Eger - hetilap, 1866

1866-02-15 / 7. szám

aj alkotmányt octroyálni, s mi, kiket a magyar alkotmánynak jo­gilag fönnálló alaptörvényei kötnek, ily octroyált alkotmány sza­bad és önkéntes elfogadására, nem is volnánk följogosítva. Föl- séged a pragmatica sauctióból kiindulva szólít fel bennünket, hogy alkotmányos utón módosítsuk, a mi törvényeinkben hibás, pótoljuk, a mi hiányos. De az ország most is folytonosan absolut kormányzat alatt áll. Alkotmányunk, melynek alapján kellene gya­korolnunk a törvényhozási jogot, lényeges részeiben még most is föl van függesztve. Szentesített törvényeink, melyekre nézve Fölséged niagais kegyelmesen elismeri,hogy alaki törvényességök kifogás alá nemeshetik, tettleg nem létezőknek tekintetnek; ellenben oly ren­deletek, melyek alaptörvényeink mellőzésével, sőt azok ellenére adattak ki, s a hon polgárainak legszentebb érdekeit, és még az egyes vallásfelekezeteknek belső nyugalmát is folyvást zavar­ják, most is nagy részben föntartattak; parlamenti kormányunk, felelős ministereink nincsenek; a köztörvényhatóságok, megyék, kerületek, városok alkotmányos állásukat még most sem nyerték vissza, s a közigazgatás minden ágaiban absolut rendszer uralko­dik. Két, egymástól független tisztviselői testület viszi hazánk te­rületén a közigazgatást, melyeknek egyike sem alkotmányos, sőt egyike még azonfelül idegen is, a mennyiben a magyar kormány- hatalomtól semmi függésben nincsen. 45. Jogfolytonosságot kérünk tehát Fölségedtöl törvényeink érteimgben, különösen parlamenti kormányt, felelős ministeriumot, és a köztörvényhatóságok alkotmányos helyreállítását. Mi csak a törvény teljesítését kívánjuk; mert a nem teljesített törvény holt betű, jogfolytonosság nélkül az alkotmány nem él. Nem kérünk mi political lehetetlenséget, nem szándékunk a birodalom bizton­ságát veszélyeztetni, vagy fejedelmünk törvényes jogait csorbíta­ni ; s méltányolni fogjak mindig a társországok jogos igényeit. Nagyfontosságu közérdekeknek tekintjük mi ezeket, de meg va­gyunk győződve, hogy a felelős magyar ministerek kinevezése, és a köztörvényhatóságoknak alkotmányos helyreállítása a nagy­fontosságu közérdekekkel nincs ellentétben. 46. Tudjuk, bogy azok után, mik tizenhét év óta, befolyá­sunk nélkül történtek, az átmeneti korszaknak sok nehézségei lesznek; tudjuk, hogy a közigazgatás több ágainak tettleges át­vétele s rendezése hosszabb időt igényel, és talán némi bonyodal­makkal is jár, melyeknek tisztába hozatala nagy óvatosságot fog kívánni. De még e tekintetek sem teszik múlhatatlanul szüksé­gessé az absolut rendszernek további fentartását, nem zárják ki annak lehetőségét, hogy alkotmányunk tettleg éljen azalatt is, mig az egyes törvények módosítása felett tanácskozunk. 47. Átmeueti korszakban a felelős minisztériumnak eljárása sem lehet mindenben oly szorosan szabályszerű, mint a soha meg nem zavart és félbe nem szakasztott alkotmányos élet rendes fo­lyamában. Országgyűlésünk ezt mindig figyelembe veendi, s a fe­lelős magyar mimsteriumnak mint parlamenti kormánynak eljá­rását mindazokra nézve, mik a kiegyenlítésnek alkotmányos uto- ni eszközlését, a közigazgatásnak átvételét s időközbeni vezeté­sét illetik, szigorúság helyett méltányos elnézéssel fogja megítél­ni; sőt az e czélokra intézett őszinte törekvést lehetőleg támogat­ni is kész leend. 