schwarz István gözmalmi tulajdonos engedélye csak átalánosságban gőzmalom felállitba- tására szorítkozik, nem tartalmazván semminemű vámörlésre vonatkozó engedélyt, — ennélfogva, ily őrlés betiltására a kellő lépések megteendők volnának. — Végül fölemlittetik, miként Schwarz István oda nyilatkozott, — nehogy ö miatta a város jövedelme csorbulást szenvedjen; — de másrészt, hogy a malmi haszonbérlők haszonbéri leengedést tárgyazó gyakori zaklatásuktól a városi közönség megszabadúljon, hajlandó a város mindkét malmát, a jelenlegi haszonbérfizetés mellett 10 egymásután következő évekre kihaszonbérelni, Ígérvén, hogy a malmoknál szük- séglendő átalakítást saját költségén megteendi, s a letelt haszonbéri évek után a kérdéses malmokat, a reá fordított költségek beszámítása nélkül, a város birtokába visszabocsátja. — A felolvasott vélemény folytán a szabad zúgónak Máhr Ferencz ácsmester által azonnal leendő megkészíttetése elhatároztatván, a többire nézve azon megállapodás történt, hogy mielőtt ez érdemben végleges határozat hozatnék, a jelenlegi malmi haszonbérlők meghallgatandők arra nézve, vájjon hajlandók-e továbbra is a malmot a jelenlegi haszonbérfizetés mellett megtartani, nem számítva semminemű leengedésre. •—Végre:

A közigazgatási tanács — miután a városház alatti boltok, úgy a piaczi és vásári jog haszonbéri ideje ezen év végével lejár — azon véleményét terjeszté elő, hogy a boltok haszonbérbe adására határidőül folyó hó 17-ik — a piaczi s vásári jogra nézve pedig folyó év október hó 15-ik napja tűzessék ki, — bemutatván ezúttal az árverési föltételeket. — A tanács véleménye elfogadtatván, az általa kitűzött határidők helybenhagyattak, ennélfogva mindazok, kik ezen javadalmak valamelyikét kihaszonbérelni óhajtják, — az erre vonatkozó föltételeket folyó hó 7-ik napjától fogva a polgármesteri hivatalban megtekinthetik.

Politikai hetiszemle.

Ismét a salzburgi fejedelmi találkozással kezdjük meg rövid hetiszemlénket, mely még folyvást erősen szerepel a hírlapok hasábjain, a börzéken, és tegyük hozzá, a fejedelmi kabinetekben. Positiv adatokat e találkozás eredményéről a napi sajtó még ma sem produkálhat, de nemsokára talán többet fogunk róla tudni, mert a franczia kormány legközelebb köriratot intézett ügynökeihez, melynek rendeltetése, őket a salzburgi talál kozás iránt felvilágositani. Ezen okmány szövegét már aug. 25-én állapította meg Napóleon belügyminiszterével. A franczia hivatalos „Moniteur" szerint, a salzburgi találkozás nemhogy aggodalmak s nyugtalanságokra adna alkalmat, sőt ellenkezőleg az európai béke uj biztositékakép tekinthető. A bécsi „Presse“ is „megbízható forrás“ után Írja, hogy az ott tárgyalt ügyek alapgondolata : a béke fentartása volt. Napoleon császár Francziaor- szágban legközelebb tett körútja alkalmával Arras, Lille és Amiens városokban beszédet tartván, mindenütt a békét hangsulyoz- tatá; „bizalom a jövőben,“ ez képezé a császár beszédének lényegét. Ezen békebeszédek valóságos tüntetés jellegével bírnak, a császár, úgy látszik, a salzburgi találkozásból eredt aggodal- 1 makat akarta eloszlatni, ez azonban a lapok tudósításai szerint,-4 T A R

Balzsam-cseppek.

Szép arczod pírját rég letörlé Súlyos kezével a bubánat,

S te még folyvást gyászolsz szivedben,

Szemed hő könye meg-megárad.

Tudom, jó asszony : veszteséged A legnagyobb, mi anyát érhet;

De a legbölcsebb akaratnak Hajtsunk, lemondva, fejet s térdet.

Az élet telve szenvedéssel,

S a sors hányat vigasztalan hagy ! ?

Tekints körül, s tapasztalandod,

Hogy sokaknál te boldogabb vagy.

A két szép rózsabimbó közzül,

A kik szivedből sarjadzának,

Egyik vidáman mosolyog még Vigaszul a sújtott anyának.

S aztán az elvesztett helyett is Uj bimbó fakadhat szivedből . . .

A tölgy is lám elveszti lombját,

De újra, meg újra kizöldül.

Hagyd hát a bút gyors szárnyra kelni!

Kedves halottad ím az égben Mosolygva int feléd, s gagyogja:

„Boldog vagyok, ne könyezz értem!“ Philomela.

Egy hőslelkü nő.

— Elbeszélés a franczia forradalomból. —

(Vége.)

A poharak csengtek, a szemek szikráztak , s a bor patakként folyt.

(' Z A.

Ekkor Danton tekintete az idegen nőre esett, ki alig mert lélekzeni, s a sok bortól felhevülve kiáltá:

„No szép asszony, most csak velünk tart ! Csak nehány cseppet ízleljen, ez igen ártatlan spanyol bor . . . .“

„Hm, hm!“ morgá egy vendég, látva, hogy a felszólított mint márványszobor ült, — a polgárnő nem annyira a bortól mint inkább a mámortól fél. Én fogadok, hogy nem iszik velünk a nemzet javára.“

E baljóslatú megjegyzés visszaadd egész lélekjelenlétét a szerencsétlen nőnek.

„Hazudtolja meg a gunyolódót, biztatá Danton a nőt, mutassa meg, hogy ön jó honleány, s méltó arra, hogy a legtekintélyesebb conventi tagokkal koczczintson.“

Duportail asszony ama női méltósággal állott fel, mely a legféktelenebb kicsapongónak is tiszteletet parancsol, vévé a poharat, melyet a háziúr neki reszkető kézzel odanyujtott, s ivott a nemzet javára.

Viharos tetszés tölté be a termet.

„Ej mit,“ -— kezdé a legifjabb vendég, véget akarva vetni a politikai veszekedésnek — azt hiszitek, nem eleget tettünk a politikának, ha reggel nehány tuczat újságot elolvastunk, a conventi gyűlésben megjelentünk, a clubokba elmentünk, s a napi eseményekről röpiratokat összefirkáltunk ? Oly embereknek, mint mi vagyunk, nem inkább azt kell-e Archelaussal mondanunk: Ma estve mulassunk, hagyjuk holnapra a sötét dolgokat! Tegnap Maillard remekül énekelt az operában, hallottad Danton ?“

„Hallottam-e? felele Danton. A hajam mind az ég felé állt. Csodálatos, a hogy én rám a zene hat. Fiatalabb éveimben én is megkisérlettem az éneket, s nem rósz énekes lett volna belőlem, mert mikor én énekeltem, még a falak is remegtek, mint a nyárfalevél.“

„Akkor nem lett volna kedvünk meghallgatni, mert még most is majd ránk zúdítod a convent falait hangoddal“ mondá Levasseur.

A társaság harsány kaczajba tört ki.

Az igazságügyminiszter erre a nő felé fordult.