Eger - hetilap, 1867

1867-08-22 / 34. szám

277 li, hogy az elszakadt Moldva az ő karjaiba fog menekülni. Mind­jobban terjed azon meggyőződés, hogy Károly fejedelem trónja rövid idő alatt összeroskad. A magyar orvosok és természetvizsgálók XII ik nagygyűlése, mint tudva van, Rimaszombatban tartatott meg az előre meg­alapított progamm szerint. A nagygyűlés f. évi aug. 12-én nyilt meg a rimaszombati helv. hitvallásunk templomában , mely egészen megtelt, s számos hölgy foglalta el a karzatokat. Az első elnök, Ágost szász-koburg-gothai herczeg a megjelenésben akadá­lyozva lévén, Kubinyi Ágoston másodelnök elnökölt, s tartá a megnyitó beszédet, melynek szaktudományi részében a hazai für­dőinknél behozandó javításokat fejtegető. Utána Rimaszombat város polgármestere tartott üdvözlő beszédet, majd Kovács Endre alelnök beszélt. Ezután több szaktudományi felolvasás tartatott, igy Rónay Jáczint a kenti barlangról (Angliában) Fret­ter F. Gömörmegye földtani viszonyairól, dr. Grosz a közegész­ségi intézeteknek a közjólétre való befolyásáról értekezett, dr. Arányi Lajos pedig Hunyad vára mintáját mutatta be érdekes magyarázattal. Ugyanezen ülésben olvastatott fel Ágost, szász- koburg gothai herczeg levele, melyben sajnálattal tudatja a gyű­léssel , hogy bármennyire óhajtott is a gyűlésen személyesen megjelenni, családi viszonyai gátolják e szándéka teljesitésében. — Felolvastattak a középponti állandó bizottmány jelentései a pályázatok eredményéről, melyek szerint a dr. Lészai Dániel ál­tal kitűzött 12. db. aranyat a hunyadmegyei ezementmész elem­zéséről Böhm Gusztáv, a Hidegbéthy Antal által kitűzött 100 db. aranyat „Uj magyar gazda“ czimü munkáért dr. Entz Ferencz, a Buda város által kitűzött s gyűjtések által 300 frtra szaporodott pályadijt dr. Török János nyerte el. Dr. Rózsay pénztárnok s dr. Halász Géza ellenőr jelentéséből kitűnt, hogy a pénztári készlet 1129 frt 10 krra rúg; az erre vonatkozó számadások megvizsgál­tatván , helyeseknek találtattak. — A pesti takarékpénztár 1866. és 1867-ben is a nagygyűlés rendelkezésére 200 forintot bocsá­tott, miért jegyzőkönyvileg köszönet szavaztatott. —Majer István esztergomi kanonok felszólitá a gyűlést, tűzzön ki valamely, a me­zőgazdasági ipar emelésére czélzó pályakérdést, s e végből a kitű­zendő díj alapjaid 100 frtot bocsátott a gyűlés rendelkezésére. — Kovács Endre alelnök a honi ásványvizek s fürdők nagy fontos­ságát adván elő, ezen ügy előmozdítására 100 db. aranyat tűzött ki a két év alatt megjelenendő legjobb pályaműre, mely a hazai ásványvizeket Írja le. — Indítványba hozatott, hogy a nagy­gyűlés azon városokban, hol gyülésezett, maradandó emléket hagyjon. Az emlék minősége iránt több rendbeli indítvány emel­tetett, mig végre Arányi indítványára abban történt a közmegál­lapodás, hogy a gyűlés helyén jövőre fölirattal ellátott ércztáb- lát hagyand a nagygyűlés maradandó emlékül. A gyűlés d. u. l'/a órakor ért véget, mire nagy lakoma kö­vetkezett, mely taraczklövések közt vévé kezdetét a főtéren ez alkalomból készült sátorban. A vendégek száma mintegy 650-re rúgott. Az asztalnál Rimaszombat hölgyei s ifjai szolgáltak. A lakoma alatt természetesen számos lelkes toaszt is mondatott. Mindenekelőtt Kubinyi Ágost emelt poharat a magyar királyért, a királynéért s a királyi gyermekekért; Dapsy Vilmos Ágost szász-koburg-gothai herczegre, Grosz gr. Andrássy Gyula minisz­terelnökre, Arányi a gömöri szépekre , Miklovics Kubinyira, Ró­zsay Rimaszombat városára mondott felköszöntést sat. A lakomát tánczmulatság követte. Este 9 órakor tűzjáték volt, mely azonban nem igen sikerült. Aug. 13-tól kezdve 22-ig részint szakülések tartattak,részint kirándulásak rendeztettek Ajnácskőre, az ózdi vasgyárakba, Put- nokra, az aggteleki barlangba, Rozsnyóra, Krasznahorka-Váraly- lyára, Dob sin ára, Pohorellára, a Királyhegyre