Eger - hetilap, 1866

1866-02-15 / 7. szám

hogy, ha az e részben fölmerülő aggodalmak eloszlathatok nem lennének, „egyedül oly módosítási javaslatot terjeszszlink Fölsé ged elébe, mely birodalmának élet-föltételeivel öszhangzásba le- end hozható.“ Kimondottuk már 1861 diki föliratunkban is, hogy a birodalom fönnállását koczkáztatni nem akarjuk. Most is távol van ily szándék tőlünk, s miután meggyőződésünk szerint az oc- toberi diplomát s februári pátenst a mi hazánk élet-föltételeivel nem lehetne öszhangzásba hozni: fogunk igyekezni, hogy oiy javaslatot terjeszszünk Föl séged elé, mely alkotmányos önállásunkat is megóvja, s a birodalom élet-föltételeinek is megfeleljen.

30. Méltóztatott Fölséged kegyelmesen kijelenteni legma- gasb trónbeszédében, hogy „a fentebbi kérdések elintézésével szoros összefüggésben, sőt válhatlan kapcsolatban áll az 1848. évi törvények azon részének átvizsgálása, illetőleg módosítása, mely a fejedelmi jogok hatályára, és a kormányzat hatáskörére vonatkozik.“

31. Előadtuk mi Fölségednek már 1861-iki második alázatos feliratunkban is, „hogy vannak az 1848-iki törvények rendeletéi között egyes pontok, melyeket, a nép jogainak sértetlen fönntartása mellett, mi magunk is óhajtunk czélszerübben átalakítani, s határozottabban kifejteni.“ Kijelentettük azt is, hogy ha Fölséged kívánja a törvények bármi részbeni megváltoztatását, a kiegészített országgyűlés mindazon javaslatokat, miket erre vonatkozólag Fölséged felelős magyar ministeriuma elöadand, tüstént tanácskozás alá veendi, s megállapodását Fölséged elé fogja terjeszteni.“ Készeknek nyilatkozunk tehát most is arra, hogy — a mennyiben valamely törvénynek a törvényhozás rendes utján leendő megváltoztatása szükséges leend, — aziránt alkotmányunk alapelveivel öszhangzó javaslatunkat föl fogjuk annak idejében Fölségednek terjeszteni.

32. Buzgó óhajtása a magyar nemzetnek, hogy sz. István koronáját mielőbb örökös királyának fejére tehesse, s a mit tizeuhét év folytán súlyos események gátoltak, az végre teljesedésbe mehessen. Nem csupán ünnepélyes szertartás ez honunkban, hanem szükséges kiegészítése az alkotmánynak, legszebb, legszelídebb és mégis legerősebb kapocs, mely a nemzetet királyához köti. Mindaddig, mig ez meg nem történik, minden megállapodásainkcsak javaslatok maradnak, melyeket egyedül a koronás király szentesítése fog törvény erejére emelhetni. — Reményeink addig, bármily kecsegtetők le gyenek is, bizonytalan remények, melyeket egyedül a koronázott király valósíthat. Politikai életünk jelenleg még kétes és ingatag, s annak ingatagságát csak Fölséged szüntetheti meg alkotmányunk tettleges visszaállításával s ezt befejező megkoronáztatásával. Hallgassa meg tehát Fölséged e kérelmünket, s tegye lehetővé buzgó óhajtásunk minélelöbbi teljesedését.

33. Tisztelettel fogjuk mi venni s tárgyalni mindazokat, miket Fölséged, mint koronás királyunk az ország szellemi és anyagi érdekeit illetőleg velünk majd alkotmányos úton közölni méltóz- tatik. Sőt a mennyiben ez érdekekre nézve uj törvények alkotását, vagy a már létezőknek módosítását sürgetőleg szükségesnek tartjuk, a több időt igénylő előmunkálatokhoz mielőbb hozzáfogunk, s megállapodásainkat Fölségednek annak idejében fel fogjuk alázatosan terjeszteni.