48. El lesznek ily módon bárithatók a netalán fölmerülő ne­hézségek s el fognak bizonyosan háríttatni, ha e részben az or­szággyűlésének buzgó igyekezetét Fölségednek királyi hatalma is kegyesen támogatja. Alkotmányunk ily lényeges részének visz- szaállitása emelni fogja a nemzet bizalmát s megszünteti azon ag­godalmat, mely az óhajtott sikert leginkább gátolhatná. A felelős minisztérium bírni fogja kineveztetésénél fogva Fölséged bizal­mát, birni fogja, mint parlamenti kormány, az országét is. E ket­tős bizalom alapján tehát, folytonosan érintkezve mindkét rész­szel, közreműködése által könnyiteni fogja az országgyűlési egyez­kedések menetét, fölvilágitásaival sok kétséget elölegesen elosz­lathat, s az eltérő véleményeket közelebb hozhatja egymáshoz. Sőt hivatalos állásánál fogva gyakrabban érintkezvén Fölséged többi országainak államférfiaival, előmozdíthatja e részben is sok nehéz kérdésnek kiegyenlítését. 49. Ha ellenben Fölséged jogos és méltányos kérelmünket nem teljesítené, 8 az absolut kormányzati rendszert ezentúl is fönn­tartva, megtagadná tőlünk a, parlamenti kormány és felelős mi­nisztérium visszaállítását: súlyos aggodalom fogná el ismét keb­leinket, s ingatag reményünk nehezítené lelki nyugalmunk meg­őrzését, melyre pedig az elénk tűzött nehéz kérdések megoldásá­nál oly nagy szükségünk van. Jelen országgyűlésünk összehiva­tott a pragmatica sanctio által is biztosított alkotmány alapján. Föladata: módosítani törvényeink némely lényeges pontjait, meg­koronázni Magyarország királyát, s a haza boldogabb jövőjét megalapítani. Vegye kegyelmesen tekintetbe: minő helyzet len­ne az, ha az ország ugyanakkor, midőn képviselői által ezen al­kotmányos jogot gyakorolja, minden egyebekben alkotmányon kívül állana! 50. A parlamenti kormány s felelős miuisterium mellett másik lényeges kelléke alkotmányunknak a megyék, kerületek és városok hatósági törvényes önkormányzata. S e kettő válhatlan kapcsolatban áll egymással. 51. Magyarország minden institutioit az önkormányzat esz­méje lengi át; a közigazgatás támogatására az egyesíti a legjobb erőket; ez nyújt nyilvánossága által a visszaélések ellen legbiz­tosabb ellenörséget; ez korlátolja a tisztviselői hatalom jogtalan túlterjeszkedését. Alkotmányos életünk folytán ez óvta meg ha­zánkat a bureaucraticu3 rendszertől, mely az ország institutioival, nyilvános életével, szokásaival egyenes ellentétben áll. 52. Mig vissza nem állittatik a köztörvényhatóságoknak azon önkormányzata, melyet az alkotmány kijelölt: addig a nép alkotmányos működése nem lehet segélyére a közigazgatásnak, nyilvánosság hiányában az ellenőrködés is hiányos lesz, s ez alatt a tisztviselők iránti bizalom szenved leginkább, a közigazgatás pedig más utón annyi költségkíméléssel czélszeriien alig lesz ren­dezhető. A köztörvényhatóságok önkormányzata egyik főrésze a ország belkormáuyzati önállóságának, melyet pedig Fölséged is méltóztatott kegyelmesen elismerni. 