Eger - hetilap, 1866
1866-10-04 / 40. szám
331 munkáját, s vele e tünemények okairól többször beszélgetett. — 1830. decz. 26-án hangokat hallott, különösen férjének háromszori hívását, és ez ép akkor történt, midőn az a városban járt. Ez volt a kezdet. Decz. 30-kán, d. u. 4 órakor a társalgó terembe lép, s ott látja férjét, háttal a kandalló tüzéhez fordulva , állani. Mivel az félóra előtt kiment sétálni, meglepetve kérdétöle:mi oka, hogy oly hamar visszajött? Az alak komolyan reá nézett, de nem felelt. A nö vélvén, hogy férje valamin gondolkozik, a tűz előtti karszékbe ült , alig két lábnyira tőle, s mivel az szemeit folyvást reá szegezé, kérdé újra: miért nem beszélsz? Ekkor az alak, szemeit mindig a nőn tartva, megindult s a szobán keresztül az ablakba ment, hol eltűnt. A nőt már az is meglepte , bogy sem lépését nem hallá, sem a lég legkisebb mozgását sem vévé észre, s midőn az egész szobát összekutatva többé nem láthatá, teljesen meggyőződött, hogy ez oly kisértetes látás volt, minőt dr. Hibbert-ben olvasott. — 1831. márez. 17-én estve A. nö lábait áztatá, a mint feltekintett, a közel álló kényelmes karszékben látta ülni megholt barátnéját, férjének bugát, az alak s öltözete felette tiszta, de különös szabású ruhában volt, melyet rajta éltében soha sem látott; szólni akart hozzá, de nem birt. Mintegy három perez után eltűnt. Midőn férje ezután a szobába lépett, a nőt felette izgatottan s idegesnek találta, de erősen meggyőződött arról, hogy az, amit látott, érzékeinek csalódása . . Még egy esetet hozunk fel: decz. 3-kán A. nő estve férjével együtt olvasás sál foglalkozott. E közben férje lábán nyomást érezvén, felnéz, s látja, hogy neje szokatlan, görcsös meredtséggel szemeit egy, 8- 10 lábnyira levő székre függeszti. Azon kérdésre: mit lát? magához jővén, azt felelte: hogy testvérét, ki ekkor egészséges s Londonban volt, látta halotti ruhában, eltorzult arczvonásokkal a széken ülni,“ s kezdettől végig sem a nőnek, sem férjének a legkisebb kétségök sem volt e látványok természete s okáról, mindketten nagy figyelemmel kisérték azoknak körülményeit, hogy e nevezetes tárgyra több világot nyerhetnének. A nő egyébiránt felette ideges, emésztetlenségben sokat szenvedő, beteges, ingerlékeny képzelödésü volt. ’) Ha mi t. olvasóinkat csak mulattatni akarnók, a legrend- kivülibb s megrázó dolgokat tudnók ez alkalommal dr. Ker- ner-nek a „prevorsti jósnő"4) és a „weinspergi rabnö“-röl 3) irt érdekes munkáiból előadni; de ezeket inkább csak figyelmükbe ajánlván, legyen szabad még nehány nevezetesb ember visióit felemlíteni. — Pascal-t a jeles bölcsészt 1654-ben a megriadt lovak egy mélység felé ragadták, a kocsi, melyen ült, egy meredek szélén fennakadt, s öt ájulva vették le róla. Ezóta többször látott maga előtt borzasztó mélységet tátongni, s ez állapotban mindig székekkel kelle körülrakni. Nyugodt időközökben tisztán tudta, s környezetének;mondotta, hogy az csak érzéki csalódás. — Aretino Spinello fesztész (1408.) egy szent festményén az *) Marbach’s Physik. Lexicon : Gespenstische Erscheinungen II. 670. lap. 2) Die Seherin von Prevorst. Eröffnungen über das innere Leben des Menschen, nnd über das Hereinragen einer Geisterwelt in die unsere v. Just. Kerner 2-te Aufl. Stuttgart und Tübingen. 1832. 