Eger - hetilap, 1866

1866-02-01 / 5. szám

40

sanctionak nem lesz többé jogi értelme, sem a legitimitást nem jelölhetjük kiegyezkedésünk kiinduló pontjául. Ily esetben mindent a hatalom, az erő, a fortély és az esélyek vakjátéka fogna közöttünk elrendezni. Fog-e ily kényszerítő szerencsétlen pillanata lenni az osztrák birodalomnak? nem tudjuk, az Istenben bizunk, hogy nem fog... Hanem annyit tudunk, hogy ha ily perez mégis bekövetkeznék, akkor Európában egy erőszakos változás fog azonnal beállni, mely hasonlítani fog az egykori népvándorlások korszakához, avagy azon időkhöz, midőn I. Napoleon trónokat és nemzeteket halomra döntött és eltiprott

A mai kor politikai özönvizéből egyedüli mentő szál: a nemzetek történeti joga, melynek megvetése pillanatra hozhat kecsegtető eredményeket, hanem cserébe egyúttal megörökíti a forradalmakat.

Ezt jó lesz megfontolni! t f t

Országgyűlési tudósítás.

Pest, jan. 30-án.

(*) Az igazolási tárgyalások már csaknem egészen bevégeztetvén, f. hó 27-én Deák Ferencz javaslatára a képviselőház titkos szavazás utján megválasztá azon választmányt, mely a trónbeszédre, mely ez alkalommal ismételve felolvastatott, adandó választ, illetőleg feliratot fogja elkészite*) Sajnálattal vettük észre, hogy lapunk múlt számának vezérczikké- ben több értelemzavaró sajtóhiba maradt. Kötelességünknek tartjuk, azokat ezúttal helyreigazítani: a 28-ik lap 1-sö hasábjának 2-ik sorában „s térjen el“ helyett se térjen el; a 13-ik sorban „elodóztassék“ helyett elodáz- tassék; az 50-ik sorban „érzületét“ helyett épületét; a 2-ik hasáb j 7-ik sorában „pártól“ helyett párt, a 8-ik sorban „naufet“ helyett nemzet olvasandó. S z e r k.

| ni. E választmány tagjainak névsora a f. hó 29-én tartót ülésben tétetett közzé s következő: Deák Ferencz, Eötvös József báró, Andrássy Gyula gróf, Klauzál Gábor, Csen- gery Antal, Szentkirályi Móricz, Lónyay Menyhért, Beze- rédy László, Gorove István, Tisza Kálmán, Nyáry Pál, Bónis Samu, Osernovics Péter, Ghiczy Kálmán, Podma- niczky Frigyes báró, Várady Gábor, Ivánka Imre, Bartal György, Somsich Pál, Apponyi György gróf, Kemény Zsigmond báró, Horváth Boldizsár, Hollán Ernő, Joanno- vics György, Széli József, Csáky László gróf, Kandó Kálmán, Kubicza Pál, Fest Imre és Jókai Mór. Mint e névsorból kitűnik, a választás teljesen a Deák-párt véleménye és szándéka szerint ment végbe. A baloldal tagjai közül 9-en, a jobb oldalról 2-en vétettek fel és választattak meg. Ha az összes szavazók combináltatnak, e választás nyilván tanúsítja, hogy aDeák-párt absolut többségben van eddig, és még a legroszabb .esetben is 163, 113 ellen.

A felirat a „Polit. Hetilap“ értesülése szerint is már készen van, és a választmánynak csak elfogadnia kell. E felirat lényegében egy az 1861-dikivel, csupán a hang fog az 1861-ikitől különbözni.

Az előleges értekezletben javaslatba hozott többi választmányok megválasztatása, melyek feladata lenne több közügyi kérdés kidolgozása, ezúttal elmaradt.

