Eger - hetilap, 1866
1866-02-01 / 5. szám
41 költség nem lehet nagy, midőn hazánk jövendő boldog létének biztosításáról s felvirágzásáról van szó. Folyó hó 27-én a főrendi tábla is ülést tartott; felolvastattak azon okmányok, melyeket O cs. kir. Apostoli Felsége az országgyűlés ünnepélyes megnyitása alkalmával bibomok prímás ő eminentiájának nyújtott át, u. m. I. Az október 20-diki diploma. II. A február 26-ki patens. III. Az 1861-diki horvátországgyülés határozata Dalmát-, Horvát- és Tótországoknak Magyarország irányá- bani viszonyairól. Egyéb tárgyakon kivül az igazoló választmány is jelentést tett, mely szerint Gavenda Antal bárót nem tartja igazolandónak, miután sem nem magyar születésű, sem törvényesen nincs honositva. Ma mind a két ház ülést tartott; főczél és tárgy az ü Felségeik hódolatára küldendő küldöttség megválasztása. A képviselőházban még egy pár követ-igazolási eset is van. A kiszivárgott hirek után nagy kiváncsisággal várjuk: vájjon valósul-e a vonakodás, báró Babarczy Antal igazoltatása iránt? Némelyek hinni akarják, hogy csak vizsgálat fog elrendeltetni, mások pedig alapos okok hiánya miatt az igazoltatást is keresztül reményük vihetni. Horvátországi ügyek. A múlt számunkban emlitett felirati javaslatok fölötti viták a zágrábi gyűlésen erősen folynak, folyvást uj és eltérő nézetek, módositványok merülnek föl, azért bajos volna most még csak közelítőleg is megmondani, miben történik megállapodás. A decz. 23-iki ülésben Zsivkovics egyik feliratot sem pártolta, hanem egy uj javaslatban következő pontokat kivan fölterjeszteni: 1) Dalmátia egyesítése és az alkotmány kiterjesztése a végvidékekre is. Mind a kettő régi s forró óhaja a horvá- | toknak. 2) A három-egy királyság integritása ne tűzessék ki föltétül a birodalmi viszonyok megoldására. 3) Az összbirodalom integritása a prag. sanctio értelmében. 4) A birodalmi viszonyok megoldása Magyarországgal együttesen történjék, és pedig még a koronázás előtt. 5) A pesti országgyűléssel való érintkezés col- lectiv módon, azaz: Horvátország küldöttsége által lenne mind a felső- mind az alsó házban képviselendő. Ha ily módon az államjogi fökérdések megoldatnának, és a magyar korona országainak államjogi viszonyai a Lajtántuli országok iráuyában megállapit- tatnának, akkor a három-egy királyság kapcsát Magyarországgal a két országgyűlés különös egyetértése által az 1861. 42. czikk alapján kellene megkötni.“ Ezen javaslatot pártolták Zágráb- s Yarasdmegye és Zágráb város képviselői is. A fontos viták tüzében azonban az eszmék, a nézetek tisztulnak, s remélhetni, hogy e fontos okmány, nagyrészt, kívánt szellemben fog formuláztatni. Stojanovics világos szavakkal mondá ki ez eszmét: „Bécs és Pest között kell határoznunk,“ — mely kevés szóban Horvátország helyzete érthetőn és élesen van jelezve ; e szavakban van kulcsa azon politikának, melynek követésére a gondolkodó horvátot hazája múltja és jövője legtöbb anyagi s politikai érdekei intik.. Hellenbach b. tisztán foglald szavakba azon nagy elveket, melyek szerint a bonyolódott viszonyok mind a birodalom, mind a magyar sz. koronával rendezhetők: „Bármilyen legyen kapcsolatunk Magyarországgal, bármely ügyek jelöltessenek ki közöseknek, a közjogi viszonyok változásának csak a magyar s horvát országgyűlés szabad egyezése által kell és lehet történni. Ha ezen elvhez ragaszkodunk, szövetségbe léphetünk, bizonyos ügyeket együtt tárgyalhatunk veszély nélkül.. Elveim ezek: „teljes önállás Magyarországhoz való viszonyunk tárgyalásánál, — teljes solidaritás Magyarországgal az Ausztriához való viszonyban, és föltétlenül a magyar országgyűlés oly nyilatkozata, mely önállásunkat biztosítja.“ Politikai hirek s események. Ausztria. Bécs, jan. 26. A „Gen Corr.