Eger - hetilap, 1867
1867-06-20 / 25. szám
200 14-én 11 órakor a képviselöház rövid ülést tartott, és né mely kisebb ügyek elintézése mellett az elnök előterjesztésére id. gróf Zichy József, Várady Gábor, pápai Szabó Imre, és gróf Almássy György képviselőkben egy bizottság választatott meg, hogy a képviselöház jegyzőjével, Horváth Lajossal, a koronázási ünnepély hiteles és pontos leírását elkészítse. Lesz-e még és hány nyilvános ülés a jelen ülésszak alatt? még nem tudhatni. Ez iránt az értekezletek még nem jutottak megállapodásra, vagy legalább nem annyira, hogy az az értekezlet körén is áthathatott volna. Eger, jun. 19. A coronationalis hét bizonyos ünnepélyes csendet idézett elő a külföldi politikában. Oly idő ez a politikai világban, minő a természetben van, midőn a még kék égen, mindenféle felhők úszkálnak, hol egyesülnek, hol szétválnak, hol óriási alakokban tömörülnek, hol mint haszontalan foszlányok elpárolognak. Van néha comicum is benne. Azon óriási politikai alakulások közé tartoznék azon szövetség, melyre a franczia, orosz, porosz egymásba font zászlóval utalt Napoleon, midőn ezeket a párisi városház bemenete előtt feltüzeté, s mire a kedélyes porosz király azt a megjegyzést tette, hogy „Qa, ne fait pás mal.“ Mi azonban nem igen hiszünk egy szabad nép és önkény fejedelmei közötti allianceban. Majd meglátjuk, hová módosulnak eme tervezetek, ha Beust miniszter Ö Felsége a király és királynéval Párisi meglátogatandja. Addig is elhatárzó terveit Napoleon fényesnél fényesebb estélyekben rejti el. A krétaiak erősen lobogtatják még az ő fehér keresztjöket, s az izlam félhold csak itt-ott állhat meg előtte. Követik őket a bolgárok, szitogatva valami Bika János nevű által, ki roppant vagyonát az ideiglenes bizottságnak felajánlotta ezen czélból. 4 T A li Voltak perczek . .. Voltak perczek, mért ne mondanám el? Afidön űztem szent emlékedet, És a gyönyör rózsalevelével Takartam előled szivemet. Mért epedjek ? igy szóltam magamhoz, Iszom vesztig az öröm borát, Ha nem birt a bánat összetörni, Fojtson el a rózsa és borág. Milliót ért Kleopátra gyöngye, És feloldá az, egy kedvesért, Milliót ér a te drága képed, Eldobom egy rózsás életért. És csalódtam. A bűnös, múló láng, Szent s halhatlan lángot ki nem olt, Villámkedvem, zügó mámorom csak Egy beteg szív égő láza volt. Csak rohantam a gyönyör-virág közt, Kebelemre egyet sem tüzék, Nem érzém a kéj olympi ízét, Csak észbontó óriás tüzét. A rózsáknál édesebb szivemnek Szerelmemből egy égő tövis, És a mámor zajgó tengerénél Édesebb egy érted hullt köny is. S most emléked még szentebb előttem, Bár kisérje bú és fájdalom, A lemondás férfitudatával Büszkén a szivembe foglalom. Sas. Mondják, hogy Tsernájeff orosz tábornok a felkelésnek szolgálatát felajánlotta. De még magában Konstantinápolyban is roszul áll a dolog maguk a törökök között. Újabban (jun. 5.) 26 előkelő török összeesküvőt fogtak el. Hozzájárul az ifjú és ó törökpárt közötti feszült viszony. Az ó-török párt a Korán sérelmét sajogja apadisah párisi útjában! Végre Eufrat vidékén kiütött a ragály! . . . . Sürü felhők Keletről .... De más részről sem kezd kedve zö szél fújni. Az a kis Hessen-Darmstadt, melynek legalább a Majnán innen eső részének a dél német szövetséghez kellett volna tartoznia, nem rég elhatározta, hogy mindenestől belép az északi német szövetségbe, s igy a déli részre vajmi kevés jutna. Kételkedünk