Eger - hetilap, 1866

1866-12-13 / 50. szám

411 zetiségü és vallást! polgárainak igazságos, méltányos és meg­nyugtató kielégítése által az országot ismét erőssé tegye, hogy ingatlan támasza lehessen a trónnak és államnak. E czél elérésére mindenekelőtt mulhatlanui szükséges, mint eddigi feliratainkban is kifejtettük, alkotmányunknak azon nali teljes visszaállítása, és a jogfolytonosság tettleg életbelépte­tése. Midőn tehát ezt kérjük, és ismételve sürgetjük, saját hazánk­nak, Felségednek és uralkodó házának és egész birodalmának érdekében teszszük azt. Kivánatunk jogossága a törvényeken alapszik, és azon alapszerződésen, mely a közöttünk és Felséged ! uralkodó háza között fennálló kölcsönös jogviszonyoknak is alap- ; ja; alapszik az alkotmányosság átalános elvén, alapszik a czél- j szerűségen is, melyet a jelen politikai helyzet, és a Könnyen be- ! következhető események óvatos figyelembevétele igazol. A legmagasabb kir leirat azon részét, mely a közös érdé- ! kékből eredő viszonyokra, és a 15 tagú albizottmány javaslatára ■ tesz észrevételeket, jelenleg nem vehetjük tárgyalás alá. Mi a t. j évi martius 1 én hatvanhét tagból álló küldöttséget bíztunk meg 1 e tárgyban; e küldöttség nevezte ki saját kebléből az említett al­bizottságot, melynek munkája ez okból a 67-es küldöttség által lesz előbb tárgyalandó, és mibozzánk ennek véleménye fog be­adatni. Ennélfogva mi a legmagasabb kir. leirat említett észre­vételei iránt is csak akkor adhatjuk elő nézeteinket, ha majd azon helyzetben leszünk, hogy az egész javaslat felett országgyülési- leg tanácskozhatunk, és Határozhatunk. Ismételve terjesztettünk föl kérelmet Felségedhez politikai vádak folytán elitéit vagy száműzött honfitársaink érdekében, és fájdalom, még e kérelmünk is teljesületlen maradt. Megújítjuk e kérelmet, és hódoló tisztelettel kérjük Felségedet: adja vissza e honfitársainkat hazájuknak és családjaiknak. A kiegyenlítésnek megnyugtató hatása csak engesztelödés által remélhető, s ez an­nál könnyebb, és valószínűbb, minél kevesebb honpolgár kebe­lében marad fönn fájdalom és keserűség. Ezek azok, a miket Felségednek legközelebb hozzánk kül­dött kegyelmes leiratára őszinte bizodalommal előadni kötelessé­günknek tartottunk. Ragaszkodunk e részben mindazokhoz, a mi­ket alkotmányunk visszaállítására, s a jogfolytonosság teljes élet- beléptetésére nézve eddigi feliratainkban előadtunk. Csak e kérel­mek teljesítése nyugtatja meg a nemzetet, csak az tesz minket ké­pesekké a törvényhozás terén reánk váró legszentebb kötelessé­günk teljesítésére; csak az nyújthat reményt a kiegyenlítés ál- dásthozó sikerére. Ugyanazért e jogos kivánatainktól semmi részben nem állhatunk el, mert azt képviselői állásunk, a törvény, az alkotmányosság, hazánknak és a trónnak érdeke, és lelkiisme­retünk egyaránt tiltják. Ne tagadja meg Felséged a nemzet kivánatát, ne kösse alkotmányunk visszaállítását feltételekhez, a melyek fölött az al­kotmány visszaállítása nélkül úgy sein volnánk jogosítva a tör­vényhozás terén határozni. Vegye kegyelmesen fontolóra, hogy a pragmatica sanctioban a nemzet jogainak, alkotmányának föntartása a trónöröklés megállapításával viszonyos, és semmi egyéb feltételhez nincsen kötve. ! Ne halaszsza kérelmünk teljesítését, melyet nemcsak a jog, és törvény követel, hanem a trón és haza érdeke, s a válságos idők intő szava egyaránt sürget. Örömmel üdvözöltük mi