Eger - hetilap, 1867

1867-01-17 / 3. szám

séget nem ismer, mint Felséged iegmagasb kegyeiért tartozását lovagias hűséggel leróni; —

midőn Felségedre, összes császári királyi házával, Felséges Férjével szintúgy mint fenséges gyermekeivel egyetemben Isten mindenható oltalmát esdjiik : —

gyenge bár, de őszinte szavakba foglaljuk azt, mit sz. István országában minden kebel legmélyebben érez, oyiltan bevall, i és tettel bizonyítani kész ; — |

mi pedig kimondhatatlan szerencsének tartván, hogy orszá- J gunk érzelmeinek hű közlönye lehetünk, semmit sem "óhajtunk j inkább, mint hogy magunkat Felségednek állandó Iegmagasb \ kegyelmébe ajánlhassuk, és ezen hódoló érzelmeink nyilvánítását | minélelöbb országunk fővárosában megújíthassuk.“

Erre ö Felsége ekként méltöztatott válaszolni:

„Az országos főrendek és képviselők szives megemlékezését, mint őszinte ragaszkodásuk becses jelenségét, nagy örömmel fogadom.

„Vigyék meg érte küldőiknek lelkem mélyéből eredő köszönetemet, és biztosítsák őket az egész magyar hazával közös változatlan vonzalmamról.“

Mire a küldöttség legmélyebb tisztelettel eltávozott. Délutáni 6 órára a küldöttség összes tagjai az udvari diszebédre voltak hivatalosak.

Hevesmegye és a Jász-kerület gazd. egyesülete igazg vál. által Gyöngyösön 1867-ik év január 7-én tartott rendes havi ülés jegyzőkönyve.

Jelen váltak: i’ejrecz Ferencz mint elnök, Be üst 0 d ö n báró a 1 e 1 u ö k, Bajza Antal, 0 s a 1 a Sándor, Freyburg Lajos, Gosztonyi Béla, Grubiczy György, Györffy Ignácz, Jeszenszky Sándor, Kürthy János, Papp János, Szávoszt Frigyes, és Vezekényi István vál. tagok.

1. Elnök az egybegyiilt tagokat üdvözölvén, az ülést, mint ez évben elsőt, megnyíltnak nyilvánitá. Ezután röviden fölemli- té, miként, valamint a lefolyt év nem hagyott maga után számunkra semmi örvendetest, — mindössze is, a mit nyerénk, az, hogy tapasztalásban gazdagabbak, s években öregebbek lettünk: úgy a beköszöntött uj év sem kecsegtet valami kedvező kilátással a jövőre ; de ha — úgymond — még egyideig tűrnünk és szenvednünk kellene is, ne csüggedjünk a kitartásban, s tegyük ezt férfias elszántsággal egy jobb jövő reményében, s kívánja, hogy egy újabb újév mindnyájunkat teljes megelégedésben találhasson, s szeretett hazánkra áldást és boldogságot árasztó legyen. Ezután a múlt havi igazg. vál. ülés jegyzőkönyve olvastatott.

Tudomásul vétetett, s a jelen jegyzőkönyv hitelesítésére Györffy Ignácz és Jeszenszky Sándor urak kérettek föl.

2. Olvastatott báró Ötvös József, a „magyar országos iparegyesület“ id. elnökének levele, melyben az érintett egyesület részére pártolók szerzését, az egyesületnek pedig az alapítók sorába leendő belépését kéri.

Az igazg. választmánynak az egyesület rovására ily pénz- áldozatot hozni nem állván hatalmában, ez ügy tárgyalásába nem is bocsátkozik; miután azonban e korszerű egyletet az igazg. vál. a hazára üdvösnek és ezélszerünek tartja, az, a legközelebb tartandó közgyűlés elé ajánlólag terjesztetni rendeltetett.

3. Olvastatott Xantus Jánosnak, a „Pesti állatkerti társu- | lat“ elnökének levele, melyben az egyesületet részvény aláírására szólítja föl.

E tárgy hasonlólag az igazg. vál. körén kívül esvén, szintén a közgyűlés elé terjesztetni ívndeltetett.

4. Olvastatott Korizmics Lászlónak, mint a párizsi kiállítás | ügyében működő országos központi bizottmány alelnökének levele, melyben tudatja, hogy a párizsi kiállításon az összes gyapjubundák tökéletesen egyforma szekrényekben fognak a nagy közönségnek bemutattatni; mely szekrények az érintett bizottmánynál megszerezhetők, vagy az ottani minta szerint ké- szittethetők, s más mint szorosan azon minta szerint készült szekrénykék nem fogadtatnak el.

Tudomásul vétetett, s ez alkalommal az illető gazdaközönség ezen határozathoz leendő alkalmazkodás végett figyelmeztetik.

5. Olvastatott Hodossy Ede, a sárosmegyei gazd. egyesület alelnökének levele, melyben egyletüknek megalakulását jelenti; s egyesületünket a testvéries baráti vonzalomról biztosítja; egyszersmind az alapszabályok és az egyesület ügyvezetőjével létesített viszonyokat szabályzó szerződés megküldését kéri.