53. Őszintén óhajtja mindenki, hogy a fenforgó fontos kér­dések közraegnyugvással egyenlittessenek ki. De közmegnyugvást ezélszeríi változtatásokra nézve is csak úgy lehet biztosan re­ményleni, ha a tárgy és helyzet ismerete által érlelődnek az esz­mék a nép körébeu is, ezt pedig semmi sem eszközli könnyebben, s az elfogultságot és az ismeretlentöli alaptalan félelmet semmi sem győzi le hamarabb, mint a nyilvános eszmecsere. A mit e részben a sajtó tehet, az inkább csak elméleti, s mindenesetre ki­sebb körre van szorítva: midőn elleuben azon nyilvánosság, mely a köztörvényhatóságok alkotmányos életével párosul, gyakorlati téren hozza össze különböző vidékekről az embereket, s az esz­mecsere által tisztult fogalmak messze elágazva hatnak ki a nép­nek alsóbb rétegeire is. Meg vagyunk tehát győződve, hogy azon közmegnyugvást, mely nélkül a kiegyenlítés áldáshozó alig lehet, semmi jobban elősegíteni nem fogja, mint a köztörvényhatóságok alkotmányos önkormányzatának visszaállítása. 54. Nem is tartunk mi attól, hogy a köztörvényhatóságok ezen visszaállításából, habár ideiglenesen is, lényeges nehézségek származzanak az állam kormányzására; mert meg vagyunk győ­ződve, hogy az országgyűlés időközben is kész leend megadni Föl­séged felelős magyar ministeriumának azon hatalmat és segédesz­közöket, melyek ily nehézségek elhárítására szükségesek lesznek. 55. Bizton reméljük ezeknél fogva, hogy Fölséged kegyel­mesen teljesitendi e kérelmünket, melyet alaptörvényeink rende­leté, a közigazgatás érdekei, s politikai czélszerüség, egyaránt támogatnak. 56. íme föltártuk őszinte bizalommal érzelmeinket s óhajtá­sainkat Fölséged előtt. Tiszteletünk, szeretetünk s ingatlan hűsé­günk legszentebb tárgyai e földön: a haza és király; s e kettőnek egyesült érdeke: főczélja törekvéseinknek. Alkotmányunk alapja a törvény, zárköve a királyi hatalom, s e kettőnek hódolni legfőbh polgári kötelesség. Csak akkor volna e kötelesség nyomasztóba egy részről a törvény, más részről a király akarata állandó és ki nem egyenlíthető ellentétbe jönnének egymással. De azon kegyes­ség, melylyel Fölséged hö magyar népéhez szólott, s azon alkot­mányos érzelmek, melyeket Fölséged legmagasabb trónbeszédé- ben ismételve kifejezett, biztos reményt nyújtanak, hogy a néha fölmerülő véleménykülönbségek mellett sem fogunk sóba ily ki nem egyenlíthető kínos helyezbe jutni. Fölséged nem fog tőlünk oly áldozatot követelni, melyet a pragmatica sanctióban kitűzött közös czél mulhatlanul nem igényel: mi pedig a czélnak biz­tosítására, mindent híven teljesitendünk. a mit kötelességünk pa­rancsol, s hazánk közjava kíván. 57. Fölséged bölcsesége atyai kegyesseggel fogja méítány- lani szoros ragaszkodásunkat alkotmányunkhoz, mely a mi sza­badságunknak is, Fölséged trónjának is, legerősebb támasza, Bi­zonyítják a történelem lapjai, hogy azon nemzeteknél volt mindig legbiztosabb a írón, melyek legszilárdabb hűséggel védték al­kotmányos törvényeiket. 58. Legyen meggyőződve Fölséged, hogy ragaszkodásunk ősi alkotmányunkhoz s ragaszkodásunk Fölséged királyi házá­hoz, melyet nemzetünk az alkotmány alapján önként és szaba­don emelt Magyarországunk trónjára, ugyanazon egy forrásból ered: a kegyeletnek legtisztább forrásából. Kiadó-tulajdonos Pázmán A. — Nyom. az egri érseki Jyeeum könyvnyomdájában. 18f'6. Ti

Next

/
Thumbnails
Contents