Felségednek azon legmagasabb fejedelmi elhatározását, hogy egész birodalmában alkotmányo­san akar kormányozni. Örömmel látjuk legközelebb hozzánk bo­csátott kegyeim, leiratában is, hogy az alkotmányosság egyik alapföltételét, a felelős minisztériumot többi országaiba is be a- karja vinni. Meg vagyunk győződve, hogy egyedül ezen ut lehet az, melyen Felséged a trón biztosságát, s az állam erejét és ha­talmát megszilárdíthatja, mert csak igy lesz elérhető, hogy min­den egyes ország, midőn kiilveszélyek ellen áldozatkészséggel védi az államot, egyszersmind saját jogait és alkotmányát védje és egyik országnak szabadsága a többiek szabadságának is tá­maszul szolgáljon. Nem lehet, hogy a midőn Felséged e magas czél elérésére törekszik, a századok óta fennálló, és iiunepélyes alapszerződés által biztosított magyar alkotmány teljes visszaállítását megta­gadja; nem lehet, hogy Felséged kegyelmesen figyelembe ne vegye azon közjogi alapelvet, mely szerint jogilag fennálló tör­vényeket, mig a törvényhozás rendes utján el nem töröltetnek, sértetlenül fentartani s végrehajtani, a hatalomnak első és leg­szentebb teendője; nem lehet, hogy Felséged ezen elv mellőzésé­vel megingassa népeinek hitét és bizalmát alkotmányos szabad­ságuk biztos jövője iránt. Adja vissza tehát Felséged mindenekelőtt alkotmányos szabadságát a magyar nemzetnek, hogy az jogaiban biztosítva, egyetértésben megszilárdulhasson, anyagi erejében gyarapodhas- sék, és biztos támasza lehessen Felséged trónjának is minden ve­szélyek között.“ Politikai hírek s események. Ausztria. — Mint Becsből Írják, Beust külügyminiszter f. hó 4 én ismét értekezett gróf Stackelberg orosz követtel. Nem lehet tagadni, miszerint Beust báró mindent elkövet, hogy a bi­zalmatlankodást és gyanúsítást mellőzze és felvilágosítsa. De másrészről Stackelberg gróf is, ki az orosz cabinet által erre fel- hatalmaztatott, 4mirjdenkép^ arra törekszik, hogy Ausztria és És „n emzete s,“ ki krinolint hord, Bár egy butykában mérjen is bort. Hagyján, hogy a mesterlegények Urak lettek s ipar segédek, Es gyakornok lett az inasbul, Az i p a r most a leghasasb ur ; Bár mint tegnapelötti gomba; Lehetne kevesbbé goromba; Mert higfejüek csúnya vétke A parvenuk hányvetisége. De legszebb, ha az ur lokája, Ki a tányért szorongva váltja, Úgy lép a társkörnek eléje: „É n N. N. n a g y s á g a segédje!“ Még ennél is dicsőbbet értünk, Midőn egy-egy nagy népvezérünk A miniszteri padra jutva Nagyobb ur lett, mint báró Dudva, S jaj volt, ha czimét elhibázád : „Kegyelmes Exczellencziáját, Valóban szép, dicső, drága A czimek, rendek szép világa ! Szép az, midőn a szók, a tények Olyan csodás összhangba lépnek! És mit az ajk mond kiabálva, A tény oly h üsé gge 1 beváltja! Szép az, midőn végkép lemondva A hivságról e földi honba’, Csak azt tartjuk meg: d e e a d e m, Nem mondva ki: nil in eade’ra. Minek? a d e megmenti vérünk, S jobbak vagyunk, mint árva népünk. Szívó Gergely? mi név! minő rósz! De Garcias de los Marannos — Milyen dicső! mily hangzatos szó, Ez, oh hazám, megment a rosztól. Mi szép, hogy nagy demokratáid Tudják, hol bírtak ősapáik, S hiszik, eljutnak még odáig, Csak a d e-t tartsák meg sokáig. * * * No, de hát bocsánat, hisz én sem Vagyok jobb. mint te drága népem, S büszkén irom nevem e lapra, Hogy az utód is értse, hallja: Vitézvári Vágódy Vincze, De NagyPajta et Ü re s-P i n c z e. v

Next

/
Thumbnails
Contents