Eger - hetilap, 1867
1867-08-15 / 33. szám
270 jelen értekezésem tárgyául fölveszem nyugat kevéssel beérő népének, s keletnek, a kényelem és fényűzés hazájának nehány épületét: a xochicálcó-i templomot (Mexicóban); az amerikai gyarmatos-házat (az Egyesült-Államokból); a brussai mecsetet; török fürdőt; a bosporusi kéjlakot (kiosk.) 1. A xochicálcó-i templom. Mielőtt Amerika földé re európaiak tették volna át lábaikat, Mexico már a társadalmi élet s a művészet bizonyos fokán állott; mutatja ezt a xochicál- cói templom, melyről, hogy tudomást vön a tudósvilág, nincs huszonöt éve, s melynek hű utánzását csodálja a szakértő, és megbámulja az avatatlan Párisban. Amerika meghódításának történetében olvasunk bizonyos kegyetlen emberáldozatokról, melyekkel az őslakók ingerült isteneiket megengesztelni igyekvőnek. Nem irom le, mily vad őrjöngéssel vonszolák a szegény megkötözött spanyolokat az oltárra, nem, hogy — táltosaik mikép fojták meg a fehér ördögöket, (ilyeknek hitték, és igy nevezték az európaiakat), csak azt említem föl, hogy e rémitö templomok egyike a xochicálcói is. Hogy e templomok mily borzasztólag szépek voltak, bizonyítja egy spanyol tiszt, ki egy ily templomban több ezerre menő koponyát olvasott meg, melyek a jámborság és istenesség jeleül-e, vagy pedig a szép iránti előszeretetből csupa ékesség gyanánt tétettek ki? nem tudom, nem merem eldönteni. A xochicálcói templom falai hieroglyphokkal vannak kiczifrázva, melyek kidomborodó alakokat képeznek. Belépve a szemlélő látja a kőoltárt, melyen öt izmos papi személy a maguk módja és szertartása szerint meg- fojták a szegény áldozatokat, melyek véres szivei kedves áldozatkép mutattatának be a napnak. A nap tiszteletére megsütött sziveket a papok ették meg, az élettelen hulla a templom lépcsőin ledobatott, melyből a kegyetlen kannibálok vad lakomát csaptak*) A mars-mezei templom magasan fekszik, s lépcsők visznek fel hozzá, fölül köröskörül széles tér környezi; domboralakjain jól kivehető a mexicói nő, és alvó gyermek s férfi alakja. A falakat belül szőnyegek borítják, az ablakokon színes üvegek vannak, mi anachronismus. Szóval, az egész oly különös, hogy tudóst és tudatlant egyaránt érdekelni látszik. 2. Az amerikai kivándorlóit háza. Van a világtárlaton két kisszerű épület, melyeket sem aranyos czifrázatok, sem phantasticus szobarajzok nem díszítenek, melyek szobrokkal *) Mexico még most is gyűlöli az európaiakat, s még mindig kedveli az emberáldozatokat, csakhogy azt többé néma napnak, mint négyszáz évvel ezelőtt, hanem a köztárssaság tiszteletére teszi: ki nem tudja a legújabb mexicoi eseményeket s Miksa véres kivégeztetését? F. hiányoztak, kik késedelmükkel nyugtalanítottak minket. Sher- i bettel, thea s vizpipával akartak kárpótolni, midőn jelenték, hogy a színészek a niaverani utón, a shach kéjlaka s nyári mulatóhelye felől közelednek, hol a királyok királyának és a királyné anyjának játszottak, s hogy nemsokára Rustemabádban lesznek. Végre csontot s velőt rázó trombitahangok tudatták azok megérkeztét s a darab kezdetét. A társulat egy igazgatóból, s körülbelől 12 férfi és ugyanannyi fiúból állt. Ez utóbbiak a mo- harremi színjátékok ideje alatt elhagyják mesterségüket vagy egyéb foglalatosságaikat, s a színigazgatóhoz szegődnek, vele vándorolnak, és a hol kell, ott játszanak. Hogy azonban gyenge emlékezőtehetségükön segítsenek, a szerepet, hosszú lapra Írva, mindenik kezében hordja, s annak idejében leolvassa. E női szerepeket is férfiak játszszák ; a szent személyeket csak úgy szabad személyesiteni, ha az arczot zöld fátyollal elfödik. A mo- harrem-hónap 10 első nap jában adott darabok tárgyát a perzsa szentek, de főleg Ali fiának, Imam Husseinnak s gyermekei és hozzátartozóinak Bagdad közelében eső Kerbela síkján történt halála s vértanusága teszi. A játék alatt a törökök s arabok, mint Imam Hussein ellenségei ellen a legdühösebb s komolyabb átkok szórattak. Habár nem értettem mindent, mit a színészek éneklő hangon elmondtak, mégis mélyen meghatott az előadás élénksége s a kifejezés valódisága, a fájdalom és panasz hti kinyomata, mit a közönség mutatott. Ordítottak, sírtak, mellüket s arczu- kat megvérezték, kisebesitették, sőt láttam férfiakat, kik kővel törték össze mellüket. Minél inkább közeledett Imam s családjára a