Eger - hetilap, 1866
1866-12-13 / 50. szám
Felirati javaslat. Felséges császár és király ! Midőn a jelen országgyűlés megnyitásakor Felséged a kir. székről ünnepélyesen kijelentette élénk óhajtását, vajha sikerülne a kiegyenlítés nagy müvét szerencsésen befejeznünk, mi a nemzet képviselői bizton reménylettük, hogy a fenforgó súlyos nehézségek megnyugtató, tarlós és mara- j dandó megoldását rövid időn elérhetjük. Reménylettük ezt, mert a legmagasabb trónbeszédbeu Felséged maga is határozottan a pragmatica sanctiot, mint kölcsönösen elismert jogalapot választotta kiindulási pontul. Meg valánk győződve, hogy miután Felséged oly kiegyenlítést óhajt, mely tartós és maradandó legyen, azt a jogalapot, mely nélkül alkotmányos utón minden kiegyenlítés lehetetlen , azt a jogalapot, melyet Felséged maga is elismert és kiindulási pontul választott, azonnal és mindenekelőtt teljesen ismét vissza fogja állítani. De — fájdalom! e reményünk mindez ideig nem teljesült. A pragmatica sanctio, melynek a nemzet jogait és alkotmányát biztositó része egyoldalú hatalomszóval fel- függesztetett, tettleg még most is fel vau függesztve, alkotmányunk nem állíttatott vissza, és a jogfolytonosságnak általunk ismételve kért és sürgetett életbeléptetése nincsen teljesítve. Minő alapra építsük tehát a kiegyenlítés müvét, midőn az egyetleu biztos alap, még most is hatályon kívül van ? mely utón törekedjünk a kitűzött czél felé, ha azon egyetlen ut, melyet nekünk, mint a nemzet képviselőinek követnünk szabad, az alkotmányosság útja, el van előttünk zárva? Kifejtettük ez országgyűlésről Felségedhez alázatosau föl- terjesztett föliratainkban mindazon fontos okokat, melyeknél fogva joggal sürgettük alkotmányunk haladéktalan visszaállítását. Elmondottuk, hogy az alkotott törvényeket, mig a törvényszabta utón el nem töröltetnek _ sértetleuiíl fönn kell tartani, és tettleg végre kell hajtani. — Eletföltétele ez az állam léteiének, mely nélkül sem az egész, sem az egyesek a törvényben biztos támaszt uem találhatnak. A törvények elismerése s azok tettleges teljesítésének megtagadása jogilag egymás mellett meg nem állhatnak. Aggódva látjuk, hogy fölhozott okaink és ismételt kérelmeink sem valának eddig képesek Felségedet arra bírni, hogy teljesítse a nemzetnek azon jogos kivánatát, a melynek megtagadása egyszersmind tagadása a pragmatica sanctio által biztosított jogoknak, és mellőzése a sanctio pragmatica lényeges föltételének. A kegy. leirat, melyet Felséged második feliratunkra legközelebb válaszul hozzánk küldeni méltóztatott, az abban foglalt legmagasabb Ígéretek és elismerés által sem képes ez aggodalmunkat megnyugtatni; mert mi az alkotmánynak, s a teljes jogfolytonosságnak azonnali tettleges visszaállítását kértük, s e ké- | relmünk a kir. leirat által nem teljesittetett. Időhöz és feltételek- | Czimkórság. (Égy kis satyra.) Hála a kornak s szellemének! A democratia is éled, S gyönyörűen halad előre, Mint a gyors-puskából kilőve, Túlszárnyalva a negyvennyolcz már, Épen nem több: egy ócska hombár. Anépfölség, e bűvös ige, Főtül-talpig megtestesítve, S a ménkű sok czim bondorostul Mind a fölséges népre fordul. A legutósó bikficz is már Ha nem többet, tekintetest vár; Bár tekintetre olyan épen, Mint a legszebb jegenye — télben; A sansculottok egész serege, Kinek sem puskája, sem nyerge, Mindössze tán hét szilvafája, S egy ősi nagy