Eger - hetilap, 1867
1867-04-18 / 16. szám
127 Felhívás a gazdatiszti közönséghez, egy „menedék-egyesület“ megalapítása ügyében. Tisztelt pályatársak! Hazánkban már többféle egyletek alakultak kisebb vagy nagyobb mértékben az iparos-osztályok köréből, csak még egyedül a mezei gazdászat terhes életét viselő tiszti osztály szűkölködik ezen reánk nézve nagyon is czélszerii egyesület nélkül, pedig úgy hiszem, ha valamely iparos-osztály elgyengült tagjainak Örég napjaira szüksége van egy biztos menedékhelyre, annál inkább van nekünk szükségünk elgyengült öreg napjainkra egy ily üdvös menhely megalapítására. ügy hiszem, mindenki szorongó kebellel gondol megérhető öreg napjaira, vagy özvegyére és árváira azon esetre, ha elöregszünk, megélni nincs miből, öregségünket tekintve szolgálatra be nem fogadtatunk, mint aféle gyengült öregek; ha talán csekély meggazdálkodás által összekapart kis vagyonúnkból meg nem élhetünk, vagy özvegyünk és árváink kellő eltartásra elegendő mennyiséget hátra nem hagyhatunk, — mert bizony igen kevesen részesülhetünk napjainkban mint gazdatisztek azon áldott szerencsében, hogy öreg napjainkra magunk vagy özvegyeink és árváink egy kis nyugdíjban részesülhetnénk. A megállapítandó „menedék-egyesület,“ a miről ezen fentebbi sorok szólnak, alapitói, azaz részesei minden nemzet- és rang-különbség nélküli, szolgálat után élő gazdatiszt és gazda lehet, úgy például: hogy 50 oszt. ért. forinttól kezdve tehetsége szerint feljebb, a mennyivel bir vagy akar, befizethet, a sikerülhető eset után hazánk mágnásai közöl megválasztandó menedékegyesületi atya, vagyis elnök kezéhez, a begyült pénzösszegből pedig egy fekvő földbirtok fogna megvásároltatni; ezen megvásárolt birtoknak azután uraivá vagyis részeseivé lennének azok, kik ezen összeget befizették. A megvásárolt birtok pedig egy fizetéssel ellátott értelmes és hűséges gazdatiszt kezére bízatnék, a ki szintén ezen „mene- dék-egyesiilet“-nek befizetés utjáni tagja; a ki azután évenkint hűségesen a bevett tiszta-jövedelemről megszámolna a „menedék-egyesület elnökének, a bevett tiszta jövedelemről pedig minden tag év végével lenne tudósítva, hogy befizetett összege után mennyi részleti jövedelme járand. De már most a birtok növelhetése tekintetéből a befizetett töke után járandó tiszta jövedelemből mint segélyezés a megalapítástól csak öt év múlva kezdődhetnék meg, hogy addig a mi összejön mint tisztajövedelem, ismét egy birtok megvásárlására fordittathassék, ezen idő alatt pedig az alapitó tagok közöl 10 hozzá ne nyúljon, te végezni fogsz vele. Vigyázni fogunk reád, azután majd meglátjuk, hozzánk való vagy-e ? Nehány pillanat múlva a két hajó egymás mellett volt; a hajó-létrák átvettettek, s a ficzkók villámsebességgel kezdtek átmászni. A kapitány oldalba lökte Alvát, s ö is kénytelen volt a kalózokat követni. Borzasztó látvány! a hajófödélzet telve holtak és sebesültekkel. Kegyelem! kegyelem ! kiáltozák a szegény matrózok, a mint e fegyveres ördögöket fölhágni látták. Kegyelem reményében megadták magukat; de nem találtak kegyelmet. — Alva nem nézhette ez iszonyú kegyetlenséget, s kitűzött ellenét — a négert ment fölkeresni, ki a hajó hátsó részén állott, egy vaspóznát tartva kezében, várván a halálos csapást a kalóztól. — Kegyes Isten! ö nem lehet, ő nem lehet! Amint Alva az afrikai e szavait hallá, jobban szeme közé nézett, s az öreg szolgát — Simont — ismerte föl benne. Fölhúzott pisztolylyal sebesen a négerre rohant, nyakon ragadta, s pisztolyát neki szegezve sugá: — Simon ! mentsük meg egymást! kérj kegyelmet, és esküdjél, hogy a kalózoknak akarsz szolgálni. Nekik emberre van szükségök, s ők meg fognak kímélni. Ha! itt jő a kapitány! Simon azonnal megérté, mit akar az ifjú, s mihelyt a kalóz- főnököt jőni látta, keserves hangon kiáltozni kezdett: — Kegyelem! Mindent megteszek! Főzni fogok nektek, barezolui értetek, rabolni számotokra, százak nyakát kitekerni, ha kívánjátok. Én is voltam kalóz, mint ti — veté hozzá, midőn Alva kissé elbocsátá. — Mi az, mi ? kérdé Paul kapitány. — E fekete gaz hozzánk akar szegődni — feleié Alva — azt mondja, hogy már érti e mesterséget. Lelőjem ? — Nem, várj !