34. Mélyen érezzük mi, hogy szellemi érdekeink tekintetében is még sokat kell pótolni s javítani törvényhozásunknak. Igyekezni fogunk, hogy e részben is teljesíthessük, a mit a haza közjava jkiván, 8 porgári kötelességünk parancsol. Működéseinkben az alkotmány alapelveiböl kiindulva, irányadónak fogjuk mindenkor tekinteni az igazságot és méltányosságot, a hon polgárainak minden osztályai iránt, vallás és nyelvkülönbség nélkül. Tekintetbe ve- endjük különösen azt is, mit már 1861-diki alázatos feliratunkban iS kimondottunk: „hogy a mindinkább fejlődő nemzetiségi érzet fi gyeimet igényel, s nem lehet azt a múlt időnek s régibb törvényeknek mértékével mérni. Nem fogjuk felejteni: hogy Magyarország nem magyarajku lakosai szintúgy Magyarország polgárai, s őszinte készséggel akarjuk mindazt, a mit e részben az ö érdekeik s a jhaza közérdeke megkíván, törvény által biztosítani.“ Mi ezen törvények alkotásában is az igazság és testvériség elvét követendjlik.

35. De különösen anyagi érdekeink azok, melyekre nézve sok viszontagságos idők miatt aggasztólag elmaradtunk. — Nehéz muuka leend leküzdeni ezen elmaradás nyomasztó következményeit, de mi nem fogunk visszarettenni e nehéz munkától, mert életkérdés az nemzetüukre nézve. Polliikai helyzetünk javulása elő fogja segíteni anyagi érdekeinket is, valamint anyagi helyzetünk emelkedése lényeges tárnaszaleendpolitikai állásunknak. Szabad legyen reméleniink, hogy Fölséged bölesesége s atyai gondoskodása egyikben úgy, mint másikban, elősegitendi ernyedetlen törekvésünket. Szellemi fejlődésünk s anyagi haladásunk semmi tekintetben nem áll ellentétben a magyar koronához nem tartozó

országok valódi és jogos érdekeivel, sőt midőn az nekünk erőt és súlyt kölcsönöz, növeli azoknak súlyát és erejét is; midőn bennünket emel. .az egészet emeli.

36. Őszinte hálánkat nyilvánítjuk Felségednek azért is, hogy Horvát- és Tótország gyűlését kegyelmesen felszólítani méltóztatott, hogy gondoskodjék eleve a felöl, miszerint jelen országgyűlésünkön kellőleg képviselve legyen, úgy tekintjük mi ezt, miut a magyar korona épségének fentartására s országgyűlésünk kiegészítésére irányzott legmagasabb fejedelmi szándék tanúságát. Mi ezen országok, mint alkotmányos társaink irányában, most is azon nézetben vagyunk, melyet már 1861-diki alázatos feliratunkban Fölséged előtt kijelentettünk. Ujraismételjük tehát, hogy: „ha Horvátország mint ország akar részt venni törvényhozásunkban, ha előbb tisztába akar jönni velünk azon föltételekre nézve, melyek mellett közjogi állását Magyarországgal kész összekötni, ha ezek iránt úgy akar velünk érintkezni, mint nemzet nemzettel ; mi azt sem fogjuk visszautasítani.“ Őszinte bizalommal nyújtunk nekik testvéri kezet, csak országunknak s a Magyar koronának épsége s alkotmányos önállása föntartassék.

37. De tiszteletteljes köszönetiink mellett azon aggodalmunkat sem hallgathatjuk el. hogy midőn a legmagasabb trónbeszéd Horvát és Tótországról szól, Dalmatiát sehol meg sem emlith Ezen ország Horvát-és Tótországgal együtt a magyar koronához tartozik, és midőn Fölséged kiindulási pontul tűzte ki a pragma- tica sanctiót, mely határozottan kimondja, hogy a magyar korona országait nem lehet egymástól elválasztani: nem fogja bizonyosan akarni, hogy a magyar koronának annyiszor ünnepélyesen biztositolt épsége még továbbra is csorbítva legyen.

