Eger - hetilap, 1866
1866-12-28 / 52. szám
427 és az elveket, melyek hazánk alkotmányának visszaállításában j vezérlik. Biztositá ö exja a főrendeket, hogy 0 Felsége el van ' határozva, Magyarország alkotmányát helyreállítani, egyúttal kifejezvén abbeli reményét is, hogy találtatni fog mód az elvi kiegyezés létesítésére, mely nélkül a megoldás tartósan és biztosan nem eszközölhető. E nyilatkozat s átalábnn tárnok ő nagy- méltósága beszéde valamint a főrendeket megnyugtatta, ágy bizonyára a nemzetre is megnyugtatóig fog hatni, mely mitsem óhajt inkább, mint a minélelöbbi törvényes és békés kiegyezést. A felirat átnyujtásával a főrendi ház által báró Sennyei Pál ö exja a képviselöház részéről pedig gróf Andrássy Gyula bízattak meg. A képviselőház januárhó 3-ig nem fog ülést tartani. Horvátországi ügyek. A zágrábi tariománygytilésnek mostani ülésszakában leg- fontosb ülése volt a decz. 17-iki, midőn vita alá került ama felirati javaslat, melynek lényeges tartalmát lapunk múlt számában közöltük Ezen javaslat, mint Polit megemlité, csak két párt kölcsönös megjegyzéséből származott, a harmadik párt pedig (a horvát-magyar) ama két pártnak a klubokban a felirat felett folytatott kétheti tanácskozásáról mit sem tudott. — Stojanovics ez alkalommal igy nyilatkozott: Ismerem azon párt indokait, mely a Magyarországgal való kiegyezkedéstöl irtózik. De azt nem értem, mikép kívánhat e párt Bécscsel egyezkedni. Ha a Magyar- országgal való unió ránk nézve teher és veszély, miért kelljen uj veszélyt felidéznünk magunk ellen ? Sokkal jobb lesz Zágrábban maradni, s a kérdéseket önállólag megoldani. Integritásunkat csak Magyarország által nyerhetjük vissza, máskép soha. — Valamint ő, úgy B o g o v i c s is siketeknek beszélt, ki nagy nyomatékkai ajánlá honfitársainak a Magyarországgal való kiegyezést. E nélkül, úgymond, nehezen nyerhetjük meg valaha önállásunkat. — Stroszmayer püspök többek közt ezeket mondá: Szilárd meggyőződésem, hogy minden további kísérlet a Magyarországgal ! való egyezkedésre, ugyanazon sziklán szenved hajótörést, a melyen eddig. Ennek az 1848. törvények közjogi befolyása az oka. Nemzetünk nem állhat el a horvát 42. czikktöl. Decz. 18. és 19-én a vita folytattatott. Ez utóbbi illésében az unio-párt (a Magyarországhoz csatlakozni kívánók) kijelentette, hogy a további vitákban s a szavazásban nem vesz részt, miután a többség tegnap az országos küldöttség munkálatára vonatkozó bizottmányi indítványt elfogadta. Ezen nyilatkozat után a viták befejeztettek, s a többség elfogadta a felirati javaslatot. (Az uniópárt nem szavazott.) Ismerve azon elemeket, melyekből a tartománygyülés a schmerlingista Mazúranics kanczellársága alatt összetákoltatok, épen nem lepett meg bennünket oly felirati javaslat elfogadása, mely kinyilatkoztatja: hogy az 1861. 42. tcz. az államjogi viszonyokban változatlan alap marad; hogy a „háromegy királyság“ sem joggal, sem kötelezettséggel, de még törvényes móddal sem bir a magyar országgyűlésbe való belépésre; s hogy a „háromegy királyság,“ államjoga erejénél fogva, jogosítva s kötelezve van, a koronával önállólag lépni egyetértésbe, szóval: hogy Horvát- Tótország Magyarországról, sz. István koronájáról mit sem akar tudni. A felirat átnyujtása végett egy 12 tagból álló küldöttség neveztetett ki Stroszmayer püspök vezetése alatt, mely a feiratot f. hó 23-án nyújtotta át legfelsőbb helyen. 0 Felsége válasza a küldöttséghez igy hangzott: „Midőn a feliratot elfogadom, a tar- tománygytilésnek adandó válasz érett megfontolását magamnak fentartom.