3) Eine Erscheinung aus dem Nachtgebiete der Natur durch eine Keihe von Zeugen gerichtlich bestätigt und den Naturforschern zum Bedenken mitge- theilt. VonJ. Kerner Stuttgart u. Tüb. 1836. jához vagy mihez, egy uj kulcsra van szüksége; erről tehát mindenesetre legelőbb gondoskodjék. Mindenütt hölgyeké az elsőség. Erre a neki sajátos mosolylyal intett felém, s 'tovalovagolt. A mondott időben pontosan megjelentem a helyszínén, noha az ut hosszú volt, a nap pedig oly forrón sütött, hogy a veríték arczomon csörgött le. Nevettem magamban a fölött, hogy menynyire nem gyanította Donald, kit rendelt magához. De még csak kezdeténél voltam vállalatomnak. Öt nyakon ragadni és elbur- czolni, nem volt oly könnyű dolog, sőt akkoriban, kivált Délen, veszedelmes volt; mert csak segélyért kellett kiáltania, engem abalitionistának (a rabszolgaság eltörlésére törekvő párthoz tartozónak) neveznie, s a vendégjogot igénybe vennie ; és bizonyára legalább is húsz, verekedni kész egyén terem rögtön oldala mellett. Mialatt az ültetvényen áthaladtam, csupa gyenge öregeket, vagy gyermekeket láttam a munkánál; a kerítések a földön feküdtek, a lábas-jószág tetszése szerint barangolt ide s tova, a gabnát és gyapotot elnyomta a gaz, s fü nőtt mindenütt. Az egész gazdaság közel látszott lenni a végelpusztuláshoz. A jelentékeny nagyságú ház spanyol stylben volt építve, lapos tetővel, árnyékos verandákkal s kerttel, mely jobb állapotban volt, mintsem vártam volna. Azonban a ház vakolata lehullt, a napsugaraknak kitett fa megrepedezett, s az ablakok nagy részéből hiányzott az üveg. A nagy előajtó tárva állt, s midőn kopogtam, egy elnyo- morodott agg néger jelent meg, három vagy négy kis ebtől kisérve. Vártak rám, mert a fekete azonnal be engedett lépni. A ház belsejében is épen oly rendetlenség és zűrzavar uralkodott, mint kívül. A szőnyegek régiek és rongyosak s a bútorok, melyek ujan nagy értékűek lehettek, kopottak es szú- ettek voltak. Az öreg Linwoodot a szobában találtam. Erős, testes ember s mintegy 60 éves volt; arcza inkább szelleme korlátoltságát, mint gonoszságot fejezett ki, s fiatalkorában, mig kicsapongásai nyomokat nem hagytak rajta, szép ember lehetett. Sárga nankingnadragban, minőt az azon környékbeli ültetvényesek közönségesen viselnek, hintaszékben ülve, szitkok közt parancsolá, hogy jó kulcsot csináljak, és pedig gyorsan, mert a négerek, mint mondá, minden borát megiszszák, ha a pincze nyitva van. Beszéd közben nagyon tűzbe jött, s aztán kimerülve hanyatlott vissza. A falon különféle festmények függtek, melyek egyike az elhunyt feleség arczképének látszott lenni. Szegény nő! Nem csoda, ha ily házban s ily férj oldala mellett tekintete szomorú volt. Nemsokára egy öreg négernő jelent meg, s mondá, hogy Kati kisasszony beszélni akar velem. Mialatt a lépcsőn felhaladtam, tekintetem véletlenül az ablakon át a kertbe tévedt, hol csekély távolban egy kis házat istállókkal, s mögötte egy sor kunyhót pillanték meg. — Ki lakik ott? kérdém vezetőmet, ki folyvást fecsegett, s arczát majomként fintorgatta. — A felügyelő nr, — volt a válasz. Ez volt tehát az én Donald barátom lakása. A fiatal hölgyet reggeli szobájában találtam, melyben könyvei, festmények s más ékszerek voltak. Mialatt szekrényének elromlott zárját mutatta, az ültetvényes leánya oly kedvesnek tlint föl előttem, a minőt tán még sohasem láttam. Még alig volt 18 éves, haja barna, szeme kék, s arczszine rendkívül gyenge volt, s átalában oly szelíd, bájos teremtés volt, hogy mindenkit el kellett bűvölnie. De zavaros tekintete és beesett szemei azt gyanit- latták, hogy sok keserű könyet hullatott. Mindamellett sem gyengeség, sem félénkség nem látszott lényében. Kötelességérzetböl meghajolt atyja akarata előtt, és szerencsétlen volt. Az öreg négernö huzamosb ideig a szobában maradt, de végre az én nagy örömemre eltávozott. Egy pillanatot sem veszték el, s kezemben szerszámaimmal a szekrényre hajolva, mondám a fiatal hölgynek, hogy ne féljen, s úgy tekintsen, mint barátját, ki ellensége azon embernek, ki öt önző szerelmével üldözi, Szóval, elbeszéltem neki az egész történetet, s előadtam a viszonyok jelen állását. (Vége köv.) *
