Eger - hetilap, 1867

1867-05-30 / 22. szám

180 Hogy szót emeltünk, arra minket a méltányosság, az igazságos­ság vezérelt, mert azon birtokból, mely hajdan a paulinus szer­zeté volt, mint pl. Felső-Győr, másokat, kik arra semmi igényt nem tarthatnak, bőven kielégíteni, minket pedig kisemmizni akartak, az mindenesetre furcsa dolog, kissé fájdalmasan esik. Most Isten velünk! Verpelétit, máj. 25. (Vidéki levelező. — Börne. — Szabad­ság, községrendezés és sárga dohány.) T. szerkesztő ur! Ha ne­héz, sőt — átalános ráfogás szerint — lehetetlen egy nőnek utói­rat nélkül befejeznie levelét; szintoly nehéz, ha nem épen lehetet­len, előszó nélkül megkezdenie egy vidéki levelezőnek az ö „díszes“ és még inkább: terhes állását. Hogy miért díszes? a szerkesztő urak fogják tudni, kik mint ilyenre szólítják föl a jám­bor falusit. Hogy pedig miért terhes ? azt viszont mi levelezők tudjuk és érezzük, midőn Írni akarván, tárgyat úgyszólván lám­pával sem találunk. Innen van az, hogy bár mégis a levelezői állást elfoglalta az ember, olyan mint a nő, ki már szalmakalapot, és a férfi, ki már kalucsnit vett: amaz azt kívánja, hogy nap süs­sön, ez, hogy eső essék. A levelező mindkettőt óhajtja, t. i. hogy történjék, mint Tallérosy Zebulon mondaná: akar inde, akar un­de, csak a satus quo-n kivül valami. Már e tekintetben, azt hi­szem, többé kevésbbé, de hasonlítanak a levelezők azon jó hu­morú fiatalemberhez, ki midőn Bécsben a tüzet jelző harangkon- gást hallá, igy kiáltott fel: Hála Istennek ! most épen nincsen sem­mi dolgom!“ Börne, ki többek közt azt Írja Párisról, hogy ott az ifjúság­nak mindent odaadnak, a szépség mindent elvesz magának, és pénzen minden megvehető — de csak is ezek árán lehet mulatni — mégis kijátszsza a világot. Midőn minden ember tódul a színház­ba — ő le s feljár előtte, megjegyzéseket tesz, viczczel, kritizál, szóval, mulat — és mint mondja: „es kostet nichts.“ — Ám ne­künk ezt sem igen lehet tenni; sehol aránylag annyi érzékenység — (mint tudvalevőleg „kenés“ is) nincs, mint kisvárosban és fa­lun, hol igen gyakran a legelőzékenyebb hangra is olyforma a válasz, mint Faustéra a Margité: „Bin weder Fräulein, weder schön.“ De a mi több ennél, tetszik tudni, már nagyon benne va­gyunk a szabadválasztásban. Hogy miben áll ez? már nemcsak a mi vidékünkre, hanem egész'átalánosságban, nagyon találólag fe- jezé ki egy geniális, volt tanárom : „abban — mond ö — hogy oda­megyek a választásra, elkiáltom, hogy B. vagy P., azután sza­ladok, hogy le ne verjenek — — és azután kiabálok: éljen a szabadság!“ No de jó! Úgyis sokat aludt már a keleti oroszlán, föl kell izgatni, hadd marja — magát! E daliás, hős nemzet a mai, vi­lágbékét ígérő időkben hol is nyerne menekülést, hogy ne érje elpuhulás, ha az alkotmányos jogok gyakorlatának „szent" he­lyén nem érné elpáholás? . . Egyébiránt legyenek ezek csak reminiscentiák! — Mundus se expediet. Miért okozna egy jámbor vidéki levelező ily maga­sabb természetű dolgok miatt magának „álmatlan délutánokat“? Mint Ztschocke egy alakja mondja: „Der liebe Gott hat die Welt so vortrefflich geschaffen, dass unsereins lange daran berumpfu- schern kann, ehe er etwas verpfuschert.“ De tudom, hogy ön most az itteni és szomszédos községek rendezéséről vár némi értesítést. Ezzel körül-belöl magunk is úgy vagyunk. Kerületi szolgabiránk ugyan, csakhamar megválaszta­tása után bemutatva magát, kinyilatkoztatta, hogy még azon esetre is, ha a mostani elöljáróság ellen kifogások nem tétetnek, választás alá bocsátja őket, hogy igy a provisorius szint maguk­ról leöltsék, — mindazáltal idáig mi sem történt. Azon okból, mert a 65-iki követválasztás után nemsokára, az akkori főszolgabíró és megyei főjegyző közbejöttével itt a köz­ség uj bírót választott, és ugyancsak uj jegyzőt fogadott, de még a hangulatból is azt hiszem, nálunk az egészrendezkedés csönde­sen , és azzal fog lefolyni, hogy a mostani elöljáróság újra megválasztatván, az alkotmányosság ünnepélyes pecsétjével is el- láttatik. Hogy mainapság már mindenből pártkérdést csinálnak, azt mindenki tudja, és igy a községek rendezkedése is, a legtöbb helyt ezen szempontból tekintendő. Mint hallom, a kápolnai, szin­tén csak nem régen szerződött, és köztudomásúlag a becsületes, szakmájában ügyes és pontos jegyző ellen is mód nélkül echauffi- rozták magukat némely urak; az ottani derék szolgabiró közre­hatására azonban — ki fölülemelkedve egyesek érzékenykedé­sén, a község