Eger - hetilap, 1867

1867-07-04 / 27. szám

217

az ezüstnél, melynek jelentékeny értékváltozásaira oly nagy befolyású tényezők hatnak.

Hogy mennyire fontos az aranynak ezen értékállandósága akkor, midőn arról van szó, hogy az arany vagy ezüst használ- tassék-e törvényes értékmérőül, árról könnyen fogalmat alkothatunk magunknak, ha a pénzlábat, mely ép úgy mértéke az értéknek, mint mértéke a font a súlynak, vagy az öl a hosszúságnak, ez utóbbiakkal párhuzamba állítjuk, és kérdezzük, hogy valljon mi szilárdítja meg inkább a forgalmat, ha fontunk 5—6 lattal bizonyos időközben növekszik, s ismét a törvényes értéken annyival alább száll, vagy ha állandóan megmarad azon állapotban, melybe azt a törvényhozás bölcs határozata helyezte ? ügy hiszem, hogy kétségtelen ez utóbbi esetnek helyeseltetése, a mi pedig áll a mértékek egyik nemére, az áll a másikra is, ez okból tehát kívánatos, hogy, oly ércznem választassák értékmérőül, mely legkevésb bé van kitéve értékváltozásoknak, s hogy ez ércznem az arany, azt az előzmények után mondani sem szükség. (Folyt, köv.)

Saary Ferencz.

Megyei ügyek.

Eger, jul. 3.

Heves-Szolnokmegye bizottmányi nagygyűlése jun. 27-én és a következő napokon folytattatván, a tanácskozmányok érdekesb tárgyait itt közöljük t. olvasóinkkal.

A pénzügyminisztérium arra hívja fel a megye közönségét: hogy utasítsa az alispáni hivatalt, miszerint az, a pénzügyi felügyelőségek által adóügyekben hozzá intézett megkereséseknek eleget tegyen, s erre nézve utasítva legyenek a járási tisztviselők is, hogy a kir. adóhivatalok és hivatalnokoknak az adóbehajtásnál segédkezet nyújtsanak. — Mely fölhívás folytán az alispáni hivatal s a szolgabirák oda utasittattak, hogy az adózó nép érdekeinek lehető kímélése mellett, a miniszteri rendeletnek elegettenni igyekezzenek, s hogy rendkívüli eseteknél a végrehajtás előtt adják be jelentéseiket.

Egy belügyminiszteri rendelet folytán a bizottmány oda utasitá a fő- és alszolgabirákat, hogy a járásaikban lakó volt honvédek árváit, özvegyeit s rokkant jait mielőbb összeírják és bemutassák ; a segélyre igényt tartók körülményeinek kipuhato- lására pedig a föispáni helytartó ur elnöklete alatt Puky Miklós, Okolicsányi József, Lenkey Károly, Poppel Gyula és König Endre urakból álló küldöttség neveztetett ki, s Kürthy Ferencz főszolgabíró, Szalay Miklós esküdtjével odautasittatott, hogy magukat e tárgyban a megyében létező honvédegyletekkel érintkezésbe tevén, az azoknál található adatok felhasználásával e tárgyban készítendő munkálatukat mielőbb mutassák be.

A belügyminisztérium tudatja, hogy Nógrádmegye régi megyei pecsétjén kívül még két, a megyei czimerrel ellátott pecsét használatát határozta el, a köriratokkal: „Nógrádmegye közönségének pecsétje“ és „Nógrádmegye törvényszéke telekkönyvi osztályának pecsétje.“ Mi tudomásul vétetett.

Ezután a szolnoki törvényszék részletes jelentést tett az ügyiratoknak a provisorialis hivatalnokoktól lett átvétele, a munka halmaza, s a bírói tagok csekély száma iránt, egyúttal a személyzet szaporítását, s a mintegy 50—60 ezer ftnyi letéti pénz és értékes okmányok kezelésére pénztárnok kinevezését kérvén. — A személyzet szaporítása méltányosnak találtatván, még egy ülnöki állomás rendszeresítésére a belügyminisztérium fölkéretni határoztatott, a letéti pénzek ideigl. kezelésével pedig a törvény- széki levéltárnok egy ülnök ellenőrködése mellett megbizatott, a személyzet további szaporítása azon időre halasztatván, midőn a megye majd kellő pénzerővel rendelkezhetik.

Felolvastatott a szatmármegyei bizottmánynak f, évi máj.

1-én tartott üléséből kelt barátságos levele, mely ama bizottmánynak a felelős kormánynyal szemközt követendő magatartását pártolás végett tudtul adja. Mely körlevél, miután a megye e tárgyban önálló határozatot hozott, tudomásul vétetett.

Indítvány tétetett, hogy jövőre a nagyobb fontosságú tárgyakban teendő javaslatok megfontolására idő engedtessék, s erre nézve szabály alkottassák. Minek folytán tanácskozmányi szabályok készítésére Szalay József elnöklete alatt Babies János, Halasy Kázmér, Németh Albert, Pap Pál és Erdélyi József tagokból álló küldöttség választatott.

A belügyminisztérium a f. évi junius hóra kért 12,000 ftnyi javadalmazás utalványozásáról értesítvén a megye közönségét, azt egyúttal a legszigorúbb takarékosságra figyelmezteti. Ennek kapcsában felolvastatott a költségvetési küldöttség hivatalos jelentése, melynek jegyzőkönyvbe iktatása elhatároztatott.