#>— mondá a kapitány a néger aczélszinü ar- czát szemlélve. — Őszintén akarsz hozzánk állni ? fttól kezdve fölfelé, ki mennyit bir vagy akar, mindenkor fizethet a már befizetett tőkéjéhez, hogy az igy begyült és növekedett pénzösszeg, ha lehetséges, ismét egy birtok megvásárlására fordittathassék; egyszóval, hogy minden tiszta jövedelem és időnként befizetett apróbb részletek haszonra fordittathassanak, azután a befizető tagok öt év múlva az ö tiszta-jövedelmi járandóságukat vagyis mint segélyezést pontosan megkapják, vagy ha még nélkülözhetik, későbbi időkre a befizetett tökéjök nevelésére bennhagyhatják, hogy igy idővel nagyobb segélyezésben részesülhessek vagy maguk, vagy hátramaradt özvegyeik és árváik. Tisztelt pályatársak! napjainkban igen sok olcsó megszerezhető birtok van eladandó; nagyon czélszerti lesz, ha mindenki ezen felhívásomat fontolóra véve önmagával megszámol, elfogadja ; ne rettentsen az senkit vissza, hogy napjainkban a gazdaságokat sok elemi-csapás érte, mert ez nem lesz mindig igy, és nem is volt mindenkor, hanem összevetett vállal alapítsunk magunknak öreg napjainkra, vagy özvegyeink és árváinknak egy biztos menhelyet; ne kecsegtessen az senkit, hogy megtakarított néhány forintjából talán czélszerübb lenne, önmaga által egy kis alig tengődhető gazdaságot felállítani, mert azon befizetett csé* kéíyebb számú összegekből jobban állíthatunk magunknak égy gazdát birtokaink felett, mint kiki magának. Végre ezen felhívásom után lennének csak az alapszabályok megalapítva akkor, ha a „menedék egyesület“ pártolói kellő számmal jelentkeznének, jelentkezni pedig lehet magánlevelek által vagy nálam alulírottnál, vagy a „Falusi Gazda“ lap szerkesztőjénél dr. Farkas Mihálynál üllői út it/Sa sz. a. Pesten; a küldendő levelekben pontosan ki legyen Írva az ajánlkozó-tag családi neve, lakhelye, utolsó posta, és hogy mennyi pénzösszeggel akar járulni a „menedék-egyesület“ megalapitásához, hogy igy azután ezt számbavéve, pártolás végett a magas országgyűléshez a honatyák elé lehessen felterjeszteni.— Meg vagyok győződve továbbá arról is, hogy a megalapításhoz kivántató pénzösszeg megnagyobbitásához tehetösb földesuraink is járulni fognak , miután a „menedék-egyesület" csak a hűségesen kiszolgált gazdák számára lesz alapítva. Felkéretnek a vidékbeli tisztelt községi elöljárók, hogy a községeikben vagy vidékeiken lakó gazdatiszti, vagy alsóbb szolgálatból élő gazda-osztálylyal ezen pontokat tudassák, és a netalán kétkedők előtt az üdvös tervet megmagyarázzák. Saár, (u. p. Gyöngyös) január 5-én 1867. Czérna István. — Igen uram — feleié Simon — már én régi tengeri-madár vagyok, jártam Lafeton kapitánynyal, késem jó éles volt. Jó társat vesztenének bennem, ha lemészároltatni enged. A kapitány mit sem gyanított. Még egyszer végig nézte a négert, s parancsoló, hogy életben hagyják, emberei nem mondtak ellent, sőt jó pajtást hittek benne. — Alva félt eleinte, hogy öreg barátja elárúlja örömében ; de Simon oly jól vitte szerepét, hogy még Alva is azt gondolta, miszerint az öreg komolyan kalózzá változott. Alvát, a mint körültekintett, borzadály fogta el. Az egész hajó népéből csak a néger maradt életben. Az elfoglalt hajóról minden értékes holmi átrakatott, a hajó pedig elsü- lyesztetett. A nap lement, s midőn az első esti csillag sugarai az oceanra estek, a tenger is elnyelé a szerencsétlen hajót s ha- lottait. A födélzelen. XII. A két első nap és éjjel Alva és Simon még csak jó szemmel se néztek egymásra. A kalózok előtt mindig úgy nyilatkozott Simon Alvóról, mint egy vad ficzkóról; Alva ellenben bizalmas beszélgetéseik alkalmával mindig azt mondá, hogy a fekete bőrrel nem vesztettek, mert ez minden gonoszságra képes. Csak miután Alva biztos volt, hogy a kalózok az ismeretségről mit sem tudnak, kezdett a Simonnali találkozásra alkalmat keresni, s csakhamar talált is. Az éj igen sötét volt. Alvának őrt kellett állania, Simon pedig a hajó hátsó részén volt fölállítva. Egy kedvező pillanatban Alva Simonhoz mászott, s kezét egykori szolgája vállára tette. — Ah! ön az Alva ur ! — Csöndesen! s nézd, ha nem jő-e valaki? Tudom, szeretnéd tudni, hogy jutottam e társaságba , de először te mondd el, hogy hagytad el a homályos házat ? *