javát tartá szem előtt — mégis megmaradt; nagy meglepetésre azonban az önelégültség és népszerűség hazafias hullámaiban úszó kaáli jegyző kimaradt. Most még csak a sárga dohányról irok önnek, és arról is csak annyit, hogy már szerte ültetnék azt a kedvező, esős idő­ben, azonban a palánttal sokan hátramaradtak. Zm. Vegyes hírek. — (Mikor lesz a koronázás?) Mint értesülünk, me­gyénk részére gr. Szapáry Antal táviratilag azon tudósítást küld­te, hogy a koronázási ünnepélyek, ha véletlen akadály közbe nem jő, junius 6-án veendik kezdetöket. Maga a koronázás jun. 8-án fog végbemenni. fMathild föherczegnöt, Albrechtfőherczegleányát f. hó 22-én azon szomorú eset érte, hogy d. u. 5 órakor, midőn hálószobája ablakából kinézett, ruhája ismeretlen okból (való­színűleg eltaposott gyufa fellobbanása folytán) lángra kapott. A főherczegnő a szerencsétlenséget észrevevén, segélykiáltással az előszobába rohant, hol a szolgaszemélyzet volt. A szolgák rögtön letépték a lángba borult ruhákat, mindazonáltal ö fensége számos sebet kapott, nevezetesen nyakán és karján tetemesen megsebe­sült. A főherczegnő azonnal a leggondosabb orvosi ápolás alá vétetett, s mint a legújabb jelentésekből kitűnik, már teljesen veszélyen kivül van. — Bernát Mária, özvegyült Kiss Pálné, maga és gyermekei Kiss Pál és Ilona nevében is, a megszomorodott szív legnagyobb fájdalmával tudatja elfelejthetetlen kedves férjének, illetőleg atyjuknak, Kiss Pál, volt magyar honvéd-tábornoknak f. hó 27-én reggeli 7 órakor, hosszas betegsége után Pesten történt kimultát. Földi maradványai a megboldogúltnak f. hó 30-án dél­utáni 5 órakor fognak Tisza-Füreden eltakarittatni. A föld puha és az örök nyugalom édes legyen az elvesztett jó férjnek és atyá­nak, s a sokat szenvedett derék honfinak. Tisza-Füred, 1867. évi május 28-án. t A koron ázá si ünnepélyek rendjére nézve a pest­városi ünnepély-rendező bizottmány következő programmot nyúj­tott be a belügyminisztériumhoz: 1) A koronázási nap előestéjén a város összes harangjai egy óra hosszáig hirdetni fogják a kö­vetkező nap nagy eseményét; később zenekarok fogják bejárnia város utczáit. 2) A koronázás napján az egész város, főleg pedig a városnak azon része, hol a koronázási menet elhalad, vagy hol valamely koronázási cselekvény hajtatik végre, ünnepé­lyesen fog feldiszittetni. E czélból, miután a lánczhidtér és a plébániatér országos költségen fog feldiszittetni, a város követ­kező diszitéseket fog tenni: A belvárosi plébániatemplom és a piáristák épülete közt diadalív fog emeltetni; a városház homlokzata méltólag fog feldiszittetni; a váczi-utcza elején és az utcza hosszában függő ivek fognak felállitatni, a váczi-utcza végén, a színháztér felé ismét diadalív lesz; a színháztéren zász­lókkal, czimerekkel, és virágokkal földiszitett árboczok lesznek felállítva; a dorottya-utcza elején nagyszerű diadalív lesz, köze­pén függő ívvel. Este fényes fáklyásmenet, melyben valamennyi buda-pesti dalárda részt fog venni. 3) A koronázást követő napon, egyidejűleg az országos bankettek, mind az öt városrészben pol­gári bankettel lesznek, melyek küldöttséget fognak választani 0 Felségeik üdvözletére, midőn az országos banketten megjelen­nek. Este fényes kivilágítás. 4) Következő napon a városligetben és a szegények háza mögötti téren népünnep lesz, ökörsütéssel és borcsapolással. A koronázási ünnepélyek alatt egy, gr. Török által rende­zendő versenylovaglás is fog a budai kir. lovagló-iskolában tar­tatni. A versenylovaglásban 12 hölgy fog résztvenni a magas aristokratiából. A lovasok arab öltözetet fognak viselni. Ez ün­nepélyen csak a magas aristokratia, s a kiilhatalmasságok tagjai jelenhetnek meg. — A királyné a koronázás alkalmával ezüsttel áttört magyar szabású ruhát fog viselni, hosszú uszálylyal. 0 Felsége udvari és palotabölgyei szintén fehérbe lesznek öltözve. Az ut mentében, merre a fejedelemasszony elhalad, fehérbe öltö­zött hajadonok fognak sorfalat képezni, kik virágot fognak szór­ni. — A jász-kun koronázási bandérium 200 lovasból s 12 díszes testőrből fog állani, gr. Ráday Gedeon főkapitány vezetése alatt. — A szepesmegyei bandérium a XV-ik századbeli magyar harczi viseletben szándékozik megjelenni, t. i. sastollas érczsisakkal, vasingekben, melyek már készülnek is Szomolnokon; alatta ma­gyar bosszújában s lobogós kopjákkal. — A pesti mészárosok 3 Ökröt ajánlottak fel a koronázás alkalmából rendezendő néptin­n

Next

/
Thumbnails
Contents