Örvendetes tudomásul veszi az igazg. vál. Sárosmegye gazd. egyesületének megalakulását, valamint egyesületünk iránt

Madarász is bead egy javaslatot, ugyanaz, ami Deáké, csakhogy erősebb, pörkölthus, jobban megpaprikázva.

Elnök tárgyalási napul f. hó 15-ét tűzi ki. A gyűlés elosz- lik — és én szabadabban lélekzem, nem csoda, az országházban minden gőz a karzatok felé gyűl, a képviselők homlokáról le- gyöngyözö verejtékcseppek elpárologva a hallgató közönségre csapódnak le. Helyes, ezt kívánja a méltányosság, a közönség is osztozzék a haza terheiben.

Mikor ebédelni mentem, oly jó kedvem kerekedett, hogy kétségkiviil megrendelek egy halbseitlit, ha tárczám kongó üressége e módfeletti fényűzés élvezetétől el nem riaszt; majd máskor, majd — elsején, ha vagy jobbra, vagy balra dől a koczka, majd ha egészen szabadon lélekzíink. Károgó.

Boszorkányok és boszorkánypörök.

(Vége.)

Németországban a boszorkány-pörök csak a 15-ik század vége felé kezdődtek igazán, és szentesittettek törvény által; de ez időtől fogva a boszorkánygyilkolás itt aztán annyira dühöngött, mint sehol más országban. Az arra adott jel ama felhatalmazás volt, mely 1484-ik évben deczember havában kelt, és Sprenger Jakab meg Institur Henriknek a boszorkány-üldözés és nyomozásra Németországban korlátlan hatalmat nyújtott. Ezek és társaik latin nyelven egy vastag könyvet írtak „ Boszorkány - pöröly“ czim alatt, mint a mely szerént a boszorkányokat összezúzni és megsemmisíteni kellett volna. E könyvben a boszorkány- pöröknéli eljárást illetőleg a bíráknak határozott utasítások adattak, s aztán azok szerint, némi rendszeresség és tudományossággal, történtek a nyomozások s halálraitélések.

Ezen eljárás által ezren és ezren lettek áldozatai emez őrült, esztelen balhiedelemnek. Ki a boszorkányság gyanújába esett, nem menekülhetett a büntetés elöl. Mi egyrészt természetes is !

volt; mert a boszorkányság titokban űzött bűnnek tartatott, s igy a rajtakapást lehetetlennek hitték. Miért is mindenféle vallatást módhoz folyamodtak, hogy a gyanú alatt levő egyént vallomásra bírják. S e mellé még azon elfogult nézet is járult, hogy a boszorkányság kivételes bűntény, s mint ilyen a szokásos törvényes vizsgálat szabályainak alá nem vethető.

A boszorkányságot nyomazó bírák folytonos körutakat tettek városok- és falvakban, s rendesen a templom ajtaján való zörgéssel adták tudtul a népnek, hogy a boszorkányság gyanú ; jában levő egyének nyomoztatnak, s mint veszélyes emberek, fel- adandók. Nem volt szükséges, valakit törvényszerüleg bevádolni, j a biró egyszerű gyanú, puszta vád vagy közhír esetében, azonnal i hivatalosan köteleztetett eljárni. Azáltal aztán a feladóknak j rendkívüli előny nyujtatott. Ha valakinek ellensége volt vagy versenytársa, csak boszorkányságról kellett őt bevádolni, s bizonyo- ! san meg volt buktatva. Mi több, még pénzzel is jutalmazták a bi- j rák a feladókat. A legnevetségesebb s leghaszontalanabb dolgok adtak gyanúra alkalmat, igy például: ha egy nőnek vörös kancsal s bátortalan tekintete volt, ha különös előszeretetet tanúsított kutyák vagy macskák iránt; ha valamelyik rendkívül rút vagy feltűnően szép volt, (mert szép fiatal leánykák is megégettettek, mint boszorkányok) s több efféle — már elég volt. Ha valaki másnak gyógyszert vagy kenőcsöt adott, vagy más valami roszat j kívánt, s az illető esetlegesen megbetegedett vagy egyben más- j ban károsodott, mindez már eléggé alapos bizonyíték volt. Na- j gyón jelentékeny gyanualap volt az általános rósz hírnév is; s ! ha az illető szerencsétlenségére oly családból származott, melynek több tagja boszorkányság miatt már bűnhődött, a gyanú még sokkal nehezebben sulyosodott rá. De meghatározott jelekből is felismerhetőnek hitték a boszorkányságot. A „boszorkány-pöröly“ czimü könyv mindezekről hosszasabban értekezik. így bizonyos vörös pontok a bőrön, melyek az ördög körmeinek érintésétől támadtak, valamint forradás a homlokon, melyről az ördög a keresztségnél felkent szent olajat bőröstől elrablá, s többilyfé-