Eger - hetilap, 1867
1867-05-09 / 19. szám
152 mely szerint, tekintve a jelenleg fejlődött viszonyokat, a tisztikar megszaporodása folytán a szolgaszemélyzet megszaporodását, melynélfogva a hajdúk száma 68-ra fog emeltetni; tekintve, hogy a csendőrség megszüntetése folytán a közbátorság biztosítása czéljából a pandúrok számát 70-re kellett emelni: a költségvetés 159,500 ftnyi összegben állapittatik meg, melyből levonva a Hevesmegye részére felsőbb helyen már helybenhagyott költségvetési összeget 141,190 ftot, fedezendő hiány mutatkozik 18,310 ft, mely összeg utalványozása végett a m. minisztérium feliratilag leendő megkeresése inditványoztatik. E jelentés elfogadtatván, végeztetett: hogy az egész évre szóló 18,310 ftnyi összeg szükségletből levonván a már elmúlt évnegyedre eső illetéket, a fenmaradt 10,428 ft 962/3 kr fedezendő költségvetési szükséglet pótlólagos utalványozására a m. minisztérium feliratilag fog felkéretni, miután az említett szükségelt összeg legnagyobb részben a csendőrök megszüntetése folytán szükségessé vált 2 csendbiztosi állomás és 34 pandúr felállíttatására fog fordittatni; mely állomások szervezése azonban, mig a minisztérium jóváhagyása meg nem érkezik, életbe nem lép. Ezután következett a tiszteletbeli tisztviselőkké kinevezettek névsorának felolvasása. E szerint főispáni helytartó ő mlga által, az alispánok ajánlata folytán, következő tisztviselők: Kürt- hy Ferencz központi szolgabiró főszolgabírói czimmel, Zalár Jó- ! zsef első aljegyző és gr. Szapáry Imre főjegyzői czimmel, Vas- váry Károly alügyész főügyészi czimmel ruháztattak fel. Továbbá kineveztettek tiszteletbeli esküdtekké: Grrósz Lajos, Horváth István, Jablonszky Sándor, Petheö József, Békefy Alajos vár- J nagy; — tiszteleletbeli aljegyzőkké pedig : Repeczky Pál, Gosz- ; tonyi Géza, Kolozsváry László, Szalay László, Isaak István, j Papszász Lajos, b. Orczy Elek, ifj. Pádár Mátyás és Halassy Sán- ) dór. Ennek kapcsában tett indítvány folytán határozatba ment, j hogy a kik tiszteletbeli tisztviselőséget óhajtanak elnyerni, a főis- j páni helytartó ö mlgánál személyesen jelentkezzenek, megjegyez- 1 vén, hogy tiszteletbeli birói tisztviselőségre jogvégzettségöket bi- zonyitványnyal igazolni tartoznak. A honvédelmi minisztériumnak a megye közönségéhez küldött s felolvasott leiratából megértettük, hogy az országgyűlés által megszavazott 48,000 ujonczjutalék fedezésére, az egész megyére összesen 1305, és pedig a tárnái sorozó járásra 402, a gyöngyösire 239, a mátraira 114, a tiszaira 550ujoncz vettetik ki. Indítvány tétetett aziránt, hogy a kerületi szolgabirák községeikben legközelebb jelenjenek meg oly czéiból, hogy ha neta* Ián a nép községi elöljáróival megelégedve nem volna, s más elöljárókat óhajtana választani, a községek ebbeli kívánságát haladéktalanul foganatosítsák. Az indítvány elfogadtatott. Ellenben azon indítványra: hogy a községek kényelme érdekében a járási tisztviselők kerületeikben tartozzanak lakni, — érdemleges határozatot hozni, a bizottmány időszerűnek nem tartván, mégis a szolgabirákat odautasitotta, hogy a mennyire lehet, igyekezzenek lakásaikat kerületeikben tartani, s hogy kerületi községeiket havonkint annyiszor, a mennyiszer szükséges, a községekkel eleve tartandó napon meglátogassák. A május 3-iki ülésben kittizettek azon határnapok, melyeken a megyében létező s rendezett tanácscsal biró városokban, az alkotmányos reudezés illetőleg tisztválasztás elöleges munkálatai eszközlése végett, közgyűlések lesznek tartandók. Ily közgyűlés határnapjául Eger és Gyöngyösre nézve május 9-ike, Mező-Túr és Szolnokra nézve pedig május 15-ike tűzetett ki. A zágrábi tartománygyülés május 1-én Suhaj első alelnök által megnyittatott. Az elnök rövid beszéde után Zlatarovic jegyző felolvasta 1) az april 11-iki kir. leiratot, melylyel a tartoiránygyiilés május 1-re egybehivatik ; 2) az april 23-iki leiratot, mely a tartománygyülés 1866. decz. 19-iki feliratára a választ tartalmazza, s melyben a tartománygyülés 4 T A H I Magányban. Ismét, ismét kebleden vagyok, Enyhületem szülője, szent magány! Mint a gyermek jó anyjához, akként Vágytam hozzád, s jöttem ki szaporán. i Vágytam, jöttem az élet zajából, Mely mindent, csak nyugalmat nem ápolj; Mely elöli a lélek szózatát, Mint a vihar a fülmile dalát . . . Mily édes, itt lenni a szabadban, Hol kéjt lehel az alkony fuvalma!-Szívni ezt a fűszeres levegőt — Föveg nélkül, az eget uralva! Zöld iák alatt, imádkozó-felen, Merengni az ábrándos holdfényen, Álldogálni lombárnyas tóparton — Oh ezt én szent élvezetnek tartom! Valóban az csak a valódi kéj, Mely — mint harmat a hervadt levelet — Égfelé emeli bűvös erejével A csüggeteg, földhöz ragadt lelket. Avagy ki mondbatá: hasztalan kereset! Mikor a szabadban vigaszt, írt keresett ? És hogy — midőn fájt neki az élet — Szive itten nem könnyűit, nem éledt? ! ... A levegő csendes illattenger, Benne a holdsugarak fürödnek ; Fényök : mint a szem bágyadt világa, Ha ellepék a fájdalom-könyek. C Z A. Mint a jövő, midőn képe félig A sejtelmek ölén rezeg, fénylik — Legszebb az est e kétes világban, Melyben egész költészet-világ van! Realista! ki csak valóért égsz, Ki tán sohsem érzél még angyalit, Jöj ide, és nézd a természetet: A szemlélet, tudom, elandalit. Tudom, hogy itt szent érzet vesz elő, Mint a lombot a suhanó szellő; Tudom, hogy megbámulod az eget, Melynek képe itt a tóban lebeg . . . De mi volt ez? miért vonult most át Lelkemen a fájdalom érzete ? — Hattyuhangot hozott a fuvalom. . . Ah a hattyú siralmas éneke ! Talán ép most haldoklik valahol, Olyan búsan, szivrepesztön dalol! Ily hangokat csak lant szülhet, midőn Följajdul a költő keservitől. Oh a költő oly egy a hattyúval! Ez kellemet kölcsönöz a tónak, Amaz pedig a rideg életbe Rendeltetett, üdv-, menny-alkotónak. Mondják: mikor ily fájó hangokon Sir a hattyú, hogy akkor haldokol . . . S a költö-sziv oh mért meg nem hasad, Mikor dala a legfájdalmasabb ?! —á-----n— 1
