Eger - hetilap, 1867
1867-07-04 / 27. szám
218 liivása a szolnoki elemi iskola tanítóinak fizetéseik kiadatása iránt. Benkó Albert szolgabirónak megvizsgálás végett kiadatni rendeltetett. Bárány Károly esküdt nehéz betegsége miatt, magát f. é. aug. 15-ig hivataloskodásában helyettesittetni kérvén, kérelme teljesítetett, s helyébe tiszteletbeli esküdt neveztetett ki. Kihirdetés végett bemutattalak : Adám András, Burik István ügyvédi és Kósa Kálmán köz- s váltóügy védi okleveleik. Mely oklevelek kihirdetése megtörténvén, a nevezettek a hevesmegyei ügyvedek sorába beiktattattak. Előterjesztetett a közoktatási minisztérium azon felhívása ; vájjon az egri jogakademiánál tartatni szokott bírói elméleti vizsgáknál megye-törvényszéki tagoknak vizsgálókul leendő kinevezését a megye közönsége nem ellenzi-e ? Mely előterjesztés ellen semmi ellenvetés nem történt. Végül megemlítjük még, hogy a főispáni helytartó ur által, az alispánok előterjesztésére a bizottmány beleegyezésével, következő tiszteletbeli tisztviselők neveztettek ki: ügyészszé Ho- ránszky Nándor; jegyzőkké : Timon Gyula és Grubiczy György; esküdtekké: Török Sándor, Böck József, Védel Károly és Eördögh Elek; mérnökökké : Lejtényi Ferencz és Fekete Etele; sebészekké : Matzke Ignácz és Nagy Lajos. Országgyűlési tudósítás. Pest, jul. 2. A képviselőház a múlt héten folytonosan ülésezett, sőt volt nap, melyen két ülést is tartott. A jun. 25-én tartott ülés főtárgyait két határozati javaslat képezte, melyek egyikét Lónyay pénzügyminiszter terjeszté elő, s melynek lényege következő : „Miután kívánatos, hogy mindazon kérdések, melyek a közösügyi törvény értelmében kölcsönös egyezmény utján állapitandók meg, az országgyűlés szünetelése alatt elintéztessenek, s egyszersmind mielőbb megtétessenek mindazon intézkedések, melyek az államköltségvetésnek még ez évben leendő előterjesztését és tárgyalását lehetővé teszik: küldjön ki az országgyűlés 15 tagból álló országos küldöttséget, melyhez a képviselőház 10, a főrendek 5 tagot választanak, azon czélból, hogy az a lajtántuli országok hasonló küldöttségével — föltéve, hogy azok a paritást és delegatiót elvileg elismerik, — mihelyt erre a minisztérium által felszólittatik, értekezésbe bocsátkozzék, s aztán az országgyűlésnek jelentést tegyen.“ E javaslat tárgyalása jun. 27-re tűzetett ki. A másik javaslatot Radich Ákos, fiumei képviselő nyújtotta be a pest-alföld-fiúméi vasút haladéktalan kiépítése tárgyában. Gorove miniszter azt indítványozza, hogy miután a kormány is szándékozik legközelebb a vasutügyben javaslatot előterjeszteni, Radich indítványa azzal együtt tárgyaltassék, mi el is fogadtatott. — Ugyanez ülésben lön kihirdetve a codificationalis bizottmányra történt szavazás eredménye, mely szerint a nevezett bizottmány tagjaivá megválasztattak: Gozsdu Manó, Ráth Károly, Dózsa Elek, Horváth Lajos, Horváth Károly, Bömches Frigyes, Dapsy Vilmos, Királyi Pál, Fülep Lipót, Vadnay Lajos, Kerkápolyi Károly, Ma- nojlovics Miion, Bónis Samu, Várady Gábor és Tisza Kálmán. A jun. 26-iki ülésben Deák Ferencz interpellatiójára Eötvös miniszter kijelenté, hogy a kormány az elnapolás után legott fog törvényjavaslatot előterjeszteni a zsidó-ügyben és az erdélyi unió kérdésében. Az úrbéri viszonyok és birtokmaradványokra nézva is szándékozik a kormány, mihelyt lehetséges, törvényjavaslatot előterjeszteni, mint ezt az igazságügyminiszter Tisza Kálmán in- terpellatiója folytán kijelenté. Ezután felolvastattak és elfogadtattak azon törvényczikkek, melyek a király és királyné megko- ronáztatására, a részökre ajánlt tiszteletdijra és a koronaőrök megválasztására vonatkoznak. Jun. 27-én előbb nyilvános, azután zárt ülés tartatott. A nyilvános ülésben Lónyay miniszternek fönnebb előadott határozati javaslata lett volna napirenden, de annak tárgyalása gr. Mikó miniszter kérelmére másnapra halasztatott. A nemzetiségi ügyben kiküldött albizottmány elkészülvén munkálatával, az nyomtatásban ezen ülés alatt kiosztatott a képviselők közt. Jun. 28-án gr. Mikó miniszter a vasutügyben határozati javaslatot nyújtott be, melyben a kormány addig is, mig az ország- gyűlés e tárgyban véglegesen intézkedhetik, felhatalmazást kér arra, hogy haladéktalanul megtehesse mindazon előmunkálatokat, melyek az ország érdekében mielőbb kiépítendő vasútvonalok létesítésére szükségesek; s hogy az első években már szükségelt vasutak építésére megkivántató pénzerő lehető, legczélszerübb beszerzéséről gondoskodjék. Az