Eger - hetilap, 1866

1866-09-13 / 37. szám

IV. évfolyam

37. szám

Szeptember 13-án 1866.

Előfizetési díj:

Egész évre . 3 ft - kr

Félévre . . . 2 „ 50

Negyedévre . . 1 „ 30 ,,

Egy hónapra . — 44 ,,

Hirdetésekért

minden hasábzott sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 kr fizettetik.

Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön.

Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda. BIAIizetéscket elfogad : a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 26. sz.) - Jentsc.h 6. könyvkereskedése

s minden cs. kir. postahivatal.

Eiger, szept. 12.

Ha a bécsi lapok „hiteles forrásai“ valóban hitelesek volnának, hazánkban nyolcz nap óta már magyar felelős minisztérium vinné a kormányt, mert ama „hiteles forrásokból“ merített hírek szerint, a magyar minisztériumnak már szept. 4-én kellett volna pnblikáltatnia. E határidő óta már egy hét múlt el, a nélkül , bogy a bécsi lapok által különféle versiókban naponkint föltálalt „hiteles“ jósolgatások teljesültek volna. Végre a bécsi félhivatalos „C. Őst. Ztg.“ is jónak látta a dologba beleszólni, s mindazon híreket, melyeket a lapok e kérdés alkalmából közöltek, a mennyiben azok a legközelebbi, már megtörténő vagy állítólagosán már bekövetkezett személyváltozásokkal foglalkoznak, kizárólagosan az igazolatlan conjecturák vagy alaptalan koholmányok sorába utasította. Az egészből csak annyi a való ezen félhivatalos nyilatkozat szerint, hogy az alkotmánykérdés megoldása czéljából Magyarország többféle pártcsoportozatához tartozó férfiak fordultak meg Bécsben; hogy ezekkel tárgyalások történtek, s hogy nevezetesen a magyar országgyűlés közeli egy- behivattatása alkalmából a kormány az egyes pártok férfiaival értekezett. Azonban a tárgyalások addig egészen objectiv modorban folytak, a tárgyilagosság határait még át nem lépték, s nevezetesen személykérdés még nem került szóba.

— Az Olaszországgal! béketárgyalásokról kedvező hírek érkeznek. A „Moniteur“ florenczi tudósítója szerint, az elkeseredés, mely Ausztria ellen uralkodott, már Olaszországban is fogyni kezd, sengesztelékenyebb érzületnek ad helyet. A legtöbb olasz lap gyűlölködő, haragos hangja egészen megszelídült, úgy hogy alig lehet már rájok ismerni. „A legszivélyesebb kibékülés küszöbén állunk — mondja többek közt az Opinion Nationale" —a két állam jövőre csak az ipar és kereskedelem terén fog egymással harczolni.“ Azonban daczára a kedvező hangulatnak, melyet félreismerni nem lebet, a béke legközelebbi megkötését alig remélhetni, mert számosak az elintézendő tárgyak , és a főleg a pénzügyi kérdés körül fölmerülő nehézségek, melyek megoldása a legengesztelékenyebb hangulat mellett is valószínűleg hosszabb időt veend igénybe. Az alapok, melyeken a tárgyalások folynak, ismeretlenek; a mi különösen a területkérdést illeti, a florenczi hivatalos lap azt állítja, hogy a békealkudozásokban benn- foglaltatik a trienti kerület egy része, t. i. az egész Garda-tó, az Idro tó, az Adige völgye Collianóig , s talán a brentai öböl egy része Pimolanon túl, t. i. Grigno vagy Valsugana falu. Az ezen alkudozások számára szolgáló alap a velenczei köztársaság hajdani határa lenne.

— Afranczia politikában nevezetes fordulat készül. Napoleon császár Drouin de Lhuys külügyminisztert rögtön s váratlanul elbocsátván, helyére Moustier marquist nevezé ki. E miniszterváltozás jelentősége és horderejéröl még most korán volna Ítéletet mondani, mert még semmi tény sem merült föl, mely annak valódi magyarázatát szolgáltatná, ez azonban koránt sem akadályozza

a lapokat, hogy különféle találgatásokba ne bocsátkozzanak, melyekből gyakran kirí kinek-kinek óhajtása. így a legtöbb berlini lap a franczia miniszterváltozást kedvezőnek tartja a porosz politikára nézve, s örül Drouin de Lhuys bukásának, miután Ausztriának barátja volt, s a hol tehette, e nagyhatalomnak kedvezett. Talán a rcuniszterváltozás a keleti kérdéssel van összefüggésben, s Napoleon oly ember kezébe akarta adni a külügyek vezetését, kinek, mint Moustier marquis, eddigi konstantinápolyi követnek, alkalma volt e kérdést behatólag tanulmányozni; mert valószínű, hogy a keleti kérdés megoldásának kezdetén állunk. A török kormány a candiai keresztény lakosokat némi engedmények által akarta lecsillapítani, de ajánlatait, mint egy athenei szept. 4-iki távsürgöny jelenti, a candiai nemzetgyűlés visszautasította. Ugyanazon távirat szerint, Epirus keresztény lakóit az ottani basa rá akarta bírni, hogy a zultánhoz hódolati feliratot intézzenek; e miatt 40 helység lakosai a hegyekbe menekültek, ott kikiáltották a függetlenséget. A mozgalom tehát Keleten folyvást terjed, s napról napra veszélyesebb jelleget ölt. A dolog Ausztriát a legközelebbről érdekli, s már csak ez okból is sietni kell az osztrák kormánynak belügyei, névszerint a magyar kérdés rendezésével, hogy a netalán kitörendő uj háború ismét zilált állapotban ne találja.

Az érzékek csalódásai.

„Csak az igaz és való, mi érzékeink alá esik.“ Röviden e mondaton alapszik azon tan, mely korunkban a ,materialis- mus1 neve alatt oly vakmerőn emeli fejét, mely a bölcsészet pólyáiból kikelve, jelenleg már mind a köz-, mind a magánélet viszonyaira, irányaira, erkölcseire oly pusztító hatást gyakorol. Hogy e mondat erejét megmérhessük, mindenekelőtt tudnunk kell: mik azok az érzékek? — mit adnak? s mit adhatnak nekünk az érzékek?

E tan nem uj, a legrégibb idők óta két ellenkező nézet kiizd egymással; de küzdelmük bátrabb, nyilvánosabb, kihatóbb, mint jelenleg, sohasem volt. Az egyik állítja: az ember semmi másról bizonyos nem lehet, csak mit érzékei által megtudhat; tehát csak a tapasztalati ismeretek a valók, és a tudalom csak a tapasztalati, az anyagi dolgokra terjedhet ki. Ezek az Epicurtól származó, de bővebben kifejtett anyagelviséget a tudományok újabb adataival védő materialisták. — A másik nézet az érzékek tudósításait sem egyedüli, sem biztos forrásnak nem tartja, sőt azt tanítja: hogy az igazságról és valóságról teljes bizonyosságot csak a felvilágosodott emberi ész, lélek által nyerhetünk. Ezek az eszmei rendszer (Spiritualismus) hívei.

Tekintve e két nézetet, be kell vallanunk, hogy az előny, a könnyűség a materialisták részén van ; mert csak kevés ember tud s szokott tisztán s szorosan gondolkozni, a legnagyobb rész pedig azt, mit lát, hall, tapasztal, minden vizsgálat nélkül igaznak is elfogadja. Ezek ellen értelmi érvekkel mi sohasem boldogulunk; mert ők nekünk azonnal, és az ö szempon-