38. A horvát országgyűlésnek 1861-ki határozatait, melyeket Fölséged velünk közölni méltóztatott, akkor véljük legczélszerüb- ben tárgyalhatóknak, ba majd azon országoknak képviselőivel, vagy a kiegyenlítés végett kiküldött megbízottjaival együtt tanácskozhatunk, s e tárgyat az ö hozzájárulásukkal intézhetjük el.

39. Köszönetünket fejezzük ki Fölségednek azon fejedelmi gondoskodásáért is, melylyel a Magyar-és Erdélyország egyesüléséből folyó viszonyoknak végleges elintézését szivén hordja. Megvetették e viszonyoknak alapját azon törvények, melyek 1848-ban Magyar- és Erdélyország egyesítéséről e két ország közös egyetértésével hozattak, s királyi jóváhagyás által ünnepélyesen szen- tesittettek. De sok van még e részben elintézendő, s mi nem hozzuk kétségbe, bogy minden részről megnyugtató, igazságos és méltányos megállapodás eszközlésére komoly megfontolás és előrelátás leend szükséges. Minket az ezek fölötti tanácskozásokban testvéri szeretet érzelmei fognak vezetni, alapja reményünknek azon bizalom, hogy tőlünk senki sem kíván olyasmit, a mi veszélyeztethetné alkotmányunk alapelveit.

40. Horvátországnak és Erdélynek országgyűlésünkre lett meghívása elhárított egy súlyos akadályt, mely 1861-ben leginkább gátolta törvényhozási működésűnket. Engedje Fölséged kérnünk s reménylenünk azt is, hogy országunk kiegészítő részének, Fiúménak, valamint azon testületeknek is, melyeket az 184%: V-ik törvényezikk a magyar országgyűlés alkatrészeihez számit, országgyűlésünkön leendő képviseltetését Fölséged királyi hatalmával eszközölni fogja.

41. Azon honfitársainkra nézve, kik politikai vádak folytán lettek elitélve, tisztelettel, őszinte bizalommal ujitjuk meg Fölséged előtt már 1861-beu is felterjesztett kérelmünket — s kiterjesztjük azt a közelebb lefolyt évek alatt hasonlóul elitéit, vagy vád alatt levő honfitársainkra is. Hallgassa meg Fölséged kérelmünket, s erősítse meg ezáltal is a nemzet azon bizalmát, hogy az újabb korszak, meiyet Felséged alkotmányos érzelmeitől oly bizton várunk, eltörli a múltnak szomorú mavadványait, s enyhité a keblek vérző sebeit.

42. Tudjuk, s őszinte hálaérzettel ismerjük el, hogy Fölségednek atyai szándéka: eloszlatni azon aggodalmakat, elháritani azon akadályokat, melyek függő közjogi kérdéseink elintézését eddig gátolták. Múltat és jelent összeli'sonlitva, örömmel látjuk: hogy a kiindulási pont, czél és eszközök e kettőben lényegesen különbözők. A múlt végtelen aggodalmakkal sújtott; a jelen egy szebb jövő reményével kecsegtet.

43. Megnyitotta Fölséged működésűnknek az alkotmányos tért, 8 mi e téren örömmel teljesitendjlik polgári kötelességeinket. Törekvéseinknek azonban csak úgy lehet sikere, ha törvényhozási működéseinkben azon erős hit kiséri lépteinket, hogy a mit a király és nemzet együtt megállapítottak, azt csak a király és nemzet egyesült akaratja változtathatja meg. E hitnek pedig egyedül az elvileg is elismert, tettleg is életbe léptetett jogfolytonosság lehet alapja.

44. Fölséged nem akar absolut fejedelmi hatalmával nekünk