Eger - hetilap, 1866

1866-10-11 / 41. szám

341 hivatalába. Hirszerint első dolga lesz, a Ráma és Olaszország kö­zötti pénzkérdést rendezni, valamint azon oltalmat is diplomati- ailag szervezni, melyben Francziaország, csapatai elvonulása után a szent széket részesíteni fogja. Oroszország. Szent-Pétervárról, okt. 7-röl jelenti a távirat, hogy a Karakasoff-féle összeesküvésbe bonyolodottak köztil 34-en kötél általi halálra, 15-en pedig Szibériába való száműzetésre Ítéltettek. Németország. A hennoverai király Hannovera bekeblezé- se ellen tiltakozványt intézett az európai kabinetekhez. A király I tiltakozásban a hatalmaktól támogatást kér a jog erőszakos lnyomása ellen ; kijelenti, hogy soha sem mond le felségi jogai- iröl s államait^; a porosz kormány által tett s teendő intézke­déseket pedig^rvényteleneknek és semmiseknek nyilvánítja. A király bízik ügye igazságában. Törökország. Megvalósul, hogy az egyiptomi alkirály al­kotmányt ad népeinek. „Minden előkészület meg van téve ezen fontos lépésre — írja az „Ind. beige“ — a választókerületek már október havában összeülnek a Kasi-el-Nil palotában. Az alkirály személyesen akarja, megnyitni az egyiptomi parlamentet, s a gyű­lés elé terjeszteni megvitatás végett az általa tervezett alkot' mányt. Az alkotmányos rendszer behozatala az egykori Pharaok által birt országba minden esetre egyik csodálatgerjesztö esemé nye korunknak.“ — Corfui tudósítások szerint, a törökök és egyiptomiak szep­tember 22-kén megtámadták a keresztény tábort, mely Malaxából Kerámiáig terjedt. A keresztények visszaverték az ellenség min­den támadásait. Szeptember 23-kán a harcz megújult, a törökök megverettek és állítólag 3000 foglyot vesztettek; a többit Mala- xánál a török hajóraj vette fel. Candiába török részről tetemes erősítések érkeztek. — Ugyancsak Corfuból szept. 30-ról hivatalosan jelentik, számában közölve is volt; de e javaslatból még eddig igen kevés ■ pont, az is nagy nehezen foganatosíttatott. E javaslat egyik pont­ja figyelmezteti a hatóságot a város minden részei és helyeinek tisztántartására, minők: a patak árka a város egész hosszában, az utczára nyíló némely árnyékszék-csatornáR, a melegvíz körüli tájék, s a gyárak ürülékei; és mit tett eddig a hatóság e részben ? tudtommal semmit. Tegnap bejártam a város egy részét, hogy személyesen győződjem meg a dolog állapotáról, s mindent a ré­gi állapotban találtam. A patak árka, melyben alig van annyi viz, hogy egy kutya jóllakásig ihatnék belőle, most is tele van szeméttel s mindenféle rondasággal; úgy látszik, a hatóság arra vár, mig e sok szemetet az árvíz elhordja, de erre talán évekig kell várakoznunk, addig pedig a cholera con amore mindnyájun­kat elhordhat. A külvárosokban néhol még a trágyát is az utczá­ra hordják, s a házak előtt halmozzák föl. Ezt soha, de különösen most nem volna szabad eltűrni. Az utczákon folydogáló nyílt csa­tornákat emlitsem-e V Csatornarendszerünknek aligha van párja széles e világon. A ganajlé és egyéb esbouquet-féle folyadékok a házakból az utczára folynak, s a szükebb utczákat majd egé­szen ellepik; ily utczákon az áthaladás csak úgy lehetséges, hogy minden 3 lépés közül egyet okvetlenül ugorva kell megtennünk, orrunk elé pedig zsebkendőt kell tartanunk, bogy a pestises bűz­től el ne ájuljunk. Hogy az árnyékszékek tisztántartására és fer­tőtlenítésére nézve adatott-e ki rendelet az orvosi bizottmány ja­vaslata értelmében, nem tudom, de bátran kétségbe merem von­ni, mert különben értesülnöm kellett volna róla. De elég a jóból ennyi. A mondottakból is bőségesen kivi­láglik, hogy hatóságunk a tisztaság és közegészségügy érdekében kellő erélyt nem tanúsít, pedig ha valaha, most volna ideje az erélyes föllépésnek. Vagy talán a hatóság nem fél a cholerától? Szép dolog az a bátorság, de a legénykedésnek nem szabad a la­kosság rovására történnie. Ha a hatóság nem fél, az az ö dolga, de féltenie kell a lakosságot, s annak javára köteles minden czél- szerii intézkedést megtenni, ha érdekei veszélyeztetve vannak. Nem a nép van a hatóságért, hanem megfordítva, a hatóság van a népért. Ez elvet a hatóságnak egy pillanatra sem szabad szem­elöl tévesztenie, ha fontos hivatásának kötelességszerüleg meg akar felelni. hogy Candiáhan uj ütközet volt; 7000 keresztény megtámadott 17,000 egyptomi csapatot, és ezeket a tengerig visszaverte, a hol a török hajóhad által a hajókra fölvétettek. — A cretai nemzetgyűlés felhívást intézett minden hellének­hez, hogy a mozgalomban részt vegyenek.