Eger - hetilap, 1866
1866-12-28 / 52. szám
428 nekülni, mely az ellenőrzés következtében az adás-vevésnél a termelőre nehezül! E hirdetmény szerint tehát ott vagyunk, a hol voltunk ; sőt meg vagyok győződve , hogy roszabbul leszünk. Én megkisérlém a hirdetés szerint a kiegyezést, előmutatván a most múlt 3 év alatt történt fizetéseimről a nyugtákat és iveket. Ezek szerint három év alatti fogyasztásom után fizettem 16 frt 63' a ki t., esik tehát egy évre mintegy 5 frt 55 kr. *) Ez tehát a valódi fogyasztási alap. Én tekintve, az ellenőrzési terhektől menekülést, azon ajánlatot tettem, hogy fizetek évenkint 10 irtot, azaz majd kétszer annyit. Az illető hivatalnokok oda nyilatkoztak, hogy mivel 3 év előtt a városi kezelők 20 frtot róttak reám, tehát ők kevesebbért nem egyezkedhetnek velem. Igen, de ezen kivetés önkényes és mint utóbb kitetszett, igaztalan volt. Ezt nem csak én, de a legtöbb szőlősgazdák tapasztalták, mert nem a fogyasztás, hanem a szőlöbirtok vétetett figyelembe. Senki sem tartozik többet fizetni, mint a mennyit fogyaszt; és ha az eddigi bérlők ki tudtak jőni 5 frt fizetésem mellett, vájjon miként követelhet a város négy annyit? Azt mondják, most többet fizet a város; igaz, de e fizetést az előbbi bérlők is megígérték, pedig az eddigi jövedelem alapján ; ők pedig tapasztalásból tudják, hogy ezen befizetések mellett ki lehet jőni. Semmi oka sincs tehát a városnak, az eddigi fizetéseken túl adóztatni meg a közönséget. Ha a város a 3 év előtti eljárás mellett kijőni nem tudott, ennek okát a kivetés aránytalanságában, vagy inkább a hús és korcsmái borfogyasztás körüli hibás eljárásban kell keresni. Ezt tanúsítja az eddigi haszonbérlők eljárása; tudok esetet, midőn a bevételek pénzügyi hivatalnok által szedettek, és 10 nap alatt egyedül a hús- és korcsmái borfogyasztás (a kiegyezkedett és ki nem egyezkedetteken kívül) néhány forint híján ezer forintot jövedelmezett. Tessék számolni! — Úgy hallom , hogy a mészárosok a marha-, egy más polgár pedig az egyéb husvágást, a regale-baszonbérlő pedig a korcsmái borfogyasztást, ki akarták vállalni a várostól annyi összegért, hogy alig maradt volna nehány ezer forint, melyet a borterme*) Ha valaki e fizetést csekélynek találná , kérem figyelembe venni, hogy én úgyszólván egyedül vagyok, és többnyire falun töltöm a napokat. i lökre kellett volna kivetni. Vájjon miért nem adatott ez által ? hi- I szén ekkor legfelebb egy pénztárnokot és ellenőrt kellett volna ' tartani, mig igy egy sereg lótófutóra lesz szükség, kik majd az „officium non fallit“ elvére is támaszkodhatnak; és utóvégre a bortermelők adják meg az árát. Ha az érdeklett ajánlatok elfogadtattak volna, akkor hihetőleg a bortermelők a lőre megadóztatásától is megkiméltethettek volna , és ekkép a szegény munkás osztály, melynek a lőre legkedvesb járuléka, a nemadóztatás által nagy kedvezésben részesült volna; mert az adózás folytán nem egy gazda vonta el, vagy legalább szükebb mértékkel adja a lőrét. Egyébiránt meg akarom még említeni, hogy a fogyasztási adó czélja nem az, hogy az anélkül is túlterhelt termesztő rovassák meg, hanem hogy azon osztály , mely gyakran bő jövedelem mellett, más utón meg nem adóztathatik, a hús, bor és dohány fogyasztása által adó alá kerüljön. Úgy látszik, nálunk másként fogják fel a dolgot. Falun, ha a korcsmáros és mészáros kifizeti a fogyasztási adót, az egész közönség szabad. Nálunk az eljárás épen ellenkező : mielőtt t. i. egyéb jövedelem tán számba vétetett volna, a kezelők a városi bortermelő közönséget iparkodnak lehetőleg megterhelni. De lássuk egy pár példában, mennyire igazságtalan a 3 év előtti adókivetés. Égy barátom szintén nagyobb szőlőgazda és magános ember, mint én; kettőnk közt az a különbség, hogy mig én egy meszely bort elfogyasztok, ő elfogyaszt kettőt hármat is; továbbá ö állandóan Egerben lakik, én az év nagy részét a vidéken töltöm, tehát ott fogyasztok. Állásunk e szerint reám