tajtékpipája, Az „ u r a s á g“-ot megkívánja, ; hez van abban az is kötve, a mi határozottan meg uem tagadtatott, pedig a jogilag fennálló törvények fentartását és teljesítését más időre halasztani, vagy ezután teljesítendő feltételekhez kötni, nem csak a mi alkotmányunkkal, henem átalában a törvényesség és alkotmányosság alapelveivel ellenkezik. Hódoló tisztelettel kérjük Felségedet, ne tegye alkotmá- 1 uyuuk visszaállításának s a jogfolytonosság életbeléptetéséuek halasztásával lehetetlenné a megnyugtató kiegyenlítés nagy müvét. Mig alkotmányon kívül állunk, a törvényhozásnak alkotmányos jogát nem gyakorolhatjuk. Czélra vezetők csak oly egy ezkedések lehetnek, melyek a nemzet és fejedelem között az alkotmány alapján történnek. Absolut hatalom egyrészről, alkotmányos szabadságtól megfosztott nemzet más részről, megnyugtató, tartós és maradandó megoldáshoz jutni soha sem fognak. Nekünk, a nemzet képviselőinek, azt a jogot, hogy a trón és a haza érdekében a fejedelemmel, mint a törvényhozás másik részével egyezkedjünk, az alkotmány adja, s alkotmány nélkül e jognak gyakorlása nem nyugszik biztos alapon. Vaunak helyzetek az államok életébeu, a melyeket hosszasan fentartani lehetetlen anélkül, hogy veszélyhozók ne legyenek. Vaunak helyzetek, melyek újabb bonyodalmak nélkül is megmérgezik, fölemésztik az állam erejét, és képtelenné teszik azt, hogy erősebb rázkodtatásoknak ellentálljou, vagy ily rázkodtatások utáu magát sokáig fentarthassa. Ilyen állapot az, ha valamely államnak bel viszonyai sok ideig ziláltak, rendezetlenek, ha az egésznek, mint az egyeseknek anyagi ereje i van merítve, hite és bizalma meg van ingatva. Hol találjon biztos támaszt a trón és állam, ha saját népei nem bírnak támaszul szolgálui ? ! Minden időben veszélyes ily állapot, de veszélyes az kivált korunkban, m!dőu eliutézetlen nagy kérdések, felizgatott érdekek és kedélyek mindenoldalról végtelen bonyodalmakkal fenyegetik Európa népéit. Belviszonyaiuk, sőt Felséged egész birodalmának viszonyai sincsenek oly szilárd és rendezett állapotban, hogy teljes biztosság érzetével nyugodtan nézhessünk azon eshetőségek elé, melyeket a kii!bonyodalmak és a ki uem számítható véletlen hozhatnak reánk. Sok, igen sok, a mi mulhatianul és gyorsan teendő, és a minek elhalasztására talán már nincs idő. Ne engedje Felséged, hogy a bekövetkezhető események ily állapotban találjanak bennünket, nyújtson módot és alkalmat a megnyugtató kiegyenlítés eszközlésére, saját belviszonyaiuk- nak oly rendezésére, mely az egésznek, valamint az egyeseknek, | már kimerült anyagi erejét és jólétét a végsillyedéstől megmeut- I se, sőt a lehetőségig emelje és kifejtse, és hazánk minden nemC Z A. §►Különben a szemed kivájja; A szobaseprő szép cziczóka Nem áll veled kevesbre szóba, Mint „szép nagysá d,“ — s az ő, mivel hát Nemcsak szitással üz viszonykát, De nagy árral is hébe-hóba, A mint jő, megy a hóna hóra. Az áldott, drága kisasszonykák, Kik majd mind egy bordába fonvák, Akár szurok-, vagy cserfaszaggal, Mind valóságos földi angyal, Oly mennyei udvart kivannak, Hogy nincs határa a czim-árnak, „Fölséges h ö 1 g y“ „i s t e n n ö“ hat csak, A többi mind sült krumpli, pacsmag. Még roszabbak a vén duennák, Nagy gőgjükkel nem győz a pennád, Mennél több álhaj, fog, és festés, Annál nagyságosabb teremtés. S vigyázz, hogy nyelved ne hibázzon, A zsibárusnő is„téns asszony.“
