Eger - hetilap, 1866

1866-10-11 / 41. szám

menyek a tolvajok által csaknem tartózkodás nélkül kiásatnak, néha egész kényelemmel ott helyben uneg is tisztitjath&kjná- így vitetnék él gyakran taligákon. A szüret ideje bekövetkeztével a szőlők égész csatornái orozva megszedetnek ; — és ezen tolvaj- lási tények oly tartózkodás nélkül űzetnek, hogy csaknem elmond­hatni, miszerint a szegény szőlőtulajdonos annyi költekezéseinek, fáradozásainak, izzadozásainak gyümölcseiből néha csak azt kapja meg, mit elvinni a tolvajoknak nem tetszett, vagy nem si­került. — Valóban szomorú képe azon demoralisatiónak, mely csaknem évről évre nagyobb tért foglal el, s mindinkább meré­szebb alakban mutatkozik. Szőlőm nem valami l'élrehelyen, hol a tolvajok könnyen ész­revétlenül lehetnének, hanem a várostól nem messze, sőt ország­út mellett fekszik. — Csak melleslegeseu kívánom ezúttal meg­érinteni, hogy előbbi években is ültetett oltványaim kiásattak, szőlökunyhóm szoba- és padzárai feltörettek, s nemcsak ezek, hanem, — egyéb holmik télre haza hordva lévén, — még a kuny- Ä hqszob^ ablakai is, rántástól együtt elvitettek. — A folyó évben szilvafáimról a gyümölcs nem is lekapkodva, hanem az utolsó szemig leszedve, körtveoltváuyaimról a körtve, ellopattak, több kápósztafő, mind az én szőlőmben, mind a szomszédokéiban, ké- nyelmesen kiválogatva, kivágatott, — azonban hogy mindezekre a felső'idiszitmény feltétessék, f. évi október 3-áu, az egész sző­lőmből minden .használható fejes káposzta, számszerint 126 fő, csatornáról csatornára kiválogatva, minden tartózkodás nélkül kivágatott, ott helybgu ^s#lö.ben két tanya üttetvén, egész ké: nyelemmel összeho.rdá§oU,-s taligán vagy'szekéren a szőlő kapu­ján keresztül elvitetett. .1 Meggondolva azt, hogy a tolvaj, ha sötét éjjel lop, és ha félelemre oka van, legfeljebb néhány darabot, melyek épeu kö­zelébe esnek, kapkod össze ; azonban midőn a gyümölcs a fáról egy szemig leszedetik, midőn a termesztmények sorra kiválogattat- nak, —s egész kényelemmel telepedési tanyákra összehordalak sat. — ezek egyenesen annak biztos jelei, hogy a tolvajlások vi­lágos időben tétetnek, és hogy a tolvajoknak a pásztortól bármit is tartani jéfkisebb okuk sincsen, s hogy a pásztor általi megle­petés, ellen teljesen biztosítva vannak. A mi szölöpásztpráinknak, legalább saját káraimat tekintve, eszükágában sincsen, a károkat bejelenteni, holott pedig az 1840- 9dk törvényezikk 32-ik § a szerint, a kárt 3 nap alatt bejelenteni mulasztó csősz vagy, pásztor a költségeknek egyszeres, a kárnak pedig, annak minemüségéhez képest, egyszeres vagy kétszeres, a kivilágositható kártevövel egyetemleges megtérítésen felül, a vét­ség fokozatához aránylag fenyitendö. Én, a,(türelemből kifogyva, ezen károsodásaimat a mezei rendőri kapitányi hivatalnál kártérítés végett bejelentettem, azon­ban ekkorig semmi kártérítést sem kaphattam, mert a pásztor a kár­nak soha urát ádríi nem tudta, a pásztornak pedig semmije sem volt. Az október 3-iki tetemes károsodás ugyanez napon részem­ről a mezei rendőrkapitányi hivatalnál szintén bejelentetett, s október 3.-án a kivágott 126 káposztafő a szőlőben az illető hegy- bitó. jelenlétében felolvastatott, és általam kutatás, vizsgálat té­tetni kéretett.'Azonban midőn a vizsgálat eredményének megtu- dása végett f, október hó 8-án a mezei rendőrkapitányi hivatal­ban megjelentem, sajnosán tapasztaltam, hogy nemcsak ezen vizsgálatról-sfctnmi jelentés nem tétetett, sőt az október 3-án be­jelentett panasz még jegyzőkönyvbe véve sem volt, s ennek jegy­zőkönyvbe vezetését csak okt. 8-án eszközölhettem. — Vájjon :kapok-e ezen és többi káraimért kártérítést a pásztoroktól, kik éllen a tényeknek ennyi biztossággali elkövetése nem csekély gyanújelet képez, —azt talán csak.a jövő lesz képes megmutatni. A mezei rendőrségi ügynek ily aggasztó, s minden tulajdon- biztosságot illupóvá tevő helyzetében, eljött ideje annak, hogy a szőlőtulajdonosok komolyan gondolkozzanak a módokról, melyek felhasználása ezen szomorú helyzetnek véget vetni, vagy legalább azt a lehető legkisebb mérvre szorítani képes lehetne ; igyekez­zünk , ha szükség, nagyobb fizetés megadásával, jobb jellemti pásztorokat előállítani: mert lehetetlen a közpolgári társadalom­ban, bogy a tulajdonbiztonság őrei, a pásztorok, azért fizettesse­nek, hogy tulajdonbiztonság ne legyen, vagy annak csak árnyé­ka legyen. __________ Se. A T Á R C Z A halász. — Götlie után. — A viz pezsgett, a viz forrott, Partján egy halász ült, Mélán vigyázta a horgot, Mig keble hidegiilt. És amint néz, és amint ül, Szétoszlik a hullám, A felzavart, zajgó vizbiil Elötün egy hablány. A lány igy szól, a lány igy cseng : A vip kis halának Mi ókból vetsz emberi cselt, Hogy add tüzhalálnak ? Oh ha tudnád, milyen boldog Kis hal itt a vízben, Magad is leszállnál legott, S meggyógyúlnál Ízben. Nem üdül e a kedves nap S a hold a tengerben? Fényök — ittasztván a hab — “•i. Nem ragyog-e szebben ? A mély ég nem hat meg téged, A víz tiszta kékje? Nem édesget saját képed Az örökös kéjbe ? A viz pezsgett, a víz dagadt, Lábait nyaldosva, Költött benne oly vágyakat, Mint a kedves csókja . . . A lány szóla, a lány zenge, 0 meg áfám érült : Fél-vonítva, fél-engedve — :f­És tőbjré föllse tűnt. — *. A megszökött pénztárnok. Egy angol rendőrtiszt naplójából. •- >" <;Vó.ge). ; Nyugodtan hallgatott végig, a nélkül, l\o£y kiáltőtt, vagy elájult volna, mint hasonló körülmények közt más fiatal hölgyek tettek volna. Eleinte ugyan némi boszankodást mutatott, s engem tolakodónak látszott tekinteni; de midőn beszédemet elvégeztem, gyengéd kezecskéivel megszorította kormos kezemet, s szabadi­tójának nevezett. Sohasem éreztem magamat annyira megszégye­nülve, mint ama pillanatban.

Next

/
Thumbnails
Contents