Eger - hetilap, 1867

1867-04-25 / 17. szám

137

nyi birtokosai egyetértve, egyszerre raknának tüzet, mikor is az egész táj fölött képződnék füstfelleg. A tüzelést szabályozhatnák helységi törvények által, melyek alól egy földbirtokosnak sem lehetne magát kivonnia. Állana össze úgynevezett községi intézet, melynek vezetésével egyik elöljáró volna megbízva; melléje biztosok adatnának segédekül s felvigyázókul; a tűzrakás kötelessége mindenkit illetne, és pedig birtoka arányához képest. De hogy mindenki tudja előre, hány tüzet kell raknia, a főember egy bizottmánynyal előre meghatározza azok számát, valamint azok helyeit is, s mindezeket jegyzőkönyvbe vezetik be. A tüzek számát a tapasztalásnak kell megmutatnia, hol ez alkalmaztatik, már 200 holdnyi téren 115 tűzrakás megfelel a czélnak. A tüzelést — mint a szakértők javasolják — úgy kell intézni, hogy napfelkeltekor a védendő térség a nap által átbatolhatlan füstfelleg- be legyen borulva, s igy maradjon legalább is két óra hosszat. Tüzelőanyag lehet: gallyak, apró forgács, fürés/.por, melyek alommal kevert trágyával, vagy nedves gyükérfélékkel vannak fed ve. Előre látható veszély mellett már este lehet a halmokat készíteni.

Minden gazda tudja, mikor lehet körülbelől a dértől tartani. A legnagyobb óvatosság és biztosság végett e végre különös őröket kell állítani, kik, valamint a főember is, a hévmérő menetét figyelemmel kisérjék. A jeleket barangkongatások, vagy mozsárdurranások által lehet adni. Végtére a hanyagokra nézve büntetéseket kell meghatározni, mert e tüzelés jó sikere csak egyesült működésből származbatik. — Közli

Laurenchik János.

Politikai hirek s események.

Ausztria. A f. hó 21-iki „Wiener Ztg.“ egy cs. pátenst között, mely a reichsrathot máj. 20-ra hívja egybe.

— A császár elfogadta Wüllerstorf kereskedelmi miniszter elbocsáttatási kérelmét. A miniszter a Lipót-rend nagy keresztjével diszittetett föl. A kereskedelmi minisztérium vezetésével a pénzügyi minisztérium vezetője lön megbizva.

— Legmagasb rendelet folytán a 18. és 20. hadseregosztály felállítása megparancsoltatott. Az első Prágában, a második Pesten fogna elhelyeztetni.

— Kasper, a felfüggesztett „Politik“ prágai lap szerkesztője, a bécsi igazságügyi minisztérium meghagyása folytán, ideiglenesen

szabadon bocsáttatott, azon föltétel alatt, hogy Prágát nem fogja elhagyni.

— Sokat beszélnek egy Béesben felállítandó cseh udv. kan- czelláriáról.

— A „N. Fr. Pr.“ arról értesül, hogy a Béesben levő birodalmi tanácsosok a magyar kiegyenlítési munkálat felett gyakori értekezletet tartanak. Minden oldalról beismerik annak czélszerü voltát, hogy a birodalmi tanács minden illetékességi aggály nélkül bocsátkozzék az alkotmányrevisio tárgya lásába. „A magyar munkálat a pénzügyi kérdésben hiányos, melynek kiegészítése kell, hogy képezze a kiegyezkedés előfeltételét.“ Többeknek a bécsi követek közül utóbb alkalmuk volt gr. Andrássy miniszterelnökkel politikai párbeszédbe bocsátkozni, miáltal a pártálláspontok tisztázására jelentékeny lépés történt.

Olaszország. A florenczi képviselői kamara april 15-iki ülésében a kormány interpelláltatott nézetei iránt a római kérdést, a pénzügyet, a kabinet összealkotását és az egyházi javak kérdését illetőleg. Ratazzi erre válaszolva azt mondja : A jelen cabinet ugyanazon általános, csaknem az összes parlamenti testület által osztott elveket vallja, mint az előbbi; a mi az egyházjavak kérdését illeti, erre nézve a választók által nyilvánított eszmékhez fogja magát tartani. A kormány a septemberi egyezményt loyalis módon viendi keresztül, és meghiusitand minden kísérletet, mely e kérdés jövőjét veszélyeztethetné.

— Az „Italie“ írja, hogy az osztrák-olasz kereskedelmi szerződés tárgyalásai már majdnem befejezvék, a szerződés mintegy megkötöttnek tekinthető.

