Eger - hetilap, 1866

1866-10-04 / 40. szám

332

ördögnek igen borzasztó alakot adott; ezután az ördög többször megjelent neki, öt keményen fenyegette, miért festette öt oly utálatosnak. — Sokkal kedvesebb látványa volt Tasso nak : öt őrangyala látogatta, többször az ablakon jött be hozzá, s vele társalkodóit. Tasso csodálkozott, hogy mások, különösen Manso barátja, sem a nemtöt nem látták, sem az ő beszédén kivlil más hangokat nem hallottak. Dr. Auzouy a mareville-i tébolyda volt orvosa sok ily, ott előfordult hallucinatiót irt le, melyek többször a hallás s látás érzékein, ritkábban az ízens szagláson mutatkoztak.

Többen e nevezetes tüneményekkel igen kurtán bánnak el: azokat vagy egyszerűen tagadják, vagy merő képzelődésnek nevezik. Ezzel a kérdés sem megoldva, sem megszüntetve nincs. — Mi e látványokat is az érzékek csalódásai közé sorozzuk, s e kapocsban vettük itt őket rövid szemle alá. A mit a másodképek okaira nézve előadtunk, azt e látványokra is kiterjesztjük, azon különbséggel: hogy mi ezeket ugyanazon tényezők magasabb fokú hatványainak tekintjük ; a másodképek gyengébb rajzok s ingerek, melyek csak zárt szemeink sötétében láthatók: a kisértetes látványok ellenben már oly erősek s intensivek, hogy nyilt szemekkel, fényes nappal is oly tisztán s valósággal láttatnak, mint a külvilág tárgyai. — A physika a látásról azt tanítja: ha a kül- tárgyak képe az ideghártyán, mely a szem fenekét képezi, lerajzolódik, *) akkor ez az agyban elágazva levő szemideg által a lélekkel közöltetik.“ — Ezzel összehangzólag Brewster-rel azt tartjuk: hogy az ideghártya valószínűleg azon közös tábla, melyre mind a lélek képzetei, a phantasia képei, mind pedig a külvilág tárgyai rajzot vetnek. Mig a test s kedély állapota ép, addig e rajzok erősségei szabályos viszonyban vannak; gyengébbek s mulóbbak a lélek működéséből eredt rajzok, azért nem is képesek a külíárgyak egyenes, s élénk képeit sem zavarni, sem kioltani; élénkebbek azok már sötétben s magányban, midőn a külvilág zaja s ingerei a kedélyt s érzékeket nem izgatják, különösen a mélyen gondolkodni szokott s erélyes phantasiáju embereknél, mint ezt a másod-képeknél fejtegettük. Végre az idegrendszer bizonyos bajaiban az emlékezetben rejlő s képzelőerőben támadt képek oly istensiv s erélylyel hatnak az ideghártyára, mint a külvilág tárgyai, minek következtében mára szemmel látható létet nyernek, kisértetes látványokká erősödnek. Tovább menni, s azt is kísérletileg bebizonyítani, hogy lelkűnknek képzetei is, mint a kültárgyak, a szemben lerajzolódnak, — nem adatott meg az embernek; mert ily kísérleteket csak oly szemeken tehetni, melyek az élörendszerböl már kivéve s a lélek kapcsától elvágva vannak.

De tán már is fejtegetéseink azon határhoz értek, hol, dr. Kerner szerint, a két világ, a szellemi és anyagi egymásba vág, azért megállunk; a physikának köre tisztán kijelölve van: e határon túllépnie nincs joga.

ügy hiszszük, eléggé kimutattuk : hogy az érzéki felfogások egyenkint véve többnyire hibásak, mindig kétségesek; az érzékek nem mindig azt, mi kívülünk van, s nem úgy, mint a külvilág áll, jelentik be öntudatunknak ; azért az igazságnak s ismereteinknek I biztos és egyedüli forrásaiul el nem fogadhatók.

Még egy kérdésre kell felelnünk : honnan tudjuk mi azt, hogy az érzékek minket a külvilágról hamisan értesítenek, hogy a kül- i világ máskép van, mint a hogy nekünk az érzékek mutatják; holott mi a külvilág ismeretére mégis csak az érzékek által jutunk ? — E kérdésre egy példával felelünk. Ha egy hosszú, egyenes utczán végig tekintünk, ott, hol állunk, a házak nagyok és az utcza széles, a másik végén ellenben a házak kicsinyeknek s az utcza igen keskenynek látszanak. Menjünk most az utcza másik végére és a dolog egészen megfordul: a mi előbb nagy volt, most kicsi, és a mi előbb kicsinek látszott, most nagy. Ugyanazon do^Schreiner, a tudós jesuita kísérletekkel első bizonyította be azt: hogy a kültárgyak az ideghártyára valóságos fordított rajzot vetnek.

