Eger - hetilap, 1867
1867-08-22 / 34. szám
276 Politikai hetiszemle. A fejedelmi találkozás Salzburgban, képezi most a politikai jelszót. A franczia császári pár, mint Salzburgból f. hó 18-ról táviratilag jelentik, oda az említett nap délutánján érkezett meg, s azonnal fogadtattak a császár és császárné, valamint Lajos Viktor fökerczeg s a hatóságok által. A két császári pár kölcsönös üdvözlését a távirat igen szívélyesnek mondja. A bajor és würtembergi királyok szintén részt vesznek ezen összejövetelben. B. Beust, gr. Festetich és gr. Andrássy miniszterek is Salzburgban vannak. A miniszterek bemutatása alkalmával Napoleon császár Beust bárót észrevehetöleg kitüntette. Másnap, 19-én, déle lötti órákban a két uralkodó bizalmas értekezletet tartott. Hogy a két császár ezen összejövetelének politikai jellege van, az kétséget sem szenved; de hogy mily politikai tervekkel lép föl Napoleon, azt talán majd csak később fogják az események kideríteni. A „Journal des Debats“ bécsi tudósítója a iranczia-osztrák szövetség eshetőségét és ezen szövetség indokait közelebbről fejtegetik E szerint Salzburgban a szövetség kérdése mindenesetre szóba jőne, minthogy az összejövetelnek azon határozott politikai czélja van, hogy megállapodás jöjön létre a jelenleg mindinkább előtérbe lépő keleti kérdés és azon eszközök felett, melyek által Oroszország törekvéseit egyensúlyozni lehessen. Második sorban a mexicói ügyek állanának, melyek egyaránt illetik a franczia és osztrák udvart. Az értekezlet harmadik tárgyául végre a délnémet államok helyzete jelöltetik ki. Mindenekelőtt azonban a keleti kérdés és azon veszély forog szőnyegen, mely azáltal, ha az északi óriás lábát a balkáni félszigeten megvetné, Ausztriát s vele egész Nyugatot fenyegethetné. E részben valami közös megállapodás annál kívánatosabb volna, minthogy Keleten a viszonyok mind fenyegetőbbé válnak, s az összes suzerain tartományok, a kis Montenegrót sem véve ki, forrongásban vannak. Krétában a harcz még mindig változó szerencsével foly; ha a törökök egy helyen előnyt vívnak ki, másutt ismét ők képezik a vesztes félt. Görögország ezalatt folytatja fegyverkezését; legközelebb egy kis hajóhad szereltetik föl, s 30,000 ember föl- fegyverzésére nemsokára meglesz a szükséges anyag. A Porta a Görögországgal való szakítást kikerülhetlennek tartja, miért is Omer basát odautasitotta, hogy álljon készen, hogy hadserege nagyobb részével együtt az első felszólításra a török-görög határok felé indulhasson. Nem lehet többé kétség, hogy a krétai kérdés oly pontra jutott, melyen annak elnapolása ezentúl már alig lehetséges. A Caneában székelő consulok segélykiáltása, melyet ezek az emberiség érdekében kormányaikhoz intéztek, már is azt eredményezte, hogy valamennyi nemzetektől hadihajók érkeznek Kréta partjaihoz, hogy a harczoló keresztények védtelen nejeit s gyermekeit a török katonaság kegyetlenkedéseitől megmentsék. Ezen hajók a menekvöket, a Porta tiltakozása ellenére, százával, sőt ezrével is szállítják át Görögországba. Ratazzi olasz miniszterelnök és Garibaldi közt, ezek barátai az utóbbi időben közeledést akartak létrehozni. Értésére adták Garibaldinak, hogy a római kérdés megoldása már diplomatiai utón megkezdetett, a mennyiben Eatazzi erősen szorgalmazza a római antibesi légió feloszlatását. A két egyén kiegyeztetése ugyan nem sikerült, de Garibaldi — ha a „Fr. Ztg.