Eger - hetilap, 1866
1866-10-18 / 42. szám
350 Válasz Sz. ur panaszára. Az „Eger“ 41-ik számában „A mezei rendőrség szomorú állása Egerben“ czim alatt megjelent czikkre vonatkozólag, megengedi czikkiró ur, hogy azon czim kizárólag nemcsak Egerre, hanem majd az egész országra alkalmazható ; tagadhatatlan, mindig volt tolvajlás és tilalomtörés, mert ha nem lett volna, a honatyák nem látták volna szükségesnek 1840-ben a 9-ik törv. ez. alkotását ; hogy a kihágások évről évre nőnek, sajnosán tapasztalom, de ahhoz nem nagy t'ürkészet kell, hol rejlik ezen demoralisatio csirája. A szőlöpásztorok vagyontalansága igaz, de ki áll be szőlő- pásztornak, ha van miből megélnie? Az is igaz, hogy a hol egy rongyos ember puskával látható, az egri pásztor, de ezen bizony csak úgy lehetne segíteni, ha az illető szőlőbirtokosok testületenként összeállva maguk fogadnának pásztort, s azt maguk fizetnék, akkor belátásuk szerint határoznák meg a pásztor bérét, valamint azt is, hogy egy pásztor milyen területet képes megőrizni; de ezen rendszerrel a pásztor kötelességének eleget nem tehet, például felhozom a nagy terjedelmű Kácz-és Szarkáshegyet, melyeket, kivéve a bojtár kodás idejét, két pásztor őriz, lehető-e szolgálatának pontosan megfelelni ily terjedelem őrzésénél ? Czikkiró ur felhozza a mezei rendőri jegyzőkönyvben bevezetett panaszok tömegét; az elöczim szerint azokból misem volna elintézve, pedig legyen meggyőződve, hogy azok egyike se elintézetlen. Sz. ur azt mondja, hogy szőleje nem félrehelyen van ; épen az a baj, hogy a baktai útra jár, és közel van a Szálához. A bejelentett károkra nézve hogy jártam el, legyen szives személyesen meggyőződni; én minden tőlem telhetőt megteszek, hogy a feleket kielégíthessem, de sokszor nem rajtam múlik az elég’étel. Mi Sz. urnák panaszát illeti, azok alaposak, a kunyhó-kár - téritésben részére 7 ft. 90 kr. ítéltetett meg, a szilva s körtvély- kárra 1 frt 80 kr. A 126 fő káposztáért 7 irt 56 krban a fel nem jelentő pásztor marasztaltatott és szolgálatától elmozdittatott. Hogy ezen későbbi panaszt a hegybíró azonnal be nem vezettette, hiba volt tőle, de az 1863. előtti években, mikor iktató nem volt, hová vezettetett a panasz ? Azon kérdésére Sz. urnák: kap-e károsittatásáért kárpótlást, rövidebb utón jobban szerettem volna felelni, de ba már igy történt, ám legyen, azt felelem : igen is, mihelyt a pásztorbér-pénztár oly helyzetben lesz, azonnal kielégittetik, de megvallom, hogy épen most nincs benne több 3 db. V2 krajczárosnál. Kelt Egerben, okt. 16-án 1866. T. J. mezei rendőrkapitány. Vegyes hírek. — A biboruok-primás ő eminentiája, a „P. H.-“ ben közlött okt. 14-iki bulletin szerint, majd folytonosan soporosus állapotban van ; napról napra tetemesen gyengül; a veszély közel látszik lenni. — 0 eminentiája, 0 Felségét, hálás érzelmeinek s főpásztori áldásainak kijelentése mellett, veszélyes megbetegedéséről értesítvén, 0 Felsége a magas beteghez a következő legk. választ intézte: „Fogadja legszivesb köszönetemet kegyeletes ál- dáskivánataiért. Az egész országgal együtt osztom az aggodalmat ön fenyegetett drága életéért, s reményiem Istentől, hogy a Mindenható a veszélyt elhárítva, önt legkegyelmesebben megtartja az ö szent egyházának, Nekem és az államnak.“ — A császárné 0 Felsége udvarmesterétől pedig ő eminen- tiájához a következő távirat érkezett: „0 Felsége a császárné benső részvéttel vett tudomást Eminentiád megbetegedéséről, s kéri, hogy Eminentiád bogyléte felől tudósittassék. — Egri érsek ö nagyinéltósága a gyöngyösi tiizkárvallottak fölsegélésére 400 irtot adományozott 40, leginkább sújtott család közt leendő kiosztásra. — B’olyó hó 14-én délutáni 5 órakor Eger város minden rangú és rendű lakói nagy számmal gyászünnepélyre gyűltek össsze, mely nem a mindennapiak sorába tartozott, a mennyiben oly férfiúnak htilt maradványait kisértiik az örök nyugalom helyére, ki nemcsak rendkívül hosszúra nyújtott életkora, hanem jeles szellemi tehetsége, nemes szive, minden áldozatra kész felebaráti szemete, ritka tudományos készültsége és szeretetteljes kereszténybölcsészeti műveltsége által tündököl vala polgártársai közt. E ritka jelességü férfiú, kit akkor sírjához kisérvén megsi! rattunk, Naidbart Antal volt, az egri érseki uradalmak ! nyugalmazott igazgatója, kief. hó 10 én, tevékeny életének 98-dik ; évében hunyt el az Urban. A boldogult 1769. évijuniushó 13-án Marmaros-Szigeten születvén, eredetileg a jogi pályára