“ A fogyasztási adóról. E lapok 51-ki számában egy hirdetmény áll a fogyasztási adóra vonatkozó, melyben a városi lakosság utasittatik, miként ezen adónemre vonatkozó kiegyezkedés létesithetése tekintetéből a fogyasztási adóhivatalban f. hó 30-ig bezárólag jelentkezni szíveskedjenek, mert ellenkező esetben az illetők ellenőrzés alá fognak vétetni. Midőn ezt olvastam, nem akartam hinni a dolgot. Hiszen a haszonbérlés által a bortermelők épen azon tehertől akartak meKi bírna egy holtat fölkeresni az ezer és ezer hulla közt! E harcz a már úgy is túlsúlyra vergődő hugonották bátorságát vakmerőséggé növeli. Ifjú vezérük — Bourbon Henrik a toursi csata óta — fiatal meggondolatlansága daczára, egyik győzelmet a másik után nye- ré el a hidegvérű Károly király fegyverei elöl ; ugyannyira, hogy többé sem vitézség, sem bátorság, annál kevésbbé Károly király vezéri tehetsége képesek az egyensúlyt visszaállítani. Már-már arról kezdtek gondolkozni, hogy Henriket király- lyá választva, segítenek a bajon, midőn egy nő lép elő, szavára elnémultak a vitatkozók beszédei. — Én segíteni fogok rajtatok! A férfiak megszégyenülve néztek egymásra! — egy volt csak közöttük, a ki nem pirult el ... s ezen egy a király volt! — Nyugtassátok harcztól fáradt karjaitokat, én kiterjesztem felétek a béke zöldágát! így szólott a nő, s a férfiak elhitték, mert Medici Katalin volt az, ki igy beszélt. Elhitték, ha nem egészen adva is hitelt a szavaknak. Elhitték, mert ismerték a királynét------és épen azért . . . féltek tőle. S valóban, a mit az országnagyjai szép szónoklatok, buzgó hazafiság és fontolva haladás által elérni nem bírtak! egy nő, egy ravasz nő, képes volt éles esze, minden akadályt legyőző ravaszsága által kivívni. Merész, semmi eszköztől vissza nem rettenő lelke az ifjú Bourbon Henriket akará behálózni. — Talán még akkor nem volt bebizonyítva, hogy a „finis sanctificat media“ elv nem áll. A királyné egész tervének alapját az ifjú Henrik tapasztalatlanságára épité. Egy veszélyes színjátékot rendezni, volt legcsalárdabb eredménye gondolkodásának, melyben főszerepvivő — ámbár csak a színfalak mögött — ö maga leend. Egy színdarabot, mely Francziaországnak a békét, Károly- nak pedig a trónoni szilárdságot lenne visszaállítandó. A szívtelen nő elég lelketlen volt, e játékba saját leányát, a szel id, ifjú Margitot is beszámítani! így játszott az érdek legnagyobb szerepet már a régi időben is!. •. Ragyogva süt a nap a felhőtlen égen, vígan dalol a madár a gyümölcscsel rakott fák zöld lombjai közt, Páris minden ut- czái telve vannak mulatozó, nevetgélő embercsoportokkal, vigság uralg egész Francziaországban ; csak egy börtön nedves, homályos üregében, romlott szalmán fekvő alak támasztja búsan fejét ideges kezére. Beesett, fénytelen szemeivel tekint a börtön kisded, rostélyos ablakára, keresve azon át a nap éltető sugarait, de a több kanyarulattal épített nyílás még arra sem elég, hogy szabad lég járhassa át a nedves hézagot, nemhogy még a nap is bejöhetne! Az ajtó csikorogva nyilik fel. Magas, hajdan erőteljes alak lép be, ajkán gúny, szemében a lélek haragjának vadtüze ég, egyetlen megmaradt kezével ismét beteszi az ajtót. Ki ismerné fel ez összeesett alakban Guise Richárdot! ? — Bourbon Lajos ! — szól az érkezett, ugy-e nem is hitted, hogy még életben vagyok ? — Bourbon összerezzen, és csodálkozva tekint reá. — De lásd, élek, hogy szolgálatodra lehessek. — Lajos arczán a nemes harag ég. — Híreket hoztam! a hugonották letették a fegyvert! — a fogoly arcza elhalványul.-— Béke uralg az országban, és ez a béke a te Henrik öcsédnek Margittal eljegyzéséből ered, — a fogoly arcza derül, — ma este lesz a menyegző, mely IX. Károly nővérét Bourbon Henrik nejévé teendi! — Lajos arcza kiderül. — Bourbon Lajos, szeretnél-e ott lenni! .... Némaság----------— Mit tennél te azzal az emberrel, a ki testvéredet megölte orozva! Lajos meglepetve emeli föl a fejét. — Te megölted Ferencz testvéremet, mit vársz most tőlem ? — Én öltem öt meg? — Igen! — Nem igaz. Richárd megretten ; keble elszorul. — Tehát nem te ölted meg! *
