Eger - hetilap, 1866
1866-01-11 / 2. szám
10 törtéimi az, mi 1861-ben megtörtént volt, hogy a megyék j és városok költségein segélyzett, ifjakat bárhol inkább lehetett látni, mint az országgyűlés teremében. Ennek egyébiránt sok részben akkor az is oka volt, mert az ifjak a tömérdek hallgatóság által kiszorittattak. Intézkedések tétettek, hogy a jelen országgyűlés tartama alatt ilyesmi okul ne szolgálhasson. Biztos hir szerint Jek el fal usy Vincze választott, és 1848-ban kinevezett szepesi püspök közelebb Pestre váratik, hogy a főrendi táblánál helyét elfoglalja, és a tanácskozásokban részt vegyen. Maschirevic szerb patriarcha, ki a felsőházban már helyét elfoglalta volt, zágrábi távsürgöny szerint közelebb oda váratik, hogy az országgyűlési tárgyalásokban részt vegyen. Óhajtásaink kisérik oda: vajha a kiegyen- lités áldásos művét szavazatával és közreműködésével hazánk, Horvátország is kétségtelenül a birodalom érdekében is előmozdíthatná! Erdélyi ügyek. Múlt számunkban inár említettük, hogy az erdélyi országgyűlés feliratára a kir. leirat decz. 31-én Kolozsvárra leérkezett, melynek felolvasása végett jan. 4-ére országos ülés tűzetett ki. Ez ülés azonban, mint írják, több országgyűlési tag kimaradása s a görög ünnepek miatt jan. 9-re halasztatott el. A kir. leirat tartalmáról, hitelt érdemlő közlemények után csak annyit tudunk, hogy az erdélyi országgyűlési tárgyalások csakugyan tényleges eredményt vívtak ki. Erdély képviselői, az erdélyi s magyarországi 1848-ki választási törvények értelmében, a pesti országgyűlésre meghivatnak, hogy ott az unió ügyét véglegesen, még pedig az erdélyi nemzetiségek érdekeinek tekintetbevételével, elintézzék, s közreműködjenek az államjogi kérdések megoldásában. Az erdélyi országgyűlés közvetlenül elnapoliatik. Az Erdély és Magyarország közt kötendő unió szentesítését 0 Felsége azon időre tartja fenn, a midőn egyszersmind az államjogi kérdések megoldása is teljesedve lesz. Azon napon, melyen az erdélyi országgyűlés felirat á r a leérkezett királyi leiratot Kolozsvártt felolvassák — mint a „P. L1“. értesül — a magyar országgyűléssel is fog egy arra vonatkozó királyi izenet közöltetni. Valószintileg ez a legfőbb oka annak, bogy a kir. leirat publicatiója egyelőre elmaradt. Kolozsvári tudósítások szerint, az erdélyi magyar követek tömegesen Deák Ferencz zászlója alá fognak csoportosulni. A mi pedig a románok és szászokat illeti, hogy ők mit akarnak, azt még nem tudni, de alkalmasint még maguk sem tudják. Fővárosi tudósítás. Pest, január 7-én. Oh be rég nem találkoztunk! Egész egy hete; pedig hét nap alatt ily nagy városban mennyi érdekes dolog fordulhat elő, kivált igy a farsang elején, az ország szivében, hova összegyűlve van a magas aristokratia, a hol annyi kéz és annyi ész működik a farsangi vigalmak előteremtésében !.. Kiváncsiak önök mindezt tudói? a bét történetének kicsinyben ősz szeállitója azonnal el fogja önökuek sorolni a küszöbön álló farsang kinálkozó élveit. Ne még — a kedvesére őrködő féltékeny dominó, a csintalan debardeur, és a tánezoló harlequin elé bocsássuk be a halál gyászmadarát. — A magyar kath. egyházat kimondhatatlan veszteség érte, Kunsz t József, a 76 éves aggastyán kalocsai érsek nincs többé, meghalálozott az „angol királynő" szállodában ; hült tetemeit fényes segédlet mellett tegnap előtt szentelte be BarT A Hol a virág . .. Hol a virág, hol a levél ? Hát a madár mért uem beszél ? — Virág fejét földre hajtja, Fának égfelé a karja —- Oly szomorú minden! Harmat helyett derek járnak, Megesett szegény madárnak ! — Nincs a mi szomját enyhítse; De van a mi elröpitse . . . Oly szomorú minden! Nem is hallik a madárdal — Szél sivít a fákon által, Megtépi a házfödelet, Amott katang-kórót kerget — Oly szomorú minden! Ámde nincs semmi kihalva! — Ha jő a tavasz fuvalma: Az elhullott levél helyett Teremt újra ezer zöldet — Es vidám lesz minden! Az örömnek vagy a búnak Levelei szint’ igy hullnak — Hol az öröm fordít hátat, Hol meg a fekete bánat — Es vidám lesz minden!.. _______ K. J. C Z Irodalom. Az első Zrínyiek. Irta Salamon Ferencz. Czimképes kiadás. Pest I860. Ára 3 frt. (Vége.) A könyv nagyobb s a nagy közönségre bizonyára érdekesebb részét képezi a szigetvári liös Zrínyi Miklósnak története. S mily uj s mily nagyszerű képet tár fel itt ismét a a szerző előttünk. Mert ha bár mennyiszer és mindent elolvastunk volna is, — a mint hogy ezt jómagunk nagyrészt meg is tettük, — a mit eddig a történet történelműnk ezen egyik legnevezetesebb alakjáról feljegyzett, nem kételkedünk mégis kimondani, hogy Zrinyi Miklóst csak Salamon müve tünteti fel, s ismerteti meg először valóságos történelmi alakjában. Széles ecsettel festi előbb a család s a kor eseményeit, melyekből mintegy alkalmas háttérről, mindinkább kiemelkedik a hősnek egyes vonásokkal körvonalozott alakja; mig mintegy önmagától egyszerre kidomborodik egész óriási nagyságában, ösz- szes nagy hibáival és vétkeivel, s még nagyobb tehetségeivel a erényeivel. Látjuk, mint nevekedik apja ronda harczias váraiban a vad martalócz-zsoldosok közt elfajulva, mint vesz részt a szenvedélyes, alig iskolázott ifjú szilaj bátyjának véres és gyilkos erőszakoskodásaiban; hadkalandokban tölti férfikora kezdetét, retteg- tetve ellent s rokont; mig r jlö jó tulajdonai és nagy tehetségei erőt vesznek szilaj indulatain, s szilárd vallásérzete, honfiúi és dynasticus hűsége és hősies vitézsége kiváló, egyaránt anyagi, mint erkölcsi nagyságra emelik. S a mint ezen vonások az elbeszélt események hátterén mintegy önként fölmerülnek, csak itt-ott állapodik meg a szerző, majdnem észrevétlenül, hogy azokat művészi tapintatával rendezve, V