készült, s azon működött is; inig végre boldogult báró Fischer egri érsekkel 1807-ben Egerbe jött, kit ő titkári minőségben szolgált. Későbben érsekuradalmi főszámvevőnek neveztetvén ki, a gazdá- szati pályának szentelő sokféle és alapos ismereteit, és Pyrker János László pátriárka egri érsek által az egri érseki javadalmak igazgatóságával bízatott meg, azon halhatatlan emlékű főpásztor által, ki maga is a szellemi műveltségnek magas fokán áll- ván, a boldogokban rejtett sok ritka jelességet azonnal fölismerő. Azóta folytonosan működött e hivatalban, az egri föpásztorok elismerése által kitüntetve, a magasabb állásuaktól becsülve, egyenlő raguaktól szeretve, a vezetése alá rendeltektől tisztel ve, és a város, a megye jelesei által a nemeslelküség-, műveltség-, és szelídségnek mintaképéül tekintve. 1859-ben, előhaiadt kora miatt, csendes magányba visszavonulván, a jelen kegyelmes érsekföpásztor ö nagyméltósága, ki a kipróbált, hű, bölcs és tapintatteljes régi szolgának tanácsát, szolgálatát nélkülözni nem akarta, őt gazdasági tanácsosának kinevezé, mely minőségben , agg-kora daczára, kegyes urának gyakrabban jó szolgálatokat tett. A boldogult, hosszú élete folytán, kortársa, részben szemtanúja volt mindazon rendkívüli eseményeknek, melyek az európai társadalom régi alapjait megrendítvén, egy új kor, új viszonyok kezdetét alapitak meg, melyeknek végmegállapodását még a jö vönek áthathatlan fátolya födi ugyan, de melyeknek születési vajúdásai fájdalmait Európa nemzetei és egyesei következményeikben már nyolcz évtized óta érzik. Hosszú életet, nagy kort engedett élni a boldogultnak az isteni gondviselés s ö érdekkel viseltetvén a haladó kor minden mozzanatai iránt, a haladást pártolván és álláspontjából elő is segítvén, még sem lett soha hűtlen az emberiség, az államok, a társadalom egyedüli biztos és örökké tartó alapjai, a keresztény vallásosság, az örök jog és a becsületesség iránt. Vajha vidékünk ifjú nemzedéke az idők hullámvetése közt szikla gyanánt állott boldogult aggastyán életbölcseségét, elvhüségét és rendithetlen jellemét mintául tűzné ki magának, és követné őt az életben, minden jónak, a legmagasabb érdekeknek javára. Még az isteni gondviselés is, úgy látszik, kegyesen tekintett le a boldogult jeles temetésére, megáldván e napon városunkat a rég óhajtott jótékony esővel! Áldottak legyenek hamvai köztünk! Dr. A. ... t. * * A múlt vasárnap f. hó 15-én tartott városi közgyűlésnek, mely igen népes volt, két tárgya volt. Az egyik a városi fogyasztási adó, mely iránt a közgyűlés azt határozd, hogy méltányos feltételek mellett ismét a város maga vegye ki, ekként megszabadulván a lakosság azon sok kellemetlenségektől, melyeknek a közelebbi három év alatt az idegen bérlők miatt kitéve volt. Másik tárgyát képező e közgyűlésnek a Mária-szobor. A közgyűlés az e részben a gazdászati bizottmány által hozott határozatot, mint e részben illetéktelent megsemmisítette; az alapitó által eredetileg kért s a főtemplom s lyceum közötti tért a szobor felállítására örömmel megajánlotta; s minthogy már a szobor az alapitó által — a gazdászati bizottmány megsemmisített végzése folytán Pestvárosának ajánltatott fel, a közgyűlés meg fogja keresni Pestvárosát, hogy ebbeli jogától elállva, a szobor Egerben, hol eredetileg tervezve volt, fclállittassék. * * A népnevelés egyik őszinte barátja és városunk szülöttje Ősege zi János, kegyesrendi áldozár, a hatvani külvárosi róm. kath. tanoda javára örök-alapitványúl 1000 frtot ajánlott fel. Ez alapítványi tőke gondviselésére egri érsek ő nagyrnéltó- sága kéretvén föl, azaz egyházmegyei alapítványokkal fog kezeltetni, és az alapitó szándéka szerint a kamatok két harmada az illető tanítóknak fog kiadatni ösztöndíjul, egy harmadrésze pedig az időszerinti egri plébános által, kit erre az alapitó felkért, mindenkor a hatvani iskola szorgalmas és szegény róm. kath. tanonczai segélyezésére fog fordittatni. Az ösztöndíj, ha talán az illető tanító kellő szorgalmat nem tanúsítana, a külvárosi alelemi tanítók legszorgalrnasabbikának is kiadathatik. — A tisztelt alapitó urat városunkban már kevesen ismerik ; de ő 40 éves tanári pályája után is megőrző szülővárosa iránti szeretetét, es iskoláinkról a bukovinai havasok mellől is megemlékezett, s miután elaggott kora miatt a nevelés terén már nem működhetik, hosszas tanári pályáján megtakargatott filléreivel, (melyeket e czélra nemes szándékkal évek során át igyekezett a szegedi ta-