Ugyanezen ülésben előteijesztetett a ház költségvetése is. É szerint múlt évi decz. hó 10-től 31-ig összesen kiadatott (ideszámítva a képviselők félévi szállásbérét is,) 107,826 frt 45 kr p. p., f. évi január hó 1-től 31-ig pedig szükségeltetik: 59,743 frt 19 6/7 kr p.p.E költségek a kép: viselők számának növekedésével, nevezetesen az erdélyiek megérkezésével, tetemesen növekedni fognak; de semmi

sze nemzete számára! mert máskép inkább nagylelkűnek, mintsem szűkkeblűnek mutatja nem egy jellemvonása. Csak a napokban hallottuk például felőle városunkban lakó egyik irodalmilag is ismert hazánkfiától, A. úrtól, hogy midőn A. ur egyik irodalmi munkájáért a fejedelemtől a tudomány s művészetért adományozni szokott nagy aranyéremmel megjutalmaztatott, és valamely barátja óhajtására ezen érmet elömutatván, az véletlenül a földre esve kettétörött, Böhm, kinek mint udvari vésnöknek kezéből került ki az érem, azt azonnal a legnagyobb készséggel ujonan elkészítette a nélkül, hogy a dijat, melylyel ismételve megkinálta- tott, bármily feltétel alatt hajlandó lett volna elfogadni.

De sem a nélkülözések, sem bármily nagy gazdaság mellett sem sikerülhetett volna neki ily páratlan becsű gyűjteményt ösz- szeszerezni, melyben a művészet minden korszaka és iskolája a legjelentékenyebb mesterművek által volt képviselve, ha ebben mütörténeti ismerete, tapintata és Ízlése nem vezérli. E téren azonban oly elismert tekintély volt, hogy senki korunkban nálánál biztosabb ítéletet nem volt képes mondani valamely műről. Azért nemcsak közel- és távolból kikérték véleményét a kétes mükérdésekben, s a kitünőbb müvek ismeretlen mesterei és iskolái meghatározásában; hanem a műtörténelemben is annyira érvényesítette mübirálatát, hogy általa több uralkodó hibás vélemény megszüntettetett. így p. Böhm volt az első, ki felismerte, s hires mütekintélyek ellenében bevitatta, hogy az annyira magasztalt úgynevezett Belvederi Apollo szobra nem is eredeti mű, hanem egy görög kis bronz-szobornak római császári korbeli másolata; hogy a Laokoon-féle csoport jóval későbbi kor müve, és hogy mindakét előbbi, valamint a Medicei Venus az antik művészetnek korántsem azon legnagyobb, non plus ultra remekei, a minőknek addig tartattak. S azóta hogy beigazolta állításait, azok már általános elismerésre találtak.

Hasonló művészeti belátást és felfogást tanúsított gyűjteménye felállításában is. Benne mindenkor és minden népművészete legjelesebb és korszakot alkotó mesterei müveiben tükröződött. Böhm volt az első, ki ekkép a művészet egész történelmét mintegy gyakorlatilag eredeti példányokban állitá elő, azáltal,hogy minden műkor s irány képviselve volt tanulságos gyűjteményében.

Ezen művészi eszmének létesítését és következetes átvitelét istápolta Böhm biztos és világos ítélete, mély felfogása, egyszerű, de meggyőző előadása s magyarázata, mely által tanítványai fogékony kedélyére és meggyőződésére egyaránt lelkesitőleg s oktatólag hatott. S mai nevesebb mtítudósaink s müiróink közül számosán az újabb s alaposabb történeti irányt, az általok felderített és méltányolt középkori művészet pedig megismertetését neki köszönik.

Többször felmerült azért a mtiavatottak körében azon óhajtás, vajha Böhm a műtörténelem megírására hajlandó volna. 0 sokáig vonakodott. Végre megkisérlé. De nem lévén gyakorlott a könyvirásban, másokkal vállalkozott, kiknek eszméit és tanait tollba monda alkalmas fogalmazásul. Ezzel azonban a mester maga soha sem volt kielégíthető. Utoljára még mütudós hazánkfiával dr. Henszlmannal vállalkozott, ki nem veszi indiseretionak, ha ez esetet úgy, a mint a felől értesültünk, itt Böhm jellemzéséül elmondjuk. Egyideig nagyon meg volt elégedve a mester tanítványa munkájával. Egy napon azonban szokott kedélyes egyszerűségével mondá :

Hagyjunk fel Dr. a munkával.

Mért? kérdó dr. Henszlmann.

Lássa ön protestáns. Én pedig azt tartom, hogy a középkort egyházi művészetet a protestáns teljesen át nem értheti.

Úgy de hát ön megértette, és mi ön?

Böhm t. i. előbb protaestns volt.

I