— A cretai angol ésfran- czia consulok ellenséges állást foglalnak el a fölkeléssel szemben. — Konstantinápolyból okt. 6-ról jelenti a távirat: A minis- terium tagjainak nagyobbi-észe a Görögországgal! diplomatia meg- szakasztása mellett van. A nagyvezir és Ali basa ellenzi ezen véle­ményt. — Thessalia és Epyrus miatt nagy a nyugtalanság. A candiai mbzgalom növekedőben van. Amerika. New-Yorkból okt. 4-röl távirják, hogy a mexi­cói császár oda nyilatkozott, miszerint Mexikót nem hagyja oda. « -------------­K acsaközi levél. Eger, okt. 9. T. szerkesztő ur! Amerikai bölényvadászatomról szerencsé­sen visszaérkezvén, kötelességemnek tartottam , először is a szer­kesztőség tiszteletreméltó ajtaján kopogtatni. Vadászkalandjaim elbeszélésére most nem vagyok disponálva, máskorra halasztóm tehát, annál is inkább, mert itthon is találok sürgős megirnivalót. Mig hazámtól távol, Északamerika beláthatlan prairie-in barangoltam, s hol én kergettem a bölényeket, hol ők kergettek engem: addig egy borzasztó vendég lépte át országunk határait — hogy veszett volna a Mekkába zarándokoló „igazhitű“ muzul­mánok piszkos kaftánjában! E félelmetes vendég a cholera, mely már eddig is ezer meg ezer testvérünknek könnyítette meg ágya szalmáját, s mint hal­lom , már Egerben is több háznál bemutatta magát. Nálunk a cholera, ha egyszer komolyan föllép, kétségtelenül igen termé­keny földre talál, mert Egernél szemetesebb, piszkosabb város talán még a rondaságáról hires Törökországban sincs; meglát­szik rajta a t örö k-uralom nyoma. Az orvosi bizottmány a cho- -era terjedése elleni teendők iránt már több hét előtt javaslatot | .erjesztett elé a polgármesteri hivatalnak, mely az „Eger“ 37. Körülbelül egy hónapja, hogy az orvosi bizottmány a cho- lera-Ugyben megállapított javaslatát a polgármesteri hivatal elé terjesztette. E javaslat végpontja igy szól: „Ugyanezen megál­lapított pontok minden fertálymesternek kellő tudósítás és őrkö­dés végett írásban kiadandók.“ Elégtétetett e e pontnak ? arról nincs tudomásom, de azt tudom, hogy nálam semmiféle fertály­mester nem volt; ugyanígy nyilatkoztak azok is, kiket eziránt megkérdeztem. — De nem is tartom egészen czélszerünek ezen eljárást, részint azért, mert nagyon hosszadalmas: mig a fertály­mesterek minden házat bejárnak, s az Írást minden lakossal köz­ük, addig a cholera, miután a dézsmát busásan kivette, búcsút is vehet tőlünk, s igy az eljárás eső után köpenyeg lenne; — ré­szint, mert az illető rendszabályok egyszerű elolvasása, kivált a nép alsó osztályának, nem elégséges; azonkívül, a mint hallom, egynémely fertálymester arról is panaszkodott, hogy az illető írást nem tudja elolvasni. Sokkal jobb lett volna, ama rendsza­bályokat kinyomatni, s úgy kiosztani, mint az adóezédulákat. Az egész csak nehány rongyos forintba került volna , annyit pedig csak megérdemelt volna a lakosság, miután oly nagy községi adót fizet. Miután elmondtam egy részét annak, a mi a szivemet és má- jomat nyomta, azt hiszem, jó szolgálatot teszek a közönségnek, ha toldalékul elmondom azt is, mikép éljen/ Amit tegyen, hogy a cholerát elkerülhesse. Mindenekelőtt szoros diétát kell tartani. Egyék tehát min­denki reggelire finom mokkakávét tejsürüvel; délben erösmarha- buslevest, gyenge becsináltat, finom kochot, csirke-, fáczán-, fogoly- vagy kappansültet, egy pár pohárka tokajival és régi egri vörössel; vacsorára elégedjék meg tápláló húslevesen kívül gyen­ge pecsenyékkel és könnyű tésztásokkal, nyomtatóul felöntvén egy pár pohárka tokajit és 48-iki egri vöröst. A ki a nyul-, őz-, vagy szarvaspecsenyét szereti, bátran ehetik ilyent. Az ugorkasaláta nem ártalmas, de csak a következő módon: az ugor­kát jó vastagon meg kell hámozni, azután igen vékony szeletek­re fölvagdalni, ezt jól megsózni, s miután a sóban egy félóráig ázott, erősen kifacsarni, s végre tálastól az ablakon kiröpiteni, e j kenetteljes szavakat mormogva: „Eredj pokolba!“ Az ugorkasa­láta igy elkészítve nem árt, bármit prédikáljanak is a különben

Next

/
Thumbnails
Contents