Eger - hetilap, 1867
1867-05-09 / 19. szám
V. évfolyam. 19. szám. Május 9-én 1867 Előfizetési díj: Egész évre . . 5 ft — kr. Félévre . . . 2 „ 50 „ Negyedévre . . 1 „ 30 „ Egy hónapra . — 44 „ Politikai s vegyes tartalmit hetilap, megjelenik minden csütörtökön. GER. Hirdetésekért minden hasábzott sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 kr fizettetik. Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad •• a szerkesztőség (Széehenyi-utcza 26. sz.) — Jentsch G. könyvkereskedése s minden cs. kir. postahivatal. — Hivatalos hirdetésekért előre befizetendő : egyszeri közzétételért bélyeggel együtt 1 frt. 30 kr. Eger, május 8. Kedves benyomással volt reánk, midőn megnyilni láttuk ismét a tért, melyben rendezett tanácsú városi tisztviselőinket ismét szabadon választhatjuk. Ezen kedves benyomást azonban nem a véletlenség okozta, mert élénk volt bennünk a meggyőződés: hogy alkotmányunk védbástyáját képező, ezen szabadalmunk gyakorlatát visszafoglaljuk, — hanem azon öntudat nagysága teremté, hogy minden barátság, rokonság és egyéb melléktekintetek nélkül oly férfiakat fogunk választani, kikben a feddhetlen becsületesség mellett meggyőződésünk szerint mindazon kellékeket ö8zpontositva találjuk, melyeknél fogva, egyrészt hivatalos tisztöknek minden tekintetben megfelelhessenek, s mászrészt alkotmányos jogaink teljes érvényre juttatásában és maradandó megerősítésében, hathatósan közreműködni íb képesítve legyenek. Mindenki, a ki állampolgári jogok élvezetére igényt tart, az államczélok elérésére közreműködni is tartozván, annak közhivatalt vállalnia nemcsak szabad, sőt ha a közjó kívánná, kötelessége is. Ebből sokan ily álokoskodást vonnak: „mi választói jogunkkal élünk, hivatalviselésre minden polgár jogosítva van; tehát bárkit választunk, okszerűen járunk el.“ Ezen okoskodás nálunk divatossá vált. A kik igy okoskodnak, és szellemi látkörüket tovább nem tágítják, nem bírják felfogni, hogy a tisztviselői állomások korunkban nem olyanok, mint lehettek az ősállapot bölcsőjében; nem gondolják meg, bogy a közhivatalok sikeres betölthetése — a hozzá megkivántató előkészületek, és gyakorlati képesség szükségénél fogva, — oly élethivatást képez, mely az embernek ösz- szes szellemi és anyagi munkásságát igénybe veszi. Senkisem tagadhatja, bogy a szellemi fejlődés, az állam anyagi jólétének is egyik főfeltéte ; azt tehát tőlünk kitelhetöleg előmozdítani hazafiui kötelesség. Az anyagi vívmányok minden időben a szellemi művelődés szerzeményei voltak; méltányos tehát, hogy ezen szerzeményből a teremtő erő táplálására is jusson valami osztályrészül. Vonjuk meg a tudománytól, az ezt jogosan megillető helyet; meg fogjuk látni, mily átalános lesz a lankadás ; fogyatkozásnak indul majd a lelki erő s veszélyeztetjük azt is, mit eddig a legnagyobb erőfeszítéssel voltunk képesek fentarta- ni. Ne vegyük tekintetbe a közigazgatási épen úgy, mint a törvénykezési tisztviselők megválasztásánál az állam- és jogtudományokba^ jártasságot, sőt következetesen az Ugyvédkedést is sorozzuk a szabadiparok közé; — ha arra törekszünk — bizton bekövetkezik az idő, melyben az anyagi szükségletek megszerzésére utalt ember előtt, épen oly nevetségessé válik a kérdéses tudományok után fáradozó, mint ki az alchimia, vagy kabalisti- kával bíbelődnék, s miből annyit sem képes keresni, hogy magát az ébbaláltól megmenthesse. Kétségenkivül lehetnek, kik, a nélkül, hogy magukat közhivatalok ellátására képezték volna, egyik vagy másik hivatalos állást, kívánat szerint betölteni képesek. Nézetünk szerint,habár csak ilyenek alkalmaztatnak is, minden esetre a közjó szenved, mert ki oly hivatásszerű társadalmi körben is, mire magát nem képezte, jó eredménynyel helyet foglalhat, mennyivel inkább hasznára szolgálhat polgártársainak azon téren, melyen haladni, magának életczélul tűzte ki ? — továbbá ilyenek alkalmazásával, az általuk elfoglalt térről egy más szorittatik le, kinek ereje, — miután egyéb irányban nem munkálkodhatik — az államra uézve parlagon hever, tétlenül élödik, sőt mások munkaerejét emészti. Tehát már csak nemzetgazdászati tekintetből sem helyeselhető e téren a különnemű erők összekeverése, hanem igen is kívánatos, hogy az iparos iparágában, az üzletember üzletében, a földművelő mezei gazdaságában tündököljék, s ne fogjon senki oly mesterséghez, melyben legjobb esetben is csak kontárkodhatik. Ha ezen elv mellett majd mindenki szépen egymás mellett pályáján haladva, magát tökéletesbiteni iparkodik, többet fogunk használni hazánknak, mint ha czéltalanul bolyongva, szüntelen éljeneket kiabálunk. A tisztviselői képesség kellékei szorosan törvény szerint meghatározva nem lévén, több helyt szomorúan tapasztaltuk: hogy a tisztviselői választásoknál a miniszteri rendeletben nyitva- hagyott kibúvó-ajtók, — a képességet illetőleg, — mily mesterségesen felhasználtattak, és a felületesen gondolkodó tömeg mily gépszerüleg dróton rángattatott. Akkor ezen játék mulatságosnak tetszett. „De minden farsangnak megvan a maga böjtje.“ Csodálatos az emberi természet, midőn látjuk, hogy gondolkodó esze mellett, saját legszentebb érdekei ellenére, orránál fogva hagyja magát hurczoltatni, és nevetve engedi magát eszközül használtatni, mintha a tisztválasztás egy mulatságból rendezett műkedvelői tréfás szinielöadás volna. Csak akkor veszi magát észre, midőn látja, hogy a tréfának komoly következményei vannak, s tapasztalja, hogy saját élete, szabadsága és vagyona felett rendelkezett. Az országban már több tisztválasztások lefolytak, az utóhangok már hozzánk is eljutottak, azokból okulhattunk, s a városunkban megtartandó tisztujitásra czélul tűzhetjük ki magunknak : hogy tisztviselőkul oly férfiakat választandunk, kiknek az illető hivatal ellátása élethivatásukat képezi, és kik midőn magukat arra képezvén, minden egyéb keresetforrást mellőztek, a közjónak hoztak áldozatot. y. Eger, május 7. Kettős megyénk bizottmánya f. hó 2. és 3-án ülést tartván, az ott szőnyegre került érdekesb tárgyakról sietünk t. olvasóinkat értesíteni. Május 2-án, miután határozatkép kimondatott, hogy addig is,mig az uj tiszti utasítások kidolgozására megválasztott küldöttség munkálatával elkészülend, a tisztviselők, az országgyűlési határozatok szemelőtt tartása mellett, az 1861-iki utasításokhoz alkalmaskodni kötelesek : — felolvastatott a megyei költségvetés ■! megállapításával megbízott küldöttség véleményes jelentése,