kedvező; még is 3 év előtt ö fizetett a városnak négy forintot, én húszat, egy más hasonló állapotú barátom pedig 30 frtot. Igazságos-e ez? De hasonlítsuk össze e fizetést azzal, mit a zsidóbérlőknek fizettünk; e szerint fizetett 3 év előtt, most a zsidóknak A. 4 frt 8 — 10 frtot B. 30 „ 18 „ én 20 ,, 5—6 „ mily különbség mutatkozik itt ? pedig az csak kétségtelen, hogy — Mikor tagadta el Bourbon Lajos .azt, amit elk övetett!! Richárd arczárói eltűnik a gúny, helyet adván férfias komolyságnak, szeméből utolszor villan ki a boszú tüze. — Add rá becsületszavadat. — Esküszöm! Guise megilletődve nyújtja egyetlen kezét a fogolynak ... és gyorsan, egész más érzelmek közt, mint jött, távozik. Mintha szégyenlené, hogy ö tette meg az első lépést a kibéküléshez. Fényes, lakomázó nép vigad august 24-ikén, Bertalan estéjén 1572-ben a királyi palota kivilágított csarnokaiban. Bourbon Henrik tartja menyegzőjét a szelíd, ártatlan lelkű Margittal. Lenn a börtönben búsan hajtja fejét a kőre Bourbon Lajos, lelke áttekint a jövőbe . . . látja Henriket, mint teszi le a szent esküt, az oltár lépcsőjén, egy szál viaszgyertyát tartva kezében, látja öt bevonulni Párisba, mint koronázott királyt,-------s látja, hogyan merül annak keblébe az orgyilok! Hideg kéz érintésére feltekint . . . marczona fegyveresek állnak körülötte. — Mit akartok? — Jöj! A tovahaladó lépténél busán csörög a bilincs. Zárt udvarban királyi katonák négyszöget alkotnak, a fo goly előtt ut képződik ... és ő a középen találja magát. A királyi termekből vig zene harsog, majd elhallgat . . . Domonkos, Margitnak szentéletü nevelője köszönti fel az uj párt. A zárt udvaron a fogoly szemét bekötik. Fennt dörgő éljen felel a köszöntőre. Lenn eldördülő lövés hirdeti, hogy Bourbon Lajos megszűnt élni. Vidáman ül az ifjú Henrik bájos menyasszonya mellett. A következő perczben egy véres fő gördül eléje. Meglepetve szökik fel. — Mit jelentsen ez ? Az ajtók robogva pattognak fel, minden oldalról királyi nép tódul be villogó fegyverekkel. Henrik lángra gyúlva haragjában, ily nem várt árulás miatt, emberfölötti erővel veri vissza az őt minden oldalról körülvevő katonákat. Vértfagylaló zaj, csörgés, lárma, csatakiáltások, félrevert harangok tanúsítják, hogy a támadás nem egyedül ide van intézve. A harczoló tömeg között, mint fiát vesztett oroszlán, rohan egy félkezü alak, megmaradt balkezében egy óriási pallost emelve, hangja, mint a" mennydörgés, csapása, mint a villám. Guise Richárd megsuhintja pallosát, és nem villog annak aczéla, hanem süni cseppekben hull róla a királyiak vére. Henrik körül a Jtér megtisztul. A teremből kitakarodtak a támadók. Csak két élő van benne a számtalan halott között: Henrik és Richárd.-- Hála Istennek, még jókor jövék, hogy megmentselek .. Henrik szótlanul néz körül, s feltűnik előtte a lábaihoz gördített véres fő, Richárd is észreveszi... meghatottan emeli föl. — Nemes ellenség! hát rád nézve későn jövék;... mit elmulasztók irántad, öcsédén pótolom ki . . . jöj, jöj e helyéről az asszonyi árulásnak! — Ez éj sötét leple 70,000 francziának lön szemfedőjévé! Sok, sok ideig, távol hazájától, távol ifjú nejétől, várta Bour bon Henrik ama perczet, melyben ismét láthatandja szeretteit. Végre 1589-ik évben egy szép reggelen tajtékzó ménéről örvendő arczczal szökik le egy magas, erőteljes, már szép ősz haj és szakállal tisztes férfiú, félkeze azonnal megismereti; dobogó szívvel nyit be Henrikhez, és elragadtatva kiált: — Uram! király, az ország dobogó szívvel lesi megérkezésedet. S a kereszténynyé lett IV. Henrik, visszaállító teljesen a békét, s felvirágoztató az országot. Guise Richárd megtudó ugyan testvére gyilkosának nevét ... de lovagias büszkesége tiltó, egy asszonyon boszút álla- ni. Hagyá sorsára ... és annak akaratára, a ki szemléli a szivek és veséket, s a ki, lia bíborral övezi is fel e földön a bűnöst, méltán büntet ott, hol nincs többé menekülés, nincs többé kifogás!! Elemér. IT