“ jól van értesülve — lemondott a tervezett expeditióról Róma ellen — legalább egyelőre. Az e czélra titokban toborzott önkéntesek egy része Prim tábornokkal Spanyolországba akar menni, hogy az ottani kormányt megbuktassák. Jellemző, ha való, hogy a Spanyolországba szánt expeditiót előkészítő bizottmány élén egy porosz áll, s hogy a felcsapó önkéntesek fejenkint 100 tallért kapnak fényes porosz ezüstpénzben. Varsóból ismét egész sorát közük az orosz kormány azon rendszabályainak, melyek Lengyelország oroszitását czélozzák. Az ottani kath. egyházi akadémiát a kormány feloszlatta. Augustovó és Sandomir egyházmegyék, valamint a szomszéd varsói és lublini egyházmegyék eltörlését kimondó ukázok hir szerint már elkészültek. A chelmi egyesült görög egyházeultus oroszitását a kormány ernyedetlen szorgalommal folytatja. Az egyházakból mindenütt eltűntek a padok és orgonák, s a lengyel nyelv helyett az egyházban és iskolában az orosz nyelv hozatott be. A lublini kormányzó kihirdette, hogy kerületében ezentúl csak orosz nyelven szerkesztett kérvények nyújthatók be. A kormány felszólította a lengyel püspököket, hogy delegáltakat küldjenek a „római kath. collegium“-hoz, mely az oroszországi kath, egyház legf. hatóságaként Pétervárott állíttatott fel. — Ilyen dolgok történnek a sze gény Lengyelországban, mely már csak névleg létezik ! A Dunafejedelemségek állapota napról napra roszabbá válik. A miniszterkrisis ott napirenden van. Most Cousa két volt minisztere bízatott meg a kormány megalakításával. A két fejedelemség úgyszólván mint két ellenség áll egymással szemközt; Moldva rég megunta az uniót, s el akar szakadni Oláhországtól, kétségtelenül Oroszország titkos izgatásai folytán, mely aztreméAzt is megérem ............ A zt is megérem, hogy az emberek Sajnálnak, hívén : a szivem beteg, Jó emberek, ne sajnálkozzatok, E szív nem beteg, e szív már halott. Csak kisérteni kel föl olykoron, Midőn a múltak bűvös álma nyom ; Mert higyétek el . . . úgy van, igazán . . . Egykor én is, hajh! én is álmodám. Álmom nem fösté rafaeli kéz, Mely a dicsőség lángegébe néz, S nem alkotá ős Fidiász dicsőn, Hogy túlragyogjon téren és időn. Nem gyönyörtenger habján jött ide, Hajnalrózsák közt, mint Afrodite, Nem jött miként egy 1 u k u 11 us i kép , Hol az élet csak — egy pompás ebéd. A jó természet egyszerű keze Volt, mely álmomba egy képet füze: Zöld ákáczfák közt fejérlö lakot, Fejérlő házon rózsás ablakot. És a rózsák közt tündér-valakit, Szelíd mosolylyal intőn, mint a hit, Sötét pillák közt két darab zafír, Mely szebb a mennynél akkor is, ha sir. R C Z A. {*Kezemben tarka mezei virág, Melylyel a tavasz ottkünn megkínált, És lábaimhoz hinté szerteszét, Mig arczizzadva fogtam az ekét. Elvettem tőle, — most neki adom, És behajlék a rózsás ablakon, Keblemmel hajlék ... ott tövis vala, Szivem megvérzé, — szivem megliala, i Az álom eltűnt. A tündéralak , Tavasz és rózsák mind elmúltának ; De a tövisről jót nem állok én, Aligha itt nincs — szivem fenekén ......... S as. Egy hőslelkű nő. — Elbeszélés a franczia forradalomból. — Midőn 1793-ik évben a forradalmi törvényszék Párisban felállittatott, Duportail ur egyike volt azoknak, kik az elfogandó s kivégzendő gyanúsak névsorában helyet foglaltak. Fiatal korában Nyugat-Indiában roppant vagyont szerzett ügyes, szellem- dus életrevalósága által. Később elvett egy gazdag, szép, kedves spanyol nőt, kivel Francziaországba, Párisba jött. Egyideig boldogul éltek, s mivel két szép gyermekük is volt, boldogságuk teljes volt. De mikor az ember boldogsága oly rövid 1 Az eb, ha lánczárói leszabadul, vakon mar meg mindenkit, még gazdáját is. A franczia nép, mely lánczait széttörte, ellenáll- hatlan, örült vadsággal fordult elnyomói ellen. Duportail azt hitte, hogy az egész dolog nem lesz egyéb utczai zavargások s