és Murányba. A nagygyűlés tartama alatt gazdasági és iparkiállitás, bál, dalárda hangverseny, színi előadások sat. szórakoztatták a Rima­szombatban megjelent orvosokat és természetvizsgálókat. Az aug. 17-iki bezáró közülésben a jövő évi, XlII-ik nagy­gyűlés helyéül Eger városa tűzetett ki. Egeren kívül Győr városától is kaptak meghívást a magyar orvosok és természet- vizsgálók. Elnökül egyhangúlag Bartakovics Béla egri ér­sek ö nmlgát; alelnökül Kubinyi Ferenczet és dr. Flór Ferenczet; jegyzökül dr. Kátai Gábort és dr. Albert Ferenczet választották. A párisi világtárlat. VI. Az egyiptomi kiállítás. Ki ne tudná, mikép Egyip- i tóm egykor a tudomány és cultura magas fokán állott, bogy a ! régi görög műveltség leánya volt csak az egyiptominak?.. Ez I országgal, mely a vallás és történelem legnagyobb hőseit: Mózest, Jézus Krisztust, Mohamedet; nagy Sándort, Julius Caesárt, An­zendüléseknél, s hogy a nemességnek sikerülni fog, a fékvesztett tömeget rendre utasítani. Azonban neje tovább látott, s rábírta nagy nehezen férjét, hogy Párist minél előbb hagyják el. Duportail asszony még az nap összeszedte drágaságait, két gyermekét felöltözteté az útra, s várta a reggelt. Férje azon nap este szokatlan halványan tért haza. Midőn szép, fiatal nejét s két kis gyermekét meglátta, megtörve dobá magát le egy tám- lányba, s eltakarva arczát, fájdalmas zokogásban tört ki. „Fernand, férjem, vigasztalódjál. Holnap elhagyjuk ezt az iszonyú helyet. Elmegyünk Bordeaux-ba nagynénénkhez, s on­nan vissza a kedves Indiába.“ A férj nem tudott szólni. Átölelé nejét, s megsemmisülve suttogá: „El vagyunk árulva!“ „Hogyan ? szólt neje. Beszélj, férjem.“ „A kapu előtt gyanús egyéneket láttam, kik kémlelve vizs­gálták kocsinkat. Minden léptünkre figyelnek. Mit tegyünk?“ A nő pillanatig gondolkozott, azután az asztalhoz lépett s csengetett. Bizalmas komornájuk lépett be. „Fülöp, ad-e egy éjjelre szállást?“ „Kinek, asszonyom ?“ „Nekünk.“ „Oh ! mily öröm ez nekem, asszonyom.“ „Elhiszem. Most pedig vezessen szállására, Fülöp. Férjem majd nehány óra múlva követni fog.“ Duportail asszony alig tudá felindulását legyőzni, amint há­za kapuján kilépett két gyermekével. Sűrűn elfátyolozá arczát, s követé inasát a vad, lármás tömegekkel telt utczákon át. A sorompóhoz közel megállották egy kis ház előtt. Ez volt a hű Fülöp laka. „Hogy van, Margit néni?“ mondá Duportail asszony a ház ajtaját kinyitó nőnek. „Bizony szomorú időket élünk“ — feleié Fülöp neje, ki min­denkép szomorú akart lenni, de nem sikerült, úgy örült szép ven­dégének. „Margit néni, két gyermekemnek csináljon ágyat — hadd pihenjenek, holnap nagy útra megyünk.“ „Ön elhagyja Párist, asszonyom?“ kérdé Margit nyug­talanul. „Igen, a nagyobb baj kikerülése végett távoznunk kell egy időre“ ... „Oh Istenem! csak aztán a sorompónál föl ne ismernék . . . szóla Margit, szemeit az égre emelve. Azok az átkozott vörös sapkások minden kocsit, mely Párist elhagyja , megvizsgálnak, s már temérdek szökni akaró nemest feltartóztattak, s guillotin alá visszahoztak.“ A szép spanyol nő, ki izgatottan járkált fel s alá a szobá­ban, e szavakra elsápadt. É perczben kocsizörgés hallatszott; Duportail asszony az ablakhoz futott, s ijedten tekintett ki. „Ez az én fogatom . . . Hah itt jő férjem is.“ Áz ajtón csakugyan férje lépett be, ki megragadva neje ke­zét mondá: „Kedves nőm, nincs veszteni való idő, hamar üljetek fel a kocsira.“ „Hát te Fernand?“ „Hogy feltűnést ne okozzak, én majd gyalog megyek át a sorompón, s Párison kívül majd veszek egy lovat, s utólérlek.“ Duportail asszony könyekbe tört ki , kérte férjét, hogy vi­gyázzon magára, s gyermekeivel felült a kocsira, mely el­vágtatott. A sorompónál a kocsit csakugyan megállították, s mindkét j ajtaját felnyitották. Ijesztő alakok vörös sipkákban vevék körül a kocsit. *

Next

/
Thumbnails
Contents