Oi •oszország. A „W.“ Írja: Minden oda mutat, hogy Orosz- és Poroszország között egész csendben szövetségi viszony lett megkötve. Ez nemcsak a félhivatalos orosz sajtó magatartásából tűnik ki, hanem még inkább valószínűvé tétetik a ezár szárnysegédének Berlinbe érkezése által. Küldetése, mint biztosítanak, a luxemburgi kérdéssel van kapcsolatban , és pedig korántsem békés értelemben magyarázható. Ugyanis Oroszországnak igen érdekében fekszik, hogy a háború Porosz- és Francziaország közt

— Igen uram! de nem őt szolgálom már. Amint ön elszökött, éu is fölmondtám a szolgálatot. — Tud-e valami hirt onnan?

— S mit sem hallott azokról, mik ott történnek?

— Nem.

— Úgy Simon üljön be, ön pedig mellém, sok elmondani valóm van.

— Nehány perez múlva a kocsi sebesen robogott végig az utczákon.

— Mi azt hallottuk, hogy ön meghalt — mondá John, mi- j helyt lovai elindultak, — a vén Molite visszajővén Cubából, azt I a hirt hozta, hogy önt a rablók megölték.

— Igaz, hogy megfogtak, de elillantam tölök. S hogy fogadták a hirt a homályos házban ?

A kocsis elmondott mindent, a mit tudott.

— Hát azt hiszi a gonosz lelkű, hogy Alicet csakugyan kényszerítheti Viktorrali egybekelésre? Hajts John! még ez éjjel kell Aliccel beszélnem. Ha szükséges, vele szököm, tehát várakozzál a kocsival. Szegény Alice ! mennyit szenvedhetett!

Alva beült a kocsiba, s mindent elmondott a négernek. A kocsi megállóit; Alva kiszállott, s tova sietett; Simon követle. A ház felé haladva, csak földszint láttak világot, hol a cselédség lakott; azonban közelebb haladva, Simon az előcsarnokban is világosságot vett észre. Simon a konyhaajtóhoz érvén, kopogtatott, s a jövő pillanatban Kati, a szolgáló kinyitá az ajtót.

— Az Istenért Simon! honnan jősz ?

— Akárhonnan , csakhogy a kit kerestem, megtaláltam. Ugy-e Alva urat itt holtnak tartják ?

— Simon ! — kiálta Alva előlépve — hátha a pokol minden hatalmával állna is ellent, nem tipornám-e le? E szavakkal végigrohant a tágas csarnokon, mig a fogadó-teremhez ért, melynek ajtaját dühösen kinyitá. Alice keze a Viktoréban volt, s a béke-biró épen e szavakat mondá:

— Ön e leányt élettársul akarja venni?

— Megállj ! . . . orditá Alva — csak egy szót s örökre elnémítalak. Alice! éu vagyok! — s Viktort félrelökve sietett Alicet átölelni. Mandel úgy állolt, mintha a villám csapott volna le; de a mint látta, hogy Alva átkarolta a leányt, összeszoritott ököllel rohant rá.

— Megállj! kiáltott Simon, megragadva s visszarántva a kereskedőt — egy lépést se!

— Mike! — mondá fekete szolgájának — szabadíts meg ettől a fekete kutyától!

Simon csak egyszerűen Mikére nézett, s fölvont pisztolyát mutatta neki. Ez egy szögletbe vonta magát, s hasztalan fenyegette, kérte gazdája, nem mozdult. Alvának ezalatt sikerült Alicet megnyugtatni.

— Alice! szólj nyíltan: ugy-e nem szabad akaratodból mentél volna Viktorhoz?

—• Nem, oh nem ! csak szabadíts meg engem innen! — Al- I va Simonhoz fordult, s megbízta, hogy a szobában maradjon s vigyázzon. A néger igenlöleg intett, mialatt Mandelt egy székbe nyomta. A kereskedő meglátván a pisztolyt, nem mert ellenkezni. Alva megfogta Alice kezét, s szobájába vezette.

— Nem hallgathatok tovább, hogy el ne beszéljem neked, mi azalatt velem történt, mióta elhagytalak. Azonban röviden most csak annyit: sokat szenvedtem, de most elég erős vagyok, Mandellel megmérkőzni. Csak egyet mondj : kezeimbe teszed-e ügyedet ?

— Igen, igen ! hisz te vagy mindene m e világon. Ments meg ez embertől!

— Életemre mondom: megmentelek. — Megcsókolta a leányt s fölugrott. — Mennem kell, Simont fölváltani. — Alva eltávozott, s pár pillanat múlva bátran lépett a terembe. (Folyt, köv.)