azonban, hogy az 1866. aug. 23. prágai békeföltételek ezen önkényes megmásitásába oly könnyedén belenyugodjanak az európai hatalmak. A moszkvai demonstrationalis néprajzi kiállításnak is, hála Istennek, vége. Ha a szlávok,.különösen Csehország két jelese, Rieger és Palaczky oly igen is hizelgőleg nem viselték volna magukat a vértől nem igen visszariadó czár irányában; ha az tisztán tudományos czélu összejövetel leendett; ha ott a testvérnemzetek, különösen a németek, magyarok és olaszok ellen lázitó toasztok nem mondattak volna: mi is több rokonszevvel kisérendettük azon magában szép tüneményt, midőn tagadhatatlanul testvérnemzetek találkoznak. De igy csak .... csak azt sajnáljuk, hogy Rieger és Palaczky, e különben két ritka jellemű férfiú, igy compromittálta magát. Különösen Rieger jun. 2-iki beszéde szégyenfolt jellemére, a melyben Oroszországot kiemeli a kiirtott lengyel nemzet rovására, és az utolsó lengyel forradalmat bűnnek jellemzi a kegyes Oroszország ellen! . . . . Miksát, a mexicói volt császárt illetőleg megnyugtató hírek érkeztek a bécsi udvarhoz. Vele jól bánuak , és remény van megszabadulásához — természetesen jó váltság árán! 0 Felsége a király párisi útját illetőleg, — ki mellesleg C Z A. Egy jéghajó. (Folytatás.) Havorth bátor, becsületes katona volt, e veszélyes helyzetben azonban elveszté lélekjelenlétét és bátorságát. S én, habár megnyugtatni törekedtem öt, még sem titkolhattam el önmagam előtt, hogy félelme valóban alapos. De mit is tehettünk ? — Ha kapitányom tiszti rangjának koczkáztatásával megkisérlette volna is állomását elhagyni, mit vihettünk volna ki egyetlen századunkkal tízszer nagyobb számú ellenséggel szemközt, mihez mi több, az odavezető ut is csak hósaruk segélyével s az ahhoz szokott s begyakorlott bennszülöttek által lett volna megkisérthetö. A tavon ugyan széles és kecsegtető jégfelület mutatkozott, de mi jói tudtuk, hogy a nyugati part hosszában, a tóba folyó patakok és források következtében, igen sok egyenlőtlen, törékeny s valóban nagyon veszélyes hely van. Azonfelől katonáink legnagyobb részt nem rég Angliából jött ujonczok valának, kik képesek sem lettek volna a jégen hosszabb utazást tenni anélkül, hogy fele- utban teljesen ki ne merüljenek. „De mit is tegyek az Isten szerelméért ? — panaszkodék a szegény Ha orth. Az őrnagynak alig van 60 felfegyverzett embere, s az öreg a bedőlt sánczok s rósz czölöpzet daczára is nem fogja magát megadni. Ellentállása pedig az ellenség dühét csak növelni fogja; s ha az indiánok bor- es pálinkáshordóhoz jutnak, akkor aztán borzasztó embertelenséget követnek el mámorukban. Könyörgés és köny mit sem használ egy mohawk-indián előtt, ha vért és pálinkát érzett.“ Én több perczig hallgattam, mert ép egy elmémbe ötlött terv fölött gondolkoztam. Havorth kis ideig hallgatott, s aztán haragosan kérdé, mért nem válaszolok beszédére. „Lásd barátom, mondám, ha nem segíthetünk rajtok, legalább figyelmeztethetjük őket. Egy gyalogember hósaruval még elég korán juthat Hamiltonba, — s hátha a tartomány belsejével összeköttetésök van. Ha Lee őrnagy kényszerítve gondolja ma- i gát, utolsó emberig védeni, ez esetben legalább lányát küldheti ' el biztos helyre, és —“ „Azt hiszed, hogy erre már nem gondoltam? — válaszolá. 1 De igy sincs reményem. Ép most egyetlenegy kémünk vagy indi- j ánunk sincs itt Port Hopeban, ki csak egy batkát érne is, hacsak I