veszély pillanata, annál dühösebb lett a néző tömeg, a színészek folytonosan szórták fejükre az apróra vágott szalmát, s ágyékukat verve, mindig vadabbul ordítottak: Vai! Vai! ja Hassan !ja Hussein! vagy más faragványokkal nem bírnak, — ez az amerikai kivándorolt gyarmatos háza s az iskola. A részarányos, s nagy részben faépület unalmas leírásával nem fárasztom a tisztelt olvasót, főleg miután kevés gyakorlati alkalmazását lehetne ajánlani, hanem e helyett röviden érintem az amerikai társadalmi élet főbb mozzanatait. A nagyterjedelmü s még lakatlan területeken ingyen lehet földhöz jutni, s az illető hatóság tiz dollárért betáblázza, törvényes urának ismeri és avatja föl a kivándorlottat. Bárhol üt tanyát a kivándorlott, mindenütt jó fogadtatásban részesül; szomszédai mindenkor örülnek jöttének. Ott egyetlen szorgalmas embernek jötte is nagyot lendít a gyarmat ügyén ; mert a gyarmatosok tökben lesznek, többnek jobban sikerül minden, miután több kéz hamar kész. Ha húszán vannak, utakat építenek, ha százan, vasutat vezetnek birtokukra. így lesznek faluvá a majorok, igy növi ki magát nemsokára várossá a falu; a ter- mesztmények üzletbe bocsáttatnak, pár év vagy évtized — és kész a milliomos. A mint a kivándorlott megérkezik, legelőször is leendő szomszédjait látogatja meg, kik olykor hatvan mérföldnyire is ellaknak egymástól. A gyarmatosok napot határoznak, melyen egyesült erővel házat építenek uj társuknak. Addig ö és legközelebbi szomszédai fát vágnak, s azt megácsolják. A kitűzött napon a munkások megjelennek, s az uj gyarmatos, ha képes, megvendégeli őket. Négy oszlop képezi az épületfőt, a közbenlevö tér közönségesen vályoggal rakatik be. Az ablakok minél egyszerűbbek, ez értendő az ajtóról is. A gyarmatos, ha dolgozni akar, bereteszeli, betámasztja az ajtót, hogy valamely állat szobájába ne vehesse magát. Tolvaj ott nincs. Bár a gyarmatos ilykép emelt kezdetleges háza mind igen egyszerű s kevés kényelmet igér, mégis az égalj változata szerint : délen jóval magasabban s szilárdabban van építve, hogy a kígyók és más vérengző állatok s a zápor ellen biztos menhelyet adjon; északon leginkább arra van figyelem fordítva, hogy szél- és légmentesek, azaz olyanok legyenek az épületek, hogy a hideget be s a meleget ki ne egykönnyen bocsássák. A házat kerített tér veszi körül a háziállatok számára; a legtöbb esetben azonban, hogy tartásuk semmibe se kerüljön, szabadon eresztik, de ez esetben nehezen lehet őket összehajhászni. Még más okból is szokás elkarózni, mintegy elbástyázni a ház körötti tért, hogy a háza gyakori prairie (rét)-égések áldozatául ne essék. A sertésszerzés képezi a gazdasági teendők elsejét. Amerikában a sertés elkerülhetetlenül szükséges, ez képezi a gazdaságnak l Hetvenkét nyíl által találva Hussein, végperczeiben elégtételt látszik találni abban, hogy egy frank követ királya segélyét ajánlja föl neki. E jelenetnél akaratlanul is felénk fordult mindenki szeme. De a jámbor Imam minden segélyt visszautas it, egyedül Isten akaratába ajánlja magát. Most halálát ábrázoló jelenet kezdődik. Azon pillanatban, midőn nyilaktól átfúrt testéből a piros vért folyni látták, a nézősereg tomboló dühhel emelkedett föl, s nyomult a színpad felé; én félni kezdtem, hogy a szabadjára eresztett fanatismus ellenünk fordul. De az csak az Imám elleneit képviselő szinészekre irányult, annyira, hogy a lehető leggyorsabban kellett visszavonulniok, ha a vallásos népdtth áldozatai lenni nem akartak. Az ily játékoknál gyakran valóságos harcz fejlődik ki, mely rendesen több személy halálával végződik. Az ily halált azonban mint Istennek kedves áldozatot tekintik, s bár a könnyen indulatba jövő perzsa nem nagyon vágyik utána, de nem is retteg attól. Demavend kis városban, mely Teherántól 2—3 napi járásra, hasonnevű hegy közelében fekszik, évenkint nagy vallásos verekedések tartatnak. A meghalt sorsát, mint ki a paradicsomba ment, általánosan irigylik. A roppant lázangás daczára is minden csendesen folyt le. Bevártuk, mig a tömeg elszéled, azután a lépcsőkön le a mecset udvarába mentünk, s a nevető nép közt, katonák és szolgák kíséretében lakásunkra értünk. Végre megjegyzem, hogy e színjátékok eredete igen régi- Az első utazók egyike Olearius Ádám már 1635-ben látott ilyeneket, s azokat le is irta. L. L.
