Eger - hetilap, 1866
1866-11-29 / 48. szám
IV. évfolyam. 48. szám. November 20-én 1860 Előfizetési díj: Kgész évre . . 5 ft — kr, félévre . . . 2 ,, 50,, Negyedévre . . I „ 30 „ üígy hónapra . — 44 „ Hirdetésekért minden hasábzott sorhely után 4, bélyegadó fejé be« minden hirdetéstől 30 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalma hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda. Iliőli/.etéseket cl logod a szerkesztősé a (Stákmyi-utcza 26. sz.) — Jent sc h G. könyvkereskedése s minden cs. kir. postaidvatal. Előre! Ki az, kinek szivén feküdvén hazája sorsa , kétszer ne ol vasta volna meg a f. hó 19-én megnyitott országgyűlés alkalmával felolvasott királyi leiratot? s ki az, ki azt figyelemmel meg- -olvasván, be nem látná, miszerint a Felség mint közös uralkodó, valamint egyrészről a birodalom fennállását biztosítani, úgy másrészről Magyarország közjogi önállását is helyreállítani kívánja? azaz: a ki meg nem értette volna a Felség azon Ígéretét, hogy ha a hadsereg egysége, az államadósság és államhitel, végre a nemzetközi kereskedelem és ipar tekintetében mindaz megtörténik, a mi a birodalom nagyhatalmi állásának fenmaradása tekintetéből kívántatik, Ö Felsége Magyarország önállását megóvni, a felelős minisztériumot kinevezni, a helyhatósági önkormányzatot helyreállítani, — s igy az ország alkotmányos igényeit teljesíteni fogja. Igaz, hogy ha a királyi leirat ezen Ígéretei az országgyűléshez intézett első leiratban foglaltatnak ; vagy ha azok a Felség által most már azonnal és tettleg meg is adatnak; bizonyosan több bizalommal, sőt talán megelégedéssel is fogadtatik az, mindamellett figyelembe vévén, hogy O Felsége mint több koronának birtokosa s igy több ország és tartomány uralkodója, nemcsak Magyarországnak, a birodalom körülményei által szült viszonyokhoz idomítandó alkotmányát visszaadni, hanem egyszersmind örökös tartományait is alkotmányosan kormányozni kívánja ; — tekintve, hogy O Felsége, kifejezett kívánsága szerint, birodalma minden népeinek kielégítésével és kibékitésével akarja birodalmát megszilárdítani, és annak felvirágzását biztositani: el kpll ismernünk, hogy a királyi leiratot, a legjobb fejedelmi akarat, s a legmagasztosabb szellem lengi keresztül. Fog-e az országgyűlés ezen királyi leiratra válaszolni, vagy egyszerűen tudomásul vévén, a közösügyek tárgyalását fogja folytatni? legközelebb megtudandjuk. Némelyek azon véleményben vannak, hogy mivel a birodalomnak a német szövetségből lett kiszorítása és Yelenczének kényszerű átengedése által, nagyhatalmi állása megváltozott, s igy Magyarország ismét várhat ; azért az.országgyűlésnek az 1848-ki alkotmánytól és az abból következett jogfolytonosságtól, elállani nem lehet; mely vélemény egy hasontartalmú feliratot vonna maga után. Mi szintén belátjuk, bogy a birodalom nagyhatalmi állása megváltozott, csakhogy mi azt biszszük, hogy ha a birodalom magát bensöleg rendbe szedi, külsőleg pedig jelen állásához képest fogja eddigi politikáját módosítani, változott állása nem kárára, hanem inkább javára történt ; mivel míg egy részről csak egy képzelt és költséges németszövetségi befolyástól, és egy vérrel s pénzzel fentartott országtól esett el , másrészről oly helyezetbe jutott, melyben volt ellenségeinek egy részéből barátokat nyerhet. Egyébiránt Magyarország nem is kíván várakozni, mert ha még ezután is várakoznék, úgy nemcsak anyagi tekintetben tönkremenne, hanem szellemi tekintetben is alászállna, annyira : hogy miután a politikai helyzet miatt a szegényebb sorsuak csupán a papságra és az ügyvédségre törekednek, a vagyonosabkak pedig tudományok helyett többnyire politikai lapok olvasásával foglalkoznak; a katonai és polgári állásokra már-már keresve kell keresni az alkalmas egyéneket, miért is több szükségben szenvedő magyarnak kenyerét idegen honfi élvezi. Mit mondjunk a népről? a nép, mely a békét-, rendet és ezek boldogító áldásait sok évek után már élvezni szeretné, látván, hogy az ország alkotmányos különállásának megóvása mellett^az uralkodóval kiegyezni lehet, s félvén, hogy e téren a további passivitás és negatio ezután már szerencsétlenségére válhatik, — hogy a függő közjogi kérdések minéleléb'o megoldassanak, hőn óhajtja. Magyarország már nem várhat, épen úgy, mint nem várhat a korona másik fele, az uralkodó sem. Ki nem látná, hogy a közelebb történtek után az uralkodó fejedelmek körültekintenek, és szövetségeseket keresnek ? s igy mi szükségesebb , mint hogy az osztrák birodalom uralkodója is, elszigetelten n em maradhatván, szövetségesek után lásson. Kevés vizsgálódás után nem világos-e, hogy az osztrák birodalom uralkodója jelen helyezetében egyedül az orosz vagy a franczia uralkodó szövetségét keresheti? s miután első esetben az absolutisticus, második esetben pedig az alkotmányos kormányzatot fogadhatja el ; mi természetesebb, mint az, hogy, ha Magyarország ezután is várakozik, az uralkodó, saját és örökös tartományai érdekébén nem várakozhatván, birodalma beláilapotát kiilviszonyaihoz képest fogná elrendezni. — És ha úgy találna történni, mit minden felvilágosodott és jó poli- kus helyesnek gondol, — hogy az osztrák birodalom uralkodója a francziák uralkodójával lépne szövetségre ; lehet-e mást az esetre feltenni, mint hogy O Felsége az egész világ előtt tett Ígéretéhez képest, mig örökös tartományait szabad alkotmánynyal kielégítené, Magyarországot, melyet jelen állapotában hagyni nem lehet, az alkotmányos ut mellőzésével, tehát rólunk nélkülünk, s ki tudja, mennyi időre és minő jövőre ? épen apragmatica sanctio értelme ellenére, ad normám aliarum provinciarum fogná rendeztetni? Nem, Magyarország többé már nem várhat. Midőn látjuk, hogy a birodalmat és azzal Magyarországot is a német, lengyel, oláh és még egyéb nemzetiségi kérdések is fenyegetik; — midőn tapasztaljuk, hogy a csak most nagyobbodott Poroszország jobb kezét az Északi tengerre feszítve , baljával a Majnán tnlra mutat, s egész Németországot átkarolni törekszik ; midőn tudjuk , hogy az északi óriás hagyományszeriileg Galiczián átkelve, a Kárpátokra fellépni, innen pedig idővel Magyarországon keresztül az Adriai tengerre dőlni óhajt;— és midőn meg lehetünk győződve, hogy ha Magyarország Ausztriától bármikor is elszakittatnék, annak alkotmányát és főleg diplomatiai magyar nyelvét senki sem tartaná tiszteletben, — tehát midőn ezek szerint Magyarországnak nemcsak alkotmányát, hanem még magyar nemzetiségét is féltenie kell: Magyarországnak többé várakoznia nem lehet és nem szabad, hanem az idő és a körülményekhez képest