lógnak e két ellenkező tekintete össze nem férhet, legfölebb az egyiklehet igaz ; deokunk van mind a kettőben kételkedni, miután ugyanegy érzék, a szem mutatja nekünk mind a kettőt. Még egy méröpózna sem adhat teljes biztosságot, mert maga e mérték is, a mint közelebb vagy messzebbről nézzük, nagyobbnak vagy kisebbnek fog feltűnni; sőt ugyanazon tárgy is egyenlő távolból 8 viszonyok közt tekintve már nagyobbnak, már kisebbnek látszha- tik, mint ezt a holdra nézve tapasztaljuk. Hogy találjuk meg itt az Adriadne fonalát? Ki lesz e dologban a biró? —Lelkünk, melynek értelme függetlenül az érzékektől a térnek képzetét, melyet sem szagolni, sem látni, sem érzeni sat. nem lehet, megha- határozá, s ezzel az érzéki nézleteket, az általa megállapított mértani törvények szerint egybevetve, nekünk a külvilágról való, határozott, és a távlati csalódástól ment ismeretet ad.

P . . n.

Nyilt szó a tűzoltás ügyében.

Hogy az emberek lakhelyeit minden vigyázat mellett is gyuladások, tűzvészek megkeresik, azt a tapasztalás világszerte igazolja; megkeresendik jövendőben még inkább, mert az ipar fejlődése a nyilt tüzzeli dolgozást, főleg pedig a tűz segedelmével előállított gőz terjedtebb használatát szükségessé teszi. Ha tehát e baj az emberi szokás, ipar, s életmódnak elkerülhetetlen következménye, s társas életmódunk folytán mindnyájunkra, kik egy községben lakunk, egyaránt veszélyes: kötelességünk e bajnak elhárítására, megelőzésére, úgy, ha bekövetkezett, lehető megszorítására, elnyomására hatalmunkban álló minden eszközzel közreműködni. Az e tárgy körüli intézkedés az államnak, felsőbb hatóságnak, de különösen a városi, községi elöljáróságnak feladata annyira, hogy egy állam műveltségi előhaladottságának egyik mértékéül a tűzoltás tárgyában életbeléptetett szabályai, egyes község vagy város belső rendének megítélésére szintén a tűzoltási intézkedések többé vagy kevésbbé czélszerü volta szolgálnak.

Egerben, úgy tudom, jelenleg semmi e tárgyra vonatkozó rendszabály sem létezik, ezt tapasztalhattuk a múlt szept. hóban háromszor előfordult tüzeseteknél is. De nem ereszkedem az ezen gyuladásoknál tapasztalt hiányok részletezésébe , mert ezek szabály , rend nem létének szomorú következményei valának, azt sem fejtegetem, hogy ki annak oka, hogy ily szabályok nem léteznek, csak annyit ismételek, hogy tűzoltásra vonatkozó szabályaink nincsenek, tűzoltó eszközeink is oly csekély számban vannak, hogy a szükségletnek meg nem felelnek.

Sajátságos menete a dolognak! vagy talán zilált állami életünk hozta igy magával, hogy a mi jót, hasznosat mint meglévőt, úgy a minek most már csak romjait látjuk, az mind a régi időből maradt reánk, s városunk a helyett, hogy előremenne, nemcsak hogy megállott, hanem úgy látszik, hogy visszafelé halad; látjuk, hogy atyáink az egész belvárosnak utczáit kővel kiburkoltatták, fentartása iránt 1848-ig úgy gondoskodtak, hogy fogadott állandó burkolók a város által tartott két két ökörfogatu taliga segedelmével —• mely is anyagot szállított — a megromlott burkolatot folytonosan igazították, sőt egész utczákat ujraburkoltak. Atyáink a város északi részén nevezetes védfalat, a városban több épületet emeltek, s szőlőhegyeink őrzéséről, az azok közti utak igazításáról gondoskodtak sat.; s jelenleg utczáink burkolata járhatatlan karban, középületeink pusztuló félben vannak, szőlőhegyeinket maholnap az örök, úgynevezett pásztorok — fizetésük elmaradása miatt — elhagyandják, sat. így állunk a tűzoltási intézkedésekkel is, e tárgyban is intézkedést, szabályt a régibb korban kell keresnünk, s ilyent találunk is, mert 1811-ik évben, a városi elöljáróság egy „Tüzirend“ czimü, nyomtatásban is közzétett rendszabályt dolgozott ki. E munka végén látható táblázatok elsejéből kitűnik, hogy a város minden negyedében tűzi fő- és albiztosok voltak kinevezve, a fertály lakosainak gyülhe- lyei kijelelve. A 2-ik táblázatban pedig a szekereknek a tűzhöz való fel s alá járásuk rendjére felügyelő fő- és albiztosok , úgy a tüzoltószerek depositoriumára felügyelők nevei foglaltatnak. A 3-ik táblázat szerint különösen a takács-, gombkötő-, szürszabó-, német tímár-, és magyar timár- czébeknél egy-egy, összesen 5 kisebb vizi fecskendő, továbbá különböző ezéheknél összesen 78 darab bőrkupa volt kihelyezve; ugyanezen 3-ik táblázatban megvan minden czéhnek a tűzoltás körüli foglalatossága, teendője határozva. A 4-ik táblából kiderül, hogy az időben az érsekség-