azonnal munkába veendő vasútvonalok e javaslat szerint: az alföld-fiumei, a kottori-zágrábi, a nagyvárad-kolozsvári és a miskolcz-hatvani. Ezen javaslat jul. 1-re tűzetett ki napirendre. Ezután a delegationalis 15-ös bizottmány tárgyában benyújtott javaslat vétetett tárgyalás alá, mely elfogad- . tatott. Az esti 6 órakor tartott ülésben beadattak a szavazatok a I képviselöház által a delegationalis bizottmányba választandó 10 | tagra nézve. Ezen szavazás eredménye jul. 1-én tétetett közzé; e így éltünk át egy napot a másik után. Eszther a maga utján, én meg az enyémen haladtam, a gyermek pedig azon kapcsot képező, mely minket egymáshoz kötött. Ez időben történt, hogy Askew ur az üzlettől teljesen visszalépett, mi a ház hivatalnokainál nemcsak hogy előléptetést eszközölt, hanem Pikard urat a legfőbb hatalomhoz egy lépéssel közelebb vivé. Legelső, mit befolyásosb állásánál fogva tett, az volt, hogy egyetlen fiát az üzletnél alkalma- zá, mindamellett, hogy az illető nagyon hiányos kiképzést nyert e szakmában. Ez atyjához hasonlóan erős, szilárd jellemmel birt, anélkül, hogy annak egyszersmind hideg, számitó természetét is örökölte volna. Jellemében mindenesetre fényoldal is volt, és pedig olyan, mely atyjánál teljesen hiányzott: ő nyílt és jószivü volt. Miután mindent élőről kellett kezdenie, s ahhoz még csak szorgalma sem volt, az én vezetésemre bizatott. íróasztala tehát dolgozó-szobámban állítatott fel, s eszerint elegendő alkalmam volt jellemét felismerhetni. Minden hibái mellett szeretetre méltó volt. Sajátságos vonzalom gerjesztésére képesek ama nyílt és őszinte természetek, melyek a szív benyomásaitól elragadtatni hagyják magukat a nélkül, hogy őket az ész követhetné. Éveken át oly emberek nyomása alatt lévén, kik felettemi uralmukat nagyon is éreztették, s elégedetlen családi viszonyaim mellett, nem volt csoda, ha a fiatal Pikard társaságát talán kelletén túl igénybe vevém. Habár 10 évnél öregebb valék, mint ö, még sem bírtam ’ fölötte fensöbbséget gyakorolni; sőt elletfkezöleg, határozottabb akarata s bátrabb szelleme, még némi alárendeltségben tártának. Hivatalbani késő megjelenését s gyakori kimaradásait avval ta- karám, hogy az ő munkáit is elvégzőm, annyira, hogy Dobell ur s édesatyja őt mint nagy reményű üzletembert tekintették. Estéim nem valának többé oly unalmasak, mert az ő társaságát él- vezém, természetesen atyja tudta nélkül, ki azt a bizalmas viszonyt, egy hivatalnok és fia között sohasem helyeselte volna, — s e mellett a városbani kalandozásában is részt vettem, mi igen gyakran történt. így aztán az Eszther s köztemi örvény még inkább nagyobbodott. Ily viszonyok közt töltök napjainkat ama régi házban a City ben, mígnem Margitkánk 3-ik évét betölté. A fiatal Pikard egy egész hétig nem jött hivatalba, s hihetőleg roszul lehetett, mert ilyenkor rendesen az hozatott fel mentségül. Yalahára eljött, nagyon kimerültén és sápadt arczczal. Kimaradásának oka után nem akartam tudakozódni, mert hátraraa- radt dolgok voltak elvégzendők, s ö nem látszott közlékeny hangulatban lenni. Ez egy szombat napon történt. Következő hétfőn délután egy 500 fontról szóló utalványt hozott az ifjú Pikard, kereskedöházunk bankárjaira Burney és Holtra a Lombard-utczá- ban kiállítva, azon megjegyzéssel, hogy az előleg, melyet neki atyja és Dobell ur rövid időre engedményezett, hogy azzal saját kezére kis üzletet kezdjen, s arra kért: venném fel az illető ösz- szeget, ha este a napközben bejött pénzt a bankárokhoz befizetem. Egyszersmind arra is rábírt: előlegeznék neki a kezeim közt levő készpénzből 200 fontot azonnal. Én megtevőm ezt kérésére. Ő nemsokára eltávozott, s azt mondá, hogy a hátralevő 300 fontot majd csak másnap reggel fogja átvenni tőlem. Este felé a bankárokhoz mentem, fölvevém az utalványra az 500 fontot, levonám abból az előlegezett 200 fontot, befizetőm a bankároknak a napi pénzjövedelmet, s 300 fonttal zsebemben hazatértem, azon szándékkal, hogy ezen összeget másnap reggel majd kézbe- sitendem az ifjú Pikardnak. De én öt azon naptól fogva soha többé nem láttam. Az utalvány hamisított volt, mit távozásom után a bankárok azonnal észre is vettek, s én még az nap este, a pénzzel zsebemben elfogattam, s börtönbe kisértettem. Nőm nem volt hon. Csak egyetlen pillantást vethettem szegény alvó gyermekemre — se pillantásban éltem minden szeretete s fájdalma öszpontosult, s erre aztán távoznom kellett a házból, s a rendőr-tisztet követni. (Folyt, követk.) 1