Indítvány folytán elhatároztatott, hogy a megye 1861-iki tisztviselőinek elmaradt, de felsőbb helyről már utalványozott fizetése folyóvá tétele abelügyminiszteriumhoz teendő fölterjesztés által sürgettessék. — A tiszti fizetések iránt határoztatott, hogy azok havonkint adassanak ki.

Felolvastatott a vallás- és közoktatásügyi minisztérium felAz ártatlanul elitéit.

(Beszély.)

Csendes éji órában feltűnik előttem, a rám nézve egykor annyira boldog szülőföldemnek képe, s némi vigaszt nyújt, ha viszontagságomat, bármily keserű volt is, szemeim elé állíthatom. Úgy látszik nekem, mintha csak tegnap volt volna, — habár akkor és most között több évi időköz fekszik — midőn még pénztárnok valék az Askew, Dobell és Pikard kereskedőháznál. Mint alig 16 éves, tapasztalatlan ifjú léptem e ház szolgálatába, semmi más ajánlattal, csak előnyös iskolai bizonyitványnyal. Üzletünk rendkívüli pontosság és csendben vitetett, mondhatni, némi szent csenddel, mely oly igen öszhangzó volt magával a házzal is. Fokonként feljebb s feljebb haladván, körtilbelől 30 éves koromban pénztárnoki állomásra jutottam. — Az öreg Askew ur, az üzlet alapitója, ki egykor kapus volt e házban, melynek később tulajdonosa lön, nem vett többé részt az üzletben, hanem elvonul- tan Peckhamban egy régi épületben lakott. 0 csak minden hó végével jött a City felé, hogy a mérleget megtekintse, és sohasem maradt itt tovább egy óránál. Alárendelt hivatalnokainak nevei | jobbára ismeretlenek valának előtte. Dobell ur, az üzlet másik részvényese, legkevesebb 20 évvel fiatalabb volt Askew urnái, tevékeny, határozott, s egész lényében tartózkodó — oly férfiú, ki minden igyekezetével üzletének élt, bennünket csak úgy tekintett, mint egyes részeit ama gépnek, melyet terveinek kivitelére használ. A harmadik üzlettárs, Pikard ur, a két előbbitől nagyon különbözött. Mielőtt valódi üzlettárs lett, mi abban az évben történt, midőn én a házhoz jövék — könyvvivöi hivatalt viselt. O származására franczia volt, sovány, sárga arczu, szürke szemmel és vöröses hajjal. Kora közel lehetett az 50 évhez. Habár igen alacsony származású volt — mert a ház öregebb szolgái közöl nebányan még arra is emlékeztek, midőn öt London hajógyáraiban a legnagyob nyomorban látták — mégis rendkívül kevély volt, s fenhéjázó természete s külső kitüntetés utáni feltűnő törekvése igen nagy ellentétet képezett Dobell ur szelídségével s az öreg Askew ur nyugalmával. 0 szívtelen, hideg, számitó ember volt, ki minden melléktekintet nélkül, mindenben csak saját érdekeit tartá szemei előtt. Midőn üzlettárs lön, szegény, alacsony sorsú rokonainak még csak közeledni sem volt szabad hozzá ; s egy öreg, nyomorult irföldi asszonyt, kinek addig már több éven át megengedtetett, hogy mint gyüniölcsárusnö a ház kapujánál egy kis helyet vehessen igénybe, eltiltott onnan, mert az őt szegénységében ismeré.

Hivatalommal összekötött teendőm szükségessé tévé, hogy a házban lakjam, s igy annál inkább eleget tehessek állásomnak. Midőn tehát megnősültem, Eszthert — feleségemet— e házba vezetőin, s egyetlen gyermekünk, a kis Margit,is ott született. Szőke, kékszemü kis teremtés volt Margitkánk, s nagyon kedves látványt nyújtott, midőn két egész három éves korában a ház homályos folyosóin szaladgált, vagy a széles tölgyfalépcsőkön óvatosan fölfelé lépdegélt. 0 ártatlan, gyermekes csacskaságával és szelíd, megnyerő lényegével gyakori, sokszor egyedüli társalgóm volt; mert nőm hideg s tartózkodó viseletű volt irántam, s bizonyos megszilárdult szokásai voltak, melyeket még összekelésünk előtt felvett. Buzgó hive lévén a baptisták vallásfelekezetének, hetenként háromszor látogatá annak imaházát. Sokszor szobám nagyon is magányos volt, ha Margitkám ágyában aludt, s előttem nőm széke üresen állott, — de én nem panaszkodtam. S ez, miután Eszthert már összekelésünk előtt ismerém, nem is lett volna igazságos tőlem; mindazonáltal azt hivém, hogy vallásossága mellett, hö szerelmet s oly szeretetet fogok majd benne föltalálni, melynek bensősége az enyémmel öszhangzó. Szünteleni törekvése az volt, hogy engem is azon útra vezessen, melyet ő választott, de hasztalan. Meglehet, hogy ö félreérté vonakodásomat, ép úgy, mint én, ki hihetőleg nem ismerém tökéletesen azon indokokat, a melyeknél fogva életmódom s gondolkodásomnak más irányt igyekezett adni. Mindkét részen volt hiba és előítélet.

*