“ írja: Miután a birodalom határaiu való utlevélrevisio eltöröltetett, ennek folytán az Nem tudom már tovább, hogy mit felelt a mester. Felelhette, hogy volt, de most már nem az. Elég az azon, hogy a sokat igérö terv ezen szóváltással megszakadt, imbár Henszlmann azontúl is a nagy mesternek mindvégig hü tisztelője, s viszont kedves tanítványa volt, s nálunk Böhm és gyűjteménye megismertetése és megszerzése érdekében a legtöbbet tett. íme ilyen volt a mester s ilyen életének nagy műve, becses gyűjteménye, mely egy nemzet birtokában páratlan kincs, mert valódi műiskola leendett; melyben a korszakot alkotó ^legnagyobb mesterek müveiben, mintegy folytonos példában, volt az egész művészet fejlődése a legrégibb időktől a legujabbig tanulmányozható. Azért ajánlották annyira megszerzését országunk számára a tárgyavatottak, és sürgette az Akadémia más eszközök hiányában a kormánynál is. A kormány azonban félreértve a feladatot, amint azon feleletéből, melyet az Akadémiának adott, látszik: „hogy nincs a gyűjteményben semmi specificus magyar tárgy;“ — mert, fájdalom, nem is lehet, miután magyar művészetünk nem volt; vagy csak nem volt eddig, ki annak is, a mi volt, történetét megírta volna: de ha ily gyűjteményekkel el nem látjuk magunkat, félő, hogy nemcsak nem volt művészetünk, de nem is lesz! Más döntő ok azonban, hogy a kormány meg nem szerezhette, az volt, hogy költség nem állott rendelkezésére. S igy az ügy sorsára hagyva, a gyűjtemény B. családja s kiskorú örökösei érdekében elárvereztetek. Az árverés európai műkedvelők és müismerők érdekes találkozója volt, s majdnem három hétig folytonosan s nagy kedvvel tartott. A fényesen kiállított s a gyűjtemény nevezetesebb tárgyai képével illustrált katalógus, mely az eladásban tájékozásul szolgált, s mely szerint tétettek az Írásbeli ajánlatok is, — már maga egy becses mű, amint Liven leirva a műveket, mütörténeti jegyzetekkel magyarázza azokat. Melyhez utólag, az árverés után, ismét minden egyes tárgynak ára is szám szerint nyomtatásban megjelent. És ha már az egésznek megszerzését hazánk számára elmulasztottuk, legalább azzal vigasztaljuk magunkat, hogy nehány becses töredék, Ipolyi kanonok ur által, (ki már előbb is érdekes szobormásokat birt B. gyűjteményéből), megvásárolva, városunkba került. Ezek, mint minap csak röviden említők, nagyobbára középkori művelődéstörténeti tanulmányai szerint választattak meg, s ennélfogva különösen a régibb iskolák nevezetesebb müveire szorítkoztak. Elszámláltuk már múltkor, hogy az ó német iskolákból valók: egy XII. századi ó- kölni iskolabeli festvény nagy szent alakokkal, hasonlón kettő a következő századból a híres kölni István mester egyik tanítványától, úgynevezett Carolus v. Kölntől; a németalföldiből Van E y c k tanítványától Yan-der-Goes H u gh e tő 1; Azután a híres idősb Kran a eh Lukácstól; végre mit minap feledénk említeni, a legnagyobb festőművészek egyikétől, Rembrandtéi, nevével jegyzett érdekes festmény és Uytenbroecktől egy. A régibb olasz iskolák műveiből megszerezve lőnek egyes darabok: Fulignotól (d’Alunno), a XV-dik században általa megállapított saját irányú umbriai iskola ősétől, mely érdekessége miatt ezen eredetiről már rézmetszvényben is kiadatott. Hasonlón ezen iskola mestferétöl Pitturicchiotól (B. d. Peruggia); valamint Sp a gn o 1 e t to t ó 1 (Ribera), B a ssan ot ó 1 (G. da Ponte) s a minap megemlíteni szintén feledett, Girolamino Muziano- tól, ésLuca Giordanotol egy-egy kép. Hasonlón az ó spanyol s keleti vagy bizanti görög-orosz iskolákból. Több másnak megvétele, mint már említők, a nagy concurrentia miatt nem jöhetett létre, miután Dürer egy apró képecskéje 4000 fton, és egy hasonló Scköngauer 1200fton kelt, a bécsi